Árpád
3 °C
12 °C

Ritka nagy sikerdíjat ígért a külügy

2009.08.31. 16:20 Módosítva: 2009-08-31 17:58:49
Még mindig nem világos, hogy milyen szempontok alapján bízta meg a külügy Harris Green cégét egy többmilliárdos állami tartozás kezelésével. A cégnek szánt sikerdíj mértéke New York-i forrásaink szerint erősen túlzott volt. Arra sem kaptunk választ, hogyan döntöttek Budapesten néhány nap alatt tizennégymilliárd forint kifizetéséről.

Mint korábban megírtuk, Magyarország a rendszerváltás óta 121 millió dollár körüli adótartozást halmozott fel New York városánél. Idén júliusban Hillary Clinton külügyminiszter bejelentette, hogy az USA elengedi az összes vitatott New York-i ingatlanadót.

A magyar külügyminisztérium is örömmel jelentette, hogy Magyarország 32,5 millió dolláros tartozását az amerikai kormány elengedte, bár a teljes tartozás 121 millió volt, és Clinton közleményében nem volt konkrét összeg.

Hogyan lett 32,5 a 121?

A magyar külügy idén márciusban, három hónappal Hillary Clinton bejelentése előtt megbízott egy floridai székhelyű adótanácsadó céget, hogy alkudja le a magyar tartozást New York városánál. Az H. Elliott Greene & Associates nevű vállalkozás mintegy nyolcvannyolcmillió dollárt le is alkudott június közepére. Így maradt a 32,5 milliós tartozás. A megállapodás után alig néhány nappal az USA külügyminisztériuma jelezte a magyar kormánynak, hogy az egész adósságot elengedik.

Az H. Elliott Greene & Associates ötvenszázalékos sikerdíjért vállalta a magyar állam képviseletét. Ez azt jelenti, hogy a lealkudott nyolcvannyolcmillió dollárért negyvennégymillió dollár, vagyis nyolcmilliárd forint járna nekik. Ezt a magyar kormány nem hajlandó kifizetni, mondván, az USA már elengedte a vitatott tartozást. A floridai céget vezető, nagyszülei révén magyar gyökerű Harris E. Green megerősítette, hogy beperelték a magyar külügyet és annak két képviselőjét szerződésszegésért, és szeretné a bíróságon bevasalni a neki járó negyvennégymillió dollárt.

A magyar állam esélyeit a perben ronthatja, hogy a külügy a floridai cég által lealkudott összeget emlegette az amerikai tartozás elengedésekor. Ezzel közvetve elismerte, hogy a cég érdemi munkát végzett.

Gyanús megbízás

Az H. Elliott Greene & Associates megbízása több okból is furcsának tűnik. Egyrészt a floridai székhelyű adótanácsadó cégről alig lehet nyilvános adatot találni, másrészt nagyon nagynak tűnik az ötvenszázalékos sikerdíj, harmadrészt a cég alig néhány nappal az előtt egyezett meg egy jelentős összeg elengedéséről, hogy az egész alkudozás értelmetlenné vált, negyedrészt pedig a magyar kormány gyanúsan hallgat minden részletről.

Előző cikkünkben Harris E. Green maga adott magyarázatot első fenntartásunkra, szerinte cége csak ajánlás útján vállal ügyfeleket, és semmi szüksége a nyilvánosságra, tudatosan nincs tevékenységének sok nyoma az interneten.

Tényleg csak ennyiért lehetett közvetítőt találni?

Az ötvenszázalékos sikerdíj azonban nem csak európai szemmel tűnik soknak (Európában nem jellemző ügyvédeknél a sikerdíjas megbízás). A sikerdíjas konstrukció az amerikai gyakorlatban ugyan tipikusnak számít, de ilyen ügyekben kutatásaink szerint egyáltalán nem szokásos.

Több New York-i, kifejezetten ingatlanadóval foglalkozó jogász véleményét is megkérdeztük, és azt mondták, hogy könnyen kaphatnánk az ötvenszázalékosnál sokkal jobb ajánlatot. A konkrét ügy ismerete nélkül, általában kérdeztük őket, hogy mit tartanak reálisnak egy százmilliós nagyságrendű tartozás képviseletéért, illetve konkrétan rákérdeztünk, hogy egy ötvenszázalékos ajánlat jónak számít-e.

A választ adó New York-i ügyvédek szerint ilyen mértékű sikerdíjat balesetben megsérült emberek nevében fellépő, kártérítésre specializálódott jogászok szoktak inkább kérni – ahogy erről egy, az amerikai jogviszonyokban jártas magyar szakember is beszélt előző cikkünkben.

A hasonló ügyeket vivő New York-i jogászok egyharmados, azaz harminchárom százalék körüli sikerdíjat tartottak inkább reálisnak.

Furcsa időzítések

A helyzet azért furcsa, mert Greenék saját feljelentésük szerint június 17-én állapodtak meg New Yorkkal, a magyar külügy pedig 23-án már feljegyzést kapott Washingtonból az adósság elengedéséről. Green a feltételezést is kikérte magának, hogy ő az alku idején akár csak sejtette volna, hogy néhány nap, és az egész adósságot elengedi a kormány.

Ugyanakkor egy másik kérdést is felvet az események gyorsasága. Az alku és az adósságelengedés között mindössze öt munkanap telt el. A két döntés között mégis volt ideje a magyar kormánynak jóváhagyni 76,5 millió dollár kifizetését.

Legalábbis erre utal, hogy New York polgármestere, Michael Bloomberg júliusban telenyilatkozta az amerikai sajtót, hogy a magyar állam már ki is állított egy 32,5 millió dolláros csekket, de ezt később visszavonták, az USA külügyminisztériumának tanácsára. A csekk kiállításának 17-e, vagyis az alkukötés után, de 23-a előtt, vagyis az amerikai külügy üzenete előtt kellett megtörténnie. Az időeltolódást is figyelembe véve ennél is kevesebb idő állt a magyar fél rendelkezésére, hogy eldöntse, megfelel-e Greenék alkuja.

Megfelelhetett, mert legalábbis Bloomberg és Green szerint is kiállították a 32,5 millió dolláros csekket, és ezzel elismerték, hogy Green cégének is jár 44 millió dollár a közvetítésért. Vagyis június 17. és 23. között több mint 14 milliárd forint elköltéséről döntöttek a külügyben.

A gyors döntés – amennyiben hihetünk New York polgármesterének, illetve a külügy által foglalkoztatott közvetítőnek – azért is meglepő, mert 1991-től 2009-ig a külügy következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen fillért se költsön New York-i ingatlanadóra. Ráadásul a válság miatt több magyar nagykövetség bezárásáról, a tárca takarékossági intézkedéseiről döntöttek a nyár elején.

Megpróbáltuk megtudni a pénzügyminisztériumtól, hogy erről a hatalmas összegről egyeztetett-e velük a külügy, illetve egyáltalán szerepelt-e az idei költségvetési tervek között a New York-i adósság törlesztése. A pénzügyminisztériumban közel egy hétig tartó gondolkodás után azt javasolták, hogy kérdezzük inkább a külügyet. Illetve figyelmünkbe ajánlották a külügy témába vágó, előző cikkünk nyomán kiadott közleményét. Ennek lényege, hogy minden részletkérdés megválaszolása veszélyeztetné a magyar érdekeket. Szollár Domokos kormányszóvivő három hete ígérte meg, hogy tájékozódik az ügyben, de az ő válaszára is hiába várunk.

A két beperelt magánszemély a külügy embere

Greenék feljelentése szerint a külügyminisztérium részéről Faller Jenő államtitkár és Horváthné Fekszi Márta kabinetfőnök adta a megbízást a tárgyalásokra. A külügy nevében két személy tárgyalt: Csaba Tamás és Pék Erzsébet. A külügy két hónapja nem árulja el, hogy kicsodák ők, és milyen felhatalmazás alapján tárgyaltak a magyar állam milliárdos tartozásáról.

Időközben megtudtuk (nem a külügytől), hogy Csaba Tamás a New York-i magyar ENSZ-képviseleten dolgozik, míg Pék Erzsébet a külügyben főosztályvezető-helyettes, és közvetlen munkatársa Horváthné Fekszi Mártának.

Mindkettőjüket a külügy mellett magánszemélyként is beperelte az H. Greene & Associates, de a magyar külügy szerint ennek nincs jelentősége. „A Külügyminisztérium munkatársainak perbevonása puszta eljárásjogi fogás a felperes részéről. Néhány sajtótermék részéről az érintettségüket sugalló állítások méltánytalanok és megalapozatlanok” – fogalmaztak a Bem téri minisztériumban.

New York még mindig a pénzét akarja

Megpróbáltuk New York önkormányzatától megtudni, hogy tényleg megállapodtak-e a magyar külügy nevében tárgyaló céggel. A tárgyalás részleteiről azonban semmit sem kívántak elárulni a város sajtóosztályán. Annyit közöltek csupán, hogy változatlanul 121 millió dollár tartozást tartanak nyilván Magyarország esetében, és szeretnék ezt a pénzt behajtani.

Ezért a város fenntartja magának a jogot, hogy pert indítson Magyarország ellen. Ehhez előbb azonban azt kellene bebizonyítaniuk, hogy az USA külügyminisztériumának nem volt joga elengedni a külföldi kormányok tartozásait.

Miért ez a sok bizonytalanság?

A közvetítő cég kiválasztásáról, az ötvenszázalékos sikerdíj mértékének alapjáról, a furcsa időzítésekről lehetetlen bármilyen információhoz jutni a magyar kormánytól. Az érintett minisztériumok hallgatnak, a külügy hetekig azt sem ismerte el, hogy tudna arról, hogy beperelték őket.

Mindezek azt a gyanút erősítik, hogy a New York-i tartozás nemcsak egy adóvita, hanem esetleg a közvetítésre szánt pénz egy részét vissza kellett volna csorgatni Magyarországra. Ezzel kapcsolatban több információ is eljutott hozzánk, bizonyíték azonban egy sem.