A forradalom nem majális

Egy volt pártfőtitkár szívrohama indította el, a kínai diákok által csodált Mihail Gorbacsov látogatása pedig felerősítette azt a tüntetéssorozatot, amit végül a Tienanmen téri vérengzéssel fojtott el a diákokat sokáig hitegető kínai keményvonalas kommunista hatalom 1989 tavaszán. Ma 20 éve, 1989. május 20-án rendeltek el rendkívüli helyzetet Pekingben, hogy visszavonulásra késztessék a város szívében éhségsztrájkoló 3000 diákot és az őket védő milliós tömeget. Sorozat arról, hogy mi különböztette meg Kínát Közép-Európától, de még a Szovjetuniótól is, és mi vezetett a brutális megtorláshoz.

1989. április 15-én elhunyt Hu Jao-pang. A 78 éves férfi egy héttel korábban szívroham miatt került kórházban, újabb infarktust kapott, amit már nem élt túl.

Hu Jao-pang ekkor már visszavonult a nyilvánosság elől, 1987 januárjáig azonban a kínai kommunista párt reformszellemiségű főtitkára volt. A keményvonalasok kényszerítették lemondásra, mert szerintük nem lépett fel kellő határozottsággal az 1986-ban több szabadságot és demokráciát követelő kínai diákokkal és értelmiségiekkel szemben. Hu Jao-pangot azzal vádolták, hogy személyes magatartásával, megnyilatkozásaival hozzájárult Kínában a burzsoá liberalizmus - vagyis a nyugati befolyás - terjedéséhez. Utóda Csao Ce-jang lett.

Hu Jao-pang halálhírére azonnal spontán megemlékezések kezdődtek, a szimpátiatüntetések pedig gyorsan rendszer-, kormány- és pártellenes tiltakozásokká váltak. A diákok újra elővették a két évvel korábbi követeléseiket, azaz több demokráciát, szabadságot, gyülekezési és tüntetési jogot szorgalmaztak, és a gazdaság korábban megkezdett átalakítása mellé azonnali politikai reformokat sürgettek. Minderről nyilvános tárgyalásokat akartak folytatni a hatalommal.

A tüntetések első hat napjának a forgatókönyve a következő volt: napközben gyászoló diákok és a velük szimpatizáló pekingi lakosok ezrei árasztották el Peking hatalmas központi terét, a parlamenthez és a pártközponthoz közeli Tienanmen teret. A diákok kisebb csoportokba verődve jelszavakat kiáltoztak, és újabb és újabb koszorúkat, falragaszokat és jelmondatokat helyeztek el a népi hősök emlékművén.

Be a pártközpontba

Az összesereglett tömeg békésen szemlélte a diákok akcióit, és ugyanezt tette a helyszínt jelentős erővel biztosító rendőrség is. A késő esti órákban aztán több száz diák vonult a pártközpont elé, és megpróbáltak bejutni az épületbe. Kétszer tettek erre komolyabb kísérletet, az első alkalommal cipőkkel és üres üvegekkel, másodszor már tégladarabokkal is megdobálták a pártközpont főbejáratát biztosító őrséget. A téren lévő sok száz rendőr mindkétszer feloszlatta a diáktüntetést, másodszorra keményebben, de végül mégis durva erőszak alkalmazása nélkül.

Ezt követően Pekingben és Sanghajban a városi tanács szigorú rendelettel tiltott be mindenfajta gyülekezést és tüntetést, és arra hívta fel a diákokat, hogy az egyetemek és a főiskolák falain belül gyászolják Hu Jao-pangot. A pekingi városi tanács bejelentette, hogy a továbbiakban illegálisnak tekinti az utcai tüntetéseket, mindenek előtt azokat a kisérleteket, hogy a diákok behatoljanak a parlament épületébe, vagy a pártközpont területére.

A tavaszi eső komolyabb a pekingi tanácsnál

Ám nem ez, hanem az első nagyobb tavaszi eső akasztotta meg a további tüntetéseket. Legalábbis egy napig a korábbi több tízezer helyett a zuhogó esőben alig pár száz diák jelent meg a Tienanmen téren.

Beindult a kormánypárti propaganda is, cenzúrázták a tudósításokat és a központi lapokban megjelentek a keményebb kommentárok. Az Új Kína hírügynökség abnormális jelenségnek nevezte a diáktüntetéseket és arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos személyek Hu Jao-pang gyászolása címén a Kommunista Párt ellen szegeznek lándzsát, reakciós jelszavakat kiáltoznak és a rend megbontására tesznek kisérletet. Tevékenységükkel már átlépték a törvényesség határait, és elérkezett az ideje annak, hogy a lehető leghatározottabban lépjenek fel velük szemben.

A tüntetések Hu Jao-pang április 22-i temetése előtt erősödtek fel újra. Legalább kétszázezer ember gyűlt össze a gyászszertartást megelőző napon a Tienanmen téren. Egy, főleg diákokból álló, hatezer főnyi tüntető tömeg megpróbált behatolni a kínai parlamentbe, de végül incidens nélkül visszavonult az épület lépcsőjéről. Nemcsak Pekingben, hanem Nankingban, Sanghajban, Tiencsinben és Vuhanban is voltak diáktüntetések.

A diákok azt tervezték, hogy a gyászszertartásig nem hagyják el a teret. A pekingi városi tanács azonban úgy határozott, hogy a gyászszertartás helyszínét - a Tienanmen teret és a hozzá vezető utakat - lezárják. A tüntetési tilalom ellenére a temetés napján végül a téren maradt többezer diák.

Halálos ítélet egy tüntetőnek

Eközben a diákok egyre több vidéki városban szerveztek tüntetéseket. Hsziánra is átterjedtek a megmozdulások, a közép-kínai városban a pekingihez képest szokatlanul keményen összecsaptak a tüntetők a rendőrökkel. 130 rendőr megsebesült, 78 személyt letartóztattak. (Nyilván a tüntetőknek üzenve rendkívüli gyorsasággal, már május 6-án halálra ítélték a Hszianban kirobbant tüntetés egyik résztvevőjét. A férfi téglákkal és kövekkel dobálta meg a rendőrőket, a kormányépületeket, autóbuszokat és gépkocsikat gyújtott fel és fosztogatott az ítélet szerint.)

Hu Jao-pang temetése után a hatalommal tárgyalni akaró diákok a tüntetések mellett sztrájkba léptek a pekingi egyetemeken, az addigi általánosabb követeléseiket pedig megtoldották az ország vezetőinek, főleg a gazdasági reformok korábbi beindítójának, ekkora azonban a politikai változások egyik legfőbb gátjának, a 85 éves Teng Hsziao-pingnek és a rendpárti Li Peng miniszterelnöknek a lemondásával.

A kulturális forradalmat idéző tömeg

A demonstrációkhoz egyre többen csatlakoztak, április 27-ére már félmillió diák gyűlt össze a Tienanmen téren. Ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás a kulturális forradalom óta. A rendőrök próbálták megakadályozni a vonulást, de a diákok áttörték a kordonokat, és átvonultak Peking központi terén. A hatalmas biztosítás ellenére a rendőrök nem alkalmaztak erőszakot. A hírek ekkor még arról szóltak, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb méretű diákmegmozdulása pár óra alatt, délutánra véget is ért.

Egy kisebb, 300 ezres tüntetés

Ezt követően a hatalom leült tárgyalni a diákokkal, csakhogy nem az első függetlennek mondható politikai szervezettel, a Pekingi Egyetemisták Szövetségével, hanem az általuk megválogatott tanulókkal. Ezért a tüntetők többsége nem ismerte el hivatalosnak a kapcsolatfelvételt, ami ráadásul alacsony szintű volt a kormány részéről.

Május 4-én újra nagyobb tüntetést tartottak Pekingben. Kevesebben voltak, mint a nagy 27-i tüntetésen, de így is 300 ezren követeltek demokráciát és nagyobb szabadságot. És voltak új csatlakozók is: részt vett a tüntetésen számos pekingi újságíró is. A diákokkal összhangban az újságírók követelték a sajtószabadság biztosítását és a jogot ahhoz, hogy az igazságot írják meg. Követelték azt is, hogy helyezzék vissza állásába a sanghaji World Economic Herald című lap főszerkesztőjét és szüntessék meg a lap ellen egy, az elhunyt Hu Jao-pangról szóló, a párt hivatalos álláspontjától eltérő hangvételű írás miatt indított pártvizsgálatot.

Szemtanúk szerint a megmozdulásnak feszültségtől mentes, könnyed, vidám és majális-jellege volt. (Mao Ce-tung ugyanakkor azt mondta egyszer: a forradalom nem majális, hanem az erőszak alkalmazása, amellyel egy társadalmi osztály megdönti egy másiknak a hatalmát. Ő nem hitt abban, hogy a forradalmakat a nép erejével lehet megnyerni. Mint mondta, a hadsereg kezében a fegyver.)

Csak megszólal a pártfőtitkár

Ezen a napon - azaz majdnem három héttel a megkezdésük után - beszélt először a diáktüntetésekről Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Ő volt a diákok által gyászolt Hu Jao-pang utóda, maga is reformkommunista. "Kínában nem lesznek nagy zavargások és a folyamatban lévő diáktüntetések fokozatosan elcsendesednek" - jelentette ki. Nem zárkózott el ugyanakkor attól, hogy a demokratizmus és a törvényesség keretei között eleget kell tenni a tüntető diákok ésszerű követeléseinek, mert Kínában mindenek előtt nyugalomra, józanságra és rendre van szükség. (Bővebben a május 4-i eseményekről >>>itt olvashat.)

Csao Ce-jang bejelentése után egyes pekingi egyetemeken újra megindul az oktatás. A hivatalos sajtó pedig első ízben közölt fényképeket a tüntető diákokról. Csendesebb időszak következett, hogy azt követően minden addiginél intenzívebb szakasz kezdődjön. Mihail Gorbacsov négynapos kínai látogatása tüzelte fel a diákokat, akik az ígéretek ellenére továbbra is hiába várták, hogy leüljön velük tárgyalni a hatalom.

Gorbacsov, a csodafegyver

"Csodáljuk, amit Gorbacsov a Szovjetunióban véghez vitt, különösképp a politikai reformokat, a parlamenti választásokat, a sajtószabadságot - tehát mindazt, amit Kínában nélkülözünk. Szeretnénk Gorbacsov révén nyomást gyakorolni kormányunkra." - nyilatkozta az egyik tüntető.

A tüntetők jó érzékkel irányították magukra a figyelmet, Gorbacsov látogatása ugyanis jelentős világpolitikai esemény volt: a fagyos viszonyban lévő két kommunista nagyhatalom vezetői 30 év után találkoztak először. A Gorbacsovval való találkozási szándékukat minden korábbinál nagyobb tüntetésekkel támasztották alá. És megjelent a tiltakozás egy új módja: előbb ezren, majd egyre többen éhségsztrájkolni kezdtek a téren.

A kommunista hatalom mindent megpróbált bevetni annak érdekében, hogy a világsajtó által óriási érdeklődéssel kísért május 15-18. közötti látogatás idején a több százezer tüntető menjen szépen haza a mindenféle protokolleseményeknek otthont adó Tienanmen térről.

Ezért valódi tárgyalásokat ígértek, ám a konkértumokat hiányoló diákok hamar felálltak az asztaltól, és a legmagasabb szinten akartak egyeztetni tovább. A hatalom még a Gorbacsov-látogatás napjának hajnalán is megpróbálta távozásra bírni az éhségsztrájkolókat és a velük szimpatizálókat a zárt területnek minősített Tienanmen térről, sikertelenül.

Gorbacsovot megpróbálják elbújtatni

Rendőröket és katonákat pár órával Gorbacsov érkezése előtt már nem vetettek be, számos trükköt bedobtak ugyanakkor, hogy a szovjet elnök-pártfőtitkár elkerülje a Tienanmen téren gyűlő, Peking belvárosát teljesen megbénító, több százezres tömeget. Protokollhagyomány volt, hogy a magas rangú vendégeket éppen a tüntetők által elfoglalt téren fogadják, ezúttal viszont már a repülőtéren köszöntötték Gorbacsovot, akit első tárgyalására nem a parlament főbejáratán, hanem egy mellékkapun csempésztek be. A szovjet vezető jól tűrte a programok állandó változtatását és csúszását. Egyszer tett említést a diákokról, eszerint a Szovjetunióban is előfordulhatnak majd hasonló tüntetések. Ami viszont fontosabb volt, kijelentette, hogy politikai változások nélkül semmit sem érnek a gazdasági reformok.

Végül Gorbacsov programjából kimaradt a városnézés, a színházlátogatás, a vendéglátók pedig a szállásán búcsúztak el tőle. És mindezt 1200 újságíró közvetítette, köztük élőben a legnagyobb amerikai tévék. (Gorbacsov vendéglátóinak négynapos vesszőfutásáról bővebben >>>itt olvashat.)

Gorbacsov el, most mi lesz?

Gorbacsov távozása után a kínai vezetés az elintézendők közül az első helyre vette a tüntetéseket. Eddigre becslések szerint kétmillióan voltak már Peking utcáin, nemcsak diákok, hanem munkások, értelmiségiek is.

Miniszterelnök elvtárs, ön félrebeszél

A tüntetések ötödik hetében fogadta először a diákok képviselőit Li Peng miniszterelnök. Az egyetemisták egy része ekkor már hatodik napja éhségsztrájkolt, a delegáció két tagját a kórházból vitték a parlamenti tárgyalásra.

Elég hamar kiderült, hogy semmiféle megegyezésre nem jutnak majd. Li Peng azzal nyitott, hogy mindent el kell követni az éhségsztrájk beszüntetése és a tüntetések leállítása érdekében. A diákok közbevágtak, mert szerintük, a kormányfő mellébeszél. Szemére vetették, hogy heteken át nem volt hajlandó szóbaállni a diákokkal. Követelték, hogy az aggodalmak hangoztatása helyett a lényegről beszéljenek, és ezek a következők:

- a párt és az állam vezetése ismerje el, hogy a diákmozgalom
demokratikus és hazafias jellegű.

- bocsátkozzanak valódi párbeszédbe, amilyen gyorsan csak
lehetséges.

Ebben nem jutottak semmire, Li Peng a tüntetők egészségére hivatkozva az éhségsztrájk leállítását kérte újra, szerinte pozitív és hazafias a diákok akciója, de azt azonnal hagyják abba, mielőtt tovább terjed az anarchia. A beszélgetésnek az vetett véget, hogy az egyik diák rosszul lett, Li Pengnek pedig vendégeket kellett fogadnia.

Hajnali vizit az éhségsztrájkolóknál

Végül a nyomásnak engedve május 19-én hajnalban, fél ötkor, még sötétben Csao Ce-jang pártfőtitkár és Li Peng meglátogatta a tüntetőket és a kórházba került éhségsztrájkolókat.

Csao Ce-jang mindenekelőtt sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy túlságosan megkésve tesz eleget a sztrájkoló diákok kérésének, elnézést kért tőlük, és közölte, hogy rászolgált megjegyzéseikre és bírálataikra. Majd arra kérte a diákokat, hogy fejezzék be az egészségüket veszélyeztető éhségsztrájkot, ezután pedig kezdjenek érdemi tárgyalásokat.

Ez volt az a pillanat, amikor úgy tűnt, hogy nagyobb tragédia nélkül fejeződhet be a tüntetéshullám. Csao látogatása után nem fújták ugyan le a tüntetéseket, de a lelkesedés és a létszám szemmel láthatóan csökkent. Délután azonban nyilatkozott Li Peng miniszterelnök, aki elkísérte ugyan Csaót a tüntetőkhöz, ott azonban feltűnően csendben volt. Közölte, hogy kormány megteszi a szükséges intézkedéseket annak a zűrzavarnak a megszüntetésére, amelyet a diákok éhségsztrájkja, valamint az egyetemisták, a főiskolások és a pekingi lakosság tömegtüntetései idéztek elő.

Tankokat irányítottak Pekingbe

Mindez csak bemelegítés volt az éjszakai bejelentéséhez, amit a tévé közvetített. A miniszterelnök közölte: bevonultak Pekingbe a kínai hadsereg egységei, hogy segítséget nyújtsanak a közbiztonsági erőknek és a hadsereg pekingi egységeinek az elmúlt hetekben a diákok és a lakosság tüntetései és egyéb akciói következtében előállt súlyos helyzet megszüntetésében.

A sztrájkot és a tüntetéssorozatot zavargásnak minősítette (egy nappal korábban, a parlamentben még ennek ellenkezőjét mondta) és egyebek között azt hangoztatta, hogy egy maroknyi ellenséges elem túszként használja fel a diákokat arra, hogy rajtuk keresztül támadja a kommunista pártot, a kormányt és a szocialista rendszert.

Ez most akkor statárium?

Hivatalosan ugyan nem jelentették be, de kiszivárgott: hogy a diákokkal való tárgyalásra és követeléseik egy részének teljesítésére hajló Csaót a keményvonalasok leszavazták a párt központi bizottságban, aki erre beadta lemondását (akárcsak elődje, akinek a halálhíre indította el a diáktüntetéseket).

Az első magyarázatok szerint nem volt teljesen egyértelmű, hogy Li Peng most akkor rendkívüli állapotot hirdetett-e, néhány hírügynökség pontosította is az erről szóló tudósítását. Rövidesen kiderült: valóban statáriumot hirdetett, betiltott minden tüntetést, sztrájkot, politikai megmozdulást. A külföldi sajtónak pedig megtiltotta a forgatást, mondván, Gorbacsov már elment, nincs itt mit felvenni.

A tankok Pekingbe vezénylésének hírére a 3000 éhségsztrájkoló többsége beszüntette az akcióját, de nem azért, hogy távozzanak, hanem azért, hogy erőt gyűjtsenek az ellenálláshoz. Eldöntötték azt is, a passzív ellenállást választják a katonákkal szemben.

A tüntetők és katonák közötti első összetűzésnek Peking egyik külvárosában 45 sebesültje van - közölték kínai diákvezetők a bejelentés utáni reggelen. Az AFP francia hírügynökség értesülése szerint a kora délutáni órákban diákok és munkások százezrei igyekeztek megakadályozni a katonai konvojokat továbbhaladásukban a város szíve felé.

A statárium első napjáról a Tienanmen téri június 4-i vérengzésig naponta beszámolunk. Bemutatjuk a főszereplőket, a kínai hadsereget és azt is, hogyan lett Kínában belpolitikai téma Németh Miklós egyik beszéde.

A pekingi tavasz kronológiája >>>itt olvasható.

Összeállításunkhoz alaposan merítettünkaz MTI 1989-es archívumából is használtuk, ezt >>>itt böngészheti.