Akit biztosan nem akar az SZDSZ

Glatz Ferencről (68) a 2005-ös elnökválasztáskor egyszer már kiderült, hogy az SZDSZ nem támogatja. Az elutasítás konkrét okai nem derültek ki, de a történész-akadémikus életrajzában több olyan elem is akad, ami miatt a liberálisok számára vélhetően sosem lesz elfogadható jelölt magas politikai tisztségre.

Az első generációs értelmiségi Glatznak történészként gyorsan ívelt fel a pályája. 1965-ben a Századunk c. folyóiratnál kezdett dolgozni. Három évvel később már az MTA Történettudományi Intézeténél folytatódott a karrierje, ahol húsz év alatt lett kutatóból igazgató.

Előmenetelét feltehetően segítette az a tény, hogy az ELTE-n függetlenített KISZ-titkárként, az intézetben pedig a 70-es, 80-as években tizenöt éven át párttitkárként demonstrálta, hogy a Kádár-rendszer lojális kádere. A rendszerváltás utáni életrajzaiból ugyanakkor már kimaradtak a korábbi pártkötődésre vonatkozó utalások.

1989-től az Antall-kormány 1990 májusi hivatalba lépéséig Glatz a politikai átmenet idején regnáló Németh-kormány művelődési minisztre volt. Az SZDSZ-szel való nézeteltérésének gyökerei is ide nyúlnak vissza: míg a liberálisok a pártállam ellenzékét tekintették a rendszerváltás motorjának, Glatz több helyen is utalt rá, hogy szerinte a Kádár-rendszer működtetői maguk voltak a demokratizálódás élharcosai.

Amikor 1994 tavaszán a szocialista párt (az SZDSZ-t bevonva) alapíthatott kormányt, Glatz némileg megsértődött, hogy (szerinte az SZDSZ ellenkezése miatt) nem térhetett vissza a kutúrpolitika élére. Erre az időre (1995) datálódik a mellékelt angol nyelvű tanulmánya, amiben az SZDSZ megőrzött média- és bankpozícióiról értekezik.

A 19-20. századi történelemmel és történetírással foglalkozó Glatz a tudományos munka mellett az ELTE BTK-n is tanított, 1990-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Időközben számos történelmi szakfolyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett, és tömérdek cikk és könyv szerzőjeként, szerzőjeként is ismert.

1996-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke úgy, hogy "átugrotta" a rendes akadémiai tagságot: három évvel a levelező taggá választása után került a tudományos szervezet élére. Rendes akadémiai taggá csak 2001-ben választották.

A 2002-ig tartó akadémiai elnöksége alatt Glatz nem próbált meg változtatni az MTA hierarchikus, tekintélyelvű rendszerén, amit sokan azóta is a magyar tudomány fejlődése talán legnagyobb kerékkötőjének tartanak. Azt is sokan felróják neki, hogy az Orbán-kormány idején nem emelte fel a szavát a koronával machináló, avítt történelemszemlélet tükröző nemzeti szimbolika ellen, pedig tudósként és a Szent Korona Testület tagjaként erre lett volna módja.

Glatz Ferenc 1995-ben Széchenyi-díjat kapott, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki. 2007-ben Prima Primissima díjas lett.