Harmadszor próbál főbírót választani az Országgyűlés

A Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása körüli hercehurca tavaly tavasszal kezdődött, amikor Sólyom László bejelentette, hogy nem a nyáron lejáró mandátumú korábbi elnököt, Lomnici Zoltánt jelöli a posztra. Miközben Lomnici sokat tett azért, hogy biztosítsa politikai támogatottságát, a bíróságok egyre nyilvánvalóbb működési zavarain nem sikerült úrrá lennie. Így nem volt meglepő, hogy az igazságszolgáltatás színvonalának javítását szorgalmazó köztársasági elnök új vezetőt kívánt jelölni a hatalmi ág élére.

Az első kör

Sólyom első jelöltje Baka András, a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság 2007-ben távozott bírája volt. Baka jelölését azonban a bírói ág igazgatási csúcsszerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) nem támogatta, majd 2008 májusában az Országgyűlés is leszavazta.

Baka mellett a Fidesz és a KDNP állt ki, az SZDSZ, az MDF és az MSZP viszont nem. A szocialisták egyrészt arra hivatkoztak, hogy nem kívántak szembemenni az OIT döntésével. Ugyanakkor úgy vélték, hogy a jelölt nem ismeri kellőképpen a magyar bíróságokat, és azt sem a javára könyvelték el, hogy 1990 után az MDF-frakció tagja volt a Parlamentben.

Baka leszavazásának egyik legfontosabb eleme azonban a pártok, elsősorban az MSZP és a köztársasági elnök konfliktusa volt. A legfőbb ügyész, az ombudsmanok és a főbíró jelöléséről az államfő ugyanis mindvégig egyedül, a pártokkal való egyeztetés nélkül döntött.

Az eljárás pontosan illeszkedett Sólyom elnöki programjába, miszerint – a rendelkezésére álló eszközökkel – igyekszik az intézményrendszert függetleníteni a pártpolitikától. Makacsságával azonban a kívánt hatás ellenkezőjét érte el: a pártok, leginkább a szocialisták többnyire már csak dacból sem voltak hajlandók a jelöltek érdemei alapján dönteni.

Második nekifutás

Mindez leginkább Sólyom László második főbírójelöltje, Havasiné Orbán Mária jelölésekor vált szembetűnővé. A bíróságok megreformálásáról, az alkalmatlan munkatársak elküldésének szükségességéről szokatlanul nyíltan beszélő, a győri táblabíróságon erélyes és jó vezetőként ismert Havasiné novemberi jelölését meglepetésre az OIT is támogatta, így a szocialisták ezúttal már nem hivatkozhattak a szakma véleményére.

A Győri Ítélőtábla elnökénél nem merülhetett fel a hazai bírósági rendszer ismeretének hiánya sem. A kormánypárti képviselők ehelyett tudományos munkásságát és a nyelvtudását kevesellték, illetve túl radikálisnak tartották a reformelképzeléseit. A suttogó ellenpropaganda a pártoktól való távolságtartását hangsúlyozó jelölt ellen azt hozta fel, hogy egyik rokona a Fidesznél dolgozik, és visszatérő kifogás volt a köztársasági elnök önfejű jelöltállítási módszere is.

A szocialista frakció vezetése nem akarta nyíltan Havasiné leszavazására buzdítani a képviselőket, ehelyett, úgymond, a lelkiismeretükre bízták a szavazást. Az üzenet így is félreértheetlen volt, Havasiné Orbán Máriát decemberben az MSZP-t kivéve mindegyik parlamenti párt támogatta. A főbíró megválasztása azonban kétharmados többséget igényel, a pozíció betöltetlen maradt.

A döntést a szokatlanul feldúlt államfő a helyszínen felelőtlennek és kártékonynak nevezte, az MSZP-t a pillanat hevében leemeszempézte. A kevéssé diplomatikusnak tűnő beszólásról mára kiderült, hogy nyelvbotlás volt: Sólyom környezetéből származó információink szerint az államfő akkoriban az 1989-es Nemzeti Kerekasztal dokumentumait tanulmányozta, ezért fogalmazott rosszul.

Havasiné reloaded

Nem változtatott viszont a jelölési módján, sőt januárban ismét a Havasinét nevezte meg a főbírói poszt várományosaként. Bár a lépést még decemberben meglengette, a politikai realitások figyelmen kívül hagyásának ez a foka még az amúgy Sólyom szakmai érdemekre fókuszáló jelöléseivel szimpatizálókat is elbizonytalanította.

Mivel korábban támogatták, az OIT meghallgatás nélkül állt ki ismét a jelölt mellett. Az MSZP, miután a frakció meghallgatta Havasinét, megint a jelöltek lelkiismeretére bízta a szavazást.

A frakcióülésen információink szerint többen is elbizonytalanodtak, mert a jelölt elég meggyőzően beszélt arról, hogy megválasztása esetén szakmai és nem pártszempontokat kíván munkája előterébe helyezni. Ha Havasiné Orbán Mária ma másodszor is elbukik, a bíróságok legjobb esetben is még hosszú hónapokig vezető nélkül maradnak.

A képviselők dilemmája

Közben lassan a frakcióknak, elsősorban a szocialistáknak dönteniük kell. Vállalhatják, hogy függetlennek és a reformok iránt elkötelezettnek tűnő, erős kezű vezetőt segítenek a bíróságok élére, akivel az igazságszolgáltatás működési hibáinak kijavításához szükséges források és törvénymódosítások miatt később komoly csatákra számíthatnak.

Vagy megvárják, amíg Sólyom talál egy jelöltet, aki a Havasinéval történtek után is vállalja a parlamenti vegzatúrát, sem ő, sem a rokonai nem tettek pártpolitikailag értelmezhető kijelentést, van bírósági és vezetői tapasztalata, tudományos munkássága, idegennyelv-ismerete, továbbá elfogadja az OIT és a többi párt is.

Persze magára is hagyhatják a bíróságot, a mind makacsabbnak tűnő Sólyom utáni idők és számukra kedvezőbb jelöltek reményében. De hogy a jövő nyáron, már az új parlament által megválasztandó következő köztársasági elnök és a feltehetőleg erős jobboldali többségű törvényhozás a mostaninál minden párt számára alkalmasabb főbírót talál-e majd hat évre, az legalábbis kérdéses.