Ki a cigány?

Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédemi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani. Az asszimiláció vágya vagy a cigányellenességtől való félelem miatt azonban Magyarországon a roma népesség nagy része nem szívesen vállalja roma identitását. Az 1990-es népszámláláson 143 ezer ember, a legutóbbi, 2001-es népszámláláson 190 ezer ember vallotta romának magát, de a társadalomtudományi becslések szerint Magyarországon sokkal több cigány él, legalább hat-hétszázezres csoportról van szó.

Cigány? Roma? Dzsipó? C? Etnikum? Kokeró?

Már a cigányokra vonatkozó kifejezések is zavarosak, mert ugyan szitokszóként is, érvelésként is gyakran elhangzik, hogy az etnikum így-úgy, vagy a kisebbség amúgy, esetleg a nemzetiség emígy, de mit jelentenek pontosan ezek a szavak, és melyik illik a cigányokra? Már a cigány és roma szavak körüli – emberi jogi, értelmiségi oldalról a politikai korrektség jegyében vívott, parttalan – hiszti is bonyolítja a kifejezéskatyvaszt. Előbbit sokan pejoratív kifejezésnek gondolják annak ellenére, hogy vannak olyan cigány csoportok, például a beások, amelyek a roma megjelölést nem tartják magukra érvényesnek.

A Marketing Centrum kutatása szerint mindenki megosztott a szóhasználati kérdésben. A nem romák között nagyjából ugyanannyian használják a cigányt és a romát. A roma kisebbség tagjai viszont inkább a roma szóhasználatot szeretik, de a csoport felének a cigány szóhasználat is tökéletesen megfelel. Ebben a cikksorozatban egyenrangúnak tekintjük a két kifejezést.

A szóhasználattal gyakran állást is foglalnak a beszélők, van, aki a politikai korrektség (ál)igazsága miatt használja a romát, van, aki azért cigányozik, etnikumozik, mert a kifejezés pejoratív élét keresi. De nemcsak a hétköznapi, a tudományos nyelvben is tisztázatlan a cigányokkal kapcsolatos szóhasználat.

A roma kisebbségnek nincs anyaországa, ami alapján nemzetiségnek nevezhetnénk őket, de – sokszínű csoportról lévén szó – a származási alapon felépülő közös kulturális keret sem egységes. Bár homogén masszaként szokás tekinteni a Magyarország legnagyobb kisebbségére, valójában ez a csoport meglehetősen heterogén. Anélkül, hogy a három nagy magyarországi cigány-roma kisebbségi csoportról (romungrók, beások, oláhok) beszélnénk, elég ha azt vesszük, hogy a csoport legnagyobb hányada kizárólag magyarul beszél, és sokan a magyar kultúrán kívüli szokásrendszereket egyáltalán nem gyakorolnak, nem éreznek magukénak.

Cigány vagyok, vagy ő cigány?

A holokauszt óta Európa nagy részén mindenfajta származási összeírás kényes kérdés, így a cigányság létszámára is csak becslések vannak. A hazai cigányság arányának pontos becslését bonyolítja, hogy a jog, a politika, a statisztika és a társadalomtudomány nem ugyanazokat az embereket tekinti cigánynak. Az egyik megközelítés szerint cigánynak tekinthető az az ember, aki saját magát cigánynak tartja. A másik szerint ennél sokkal érdekesebb a társadalmi cigány kategóriája, amely azt az embert tekinti romának, akit a környezete is annak tart. Pláne, hogy a nem cigány többség nagy részét nem érdekli az identitás, hanem viselkedés, ruházat, arc, beszédmód és bőrszín alapján dönt arról, hogy ki a cigány.

A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálásnál a cigányokat – bár nincs anyaországuk – nemzetiségként tartja számon. A KSH azt tekinti cigánynak, aki a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó, nem kötelezően megválaszolandó négy kérdés (mi a nemzetisége, melyik nemzet kulturális értékeihez, hagyományihoz kötődik, mi az anyanyelve, valamint családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ) közül legalább az egyiknél adott kisebbséghez tartozónak vallotta magát. Ennek alapján 206 ezren tartoztak a roma kisebbséghez. A milyen nemzetiséghez tartozónak vallja magát kérdésre 190 ezren mondták, hogy romának. A KSH népszámlálási osztályának vezetője, Szűcs Zoltán ezt mondta:

„A becslésekhez viszonyítva a 2001-es népszámláláson a hazai cigányság körülbelül egyharmada vallotta magát cigánynak. Magyarországon azonban a cigánysággal összefüggő döntések előkészítését a népszámlálásból származó nemzetiségi adatok közül a romák számarányára vonatkozó adatok nem segítik, de például a területi elhelyezkedésükre vonatkozóak igen.”

Ezek szerint a népszámlálási adatokat nem érdemes figyelembe venni a cigányság létszámának meghatározásakor, a politika, a támogatási rendszerek gyakran mégis ezt teszik. A következő népszámlálásról szóló törvénytervezetet már elfogadta a kormány, és várhatóan ősszel fogadja el a Parlament, ez alapján a következő népszámláláson változhat az identitás kutatásának módszertana, az identitást komplex módon, több oldalról szeretnék majd vizsgálni.

Titkolt identitás

Egyik népszámlálásról a másikra a magukat cigánynak vallók száma drasztikusan változhat annak függvényében, hogy mennyire tartottak a megkérdezés időpontjában a cigányellenes előítéletektől. Éppen ezért ezeket az adatokat a legtöbb tudományos kutató, így a legnagyobb, átfogó cigányságkutatásokat végző Kemény István szociológus is megbízhatatlannak tekintette.

1971-ben, 1993-ban és 2003-ban készített országos romavizsgálataiban ezért azokat vette cigánynak, akiket mások is cigánynak gondoltak. 2003-as cikkében így fogalmaz:

„Azt tekintettük cigánynak, akit a környezete cigánynak tartott. Mint ismeretes, erre azért volt szükség, mert a cigányok lakhelyéről és címéről nincs nyilvántartás, tehát bármilyen minta összeállítása csak az említett alapon volt lehetséges. [...] Fölmerül azonban a kérdés, hogy ki az, akit a környezete cigánynak tekint. Az elsőnek említett tény szerint a környezet a barna bőrűeket tartja cigányoknak, ezenkívül a cigány származásúakat, vagyis azokat, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, tehát származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt tagadja, hogy cigány.”

Mivel Magyarországon nem lehet nyilvántartani, hogy ki a cigány, Keményék szociális munkásokat, falusi tanítókat, önkormányzatokat, rendőrségi tisztviselőket, sőt egyes esetekben a szomszédokat kérdezgették arról, hogy ki a cigány. Ezzel a módszertannal a kutatás átfogóbb képet adott, mint bármilyen más vizsgálat, de több kutató, emberijogi szakember szerint a „zsűrizés” (amikor valaki helyett szakértők ítélkeznek arról, hogy cigány-e) bajos. A népszámlálási törvény például kizárja az efféle adatgyűjtés lehetőségét.

Ladányi János és Szelényi Iván romakutatók is élesen bírálták Kemény módszerét. Kritikájukban rámutattak, hogy az etnikai csoportokhoz való tartozás nem objektív, fekete-fehér kérdés, hiszen a csoportok határai elmosódtak. Éppen ezért egyetlen ember - még ha szakember is az illető - döntése, hogy a vizsgált személyeket egyik vagy másik csoportba sorolja, szükségszerűen diszkriminatív lesz, hiszen elsősorban a kutató előítéletét tükrözi, nem pedig a vizsgált személy identittástudatát. Viszont a döntés messzemenő következményekkel hathat a besorolt személy életére.

Ma a romákról piac- és közvélemény-kutatások alapján tudunk adatokat, trendeket. Ezek a kutatások rendszerint kevert módszerrel dolgoznak, rákérdeznek, hogy az illető cigánynak gondolja-e magát, esetleg megkérdezik azt is, hogy van-e a nagyszülői felmenőkig cigány a családjában. Az is gyakori eljárás, hogy a kérdezőbiztos a beszélgetés, kérdőívkitöltés végén egy rublikába beírja, hogy az illetőt személye és környezete (lakása, családja) alapján cigánynak gondolja-e.

Az iskolai szegregációt, börtönöket vizsgáló kutatók még ennél is egyszerűbb módszertannal élnek: odamennek az iskolába, fegyházba, beülnek az órára, és strigulákat húznak a cigány gyerekek, rabok láttán. Utóbbi – adatvédelmi szempontból legalábbis aggályos – megoldásra a kutatóknak azért van szükségük, mert a vállalt etnikai identitás, a kategóriaképzés Magyarországon komoly problémákba ütközik. Pedig – amint azt egy következő cikkünkben körüljárjuk – nemcsak a tudomány, hanem a cigányok helyzetét érintő fejlesztéseknél, támogatásoknál is kardinális kérdés lehet, hogy ki a cigány.

A magánbeszélgetésekben még hagyján, de a közbeszédben és a tudományban is bizonytalan körvonalú dolog arra a rettenetesen egyszerűnek tűnő kérdésre választ adni, hogy ki kicsoda. És bár nyilván mindenkinek megvan a fejében, hogy kit gondol romának, de az egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illető az is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!