Magyarország már nem elzárt sziget

Index: Most jártunk Rajkán, Dunakilitin és Mosonmagyaróváron, a beköltöző szlovákokról készítettünk riportot, akik egyre többen jönnek, fellendítik a helyi gazdaságot. Miért most, a válság idején indult be ennyire ez a bevándorlási hullám?

Rechnitzer János: A szlovák gazdaság sajátossága, hogy kétközpontú: Pozsony és Kassa között oszlik meg, de Pozsonyban koncentrálódik a GDP jelentősebb hányada. Ez az egész pozsonyi térségre hatással van, például az agglomeráció is újraszerveződött. A jelenség a schengeni határnyitással felerősödött, és olyan folyamatokat indított el, amelyek eddig errefelé nem voltak. Az MTA Nyugat-magyarországi intézete már a nyolcvanas évek óta vizsgálta a határtérségeket, minden érdekelt minket, ami a határmenti léttel kapcsolatos. A mostani vizsgálat a városkörnyéki kiköltözőket és hatásukat vizsgálja.

Más országban is vannak hasonló folyamatok? Máshol is átköltöznek a határon a jobb munkalehetőség, közlekedés, esetleg az olcsóbb ingatlan miatt?

Németország és Csehország, Németország és Lengyelország határainak példájából már ismertük ezt a jelenséget. Ott a németek költöznek át, szintén jelentős a két ország ingatlanárai közti különbség.

Átköltözés ugyan kevésbé, de ingázás Magyarország másik részén, a román-magyar határnál is megfigyelhető. Rendkívüli ütemben mozog a munkaerő a nagyváradi régióba. Kifelé mennek a magyarok dolgozni, az elszegényedő, periférikus térségek munkaereje elindul Nagyvárad felé, a nagyváradi ipari központba. A mikroközpontok elkezdik keresni azokat a pontokat, amelyekben együtt tudnak működni. Miért ne működhetne határon át együtt a mentőszolgálat vagy a tűzoltóság?

A városok új szerepet kapnak, a Trianon előtt működő egykori nagy központok a szocializmus idején is magmaradtak gazdasági húzóerőnek, és azzal, hogy megnyíltak a határok, egyszerűbb lett minden. Ezzel a változással újfajta területfejlesztési stratégiák váltak szükségessé. Most már nem sziget egy ország, nincsenek falak, Magyarországnak is nyitottabb területfejlesztést kell folytatnia.

Sokaknak pszichológiai gátat jelenthet, hogy átmenjen a határon, és egy másik országban lakjon, dolgozzon.

Igen, főként az idősebb generációnak. Én például még most is mindig keresem az útlevelem, ahogy áthaladok a határon, pedig nincs rá szükség. A lányom viszont már nem így van ezzel, a fiataloknak már nem jelent problémát, feltehetően ezért is inkább ők költöznek át Rajkára. Az új generáció természetesebben mozog.

És ha már visszakanyarodtunk ide, fontos még ebben a térségben, hogy a Győr-Bécs-Pozsony háromszögben két főváros van, és egy regionális központ. Természetesen Győr nem képes Pozsony vagy Bécs partnere lenni, de Bécs és Pozsony már most is nagyon szorosan együttműködik. A fejlesztéseket összehangolják: megépült az autópálya a két város között, a vasúti összeköttetés is sűrű, a repterek között is munkamegosztás folyik, tudatosan a kettős város koncepciójában gondolkozik mindkét főváros. Az egyetemek is összedolgoznak, megtehetik a diákok, hogy átjárjanak, ugyanis autóval mindössze 25 perc az út, a mai világban ez nem távolság. Győr keresi a helyét ebben az integrációban. És ahogy Bécs-Pozsony terjeszkedik, óhatatlanul szívja magába a szlovák munkaerőt, az értelmiséget, a középosztályt. Ennek az átrendeződésnek a hatása az, hogy elkezdődött a kiköltözés, és elkezdtek Magyarországon is házakat venni. Ez majd számos módon hat a két ország határmenti térségeinek együttműködésére, például a szlovák-magyar viszonyt jellemző türelmetlenségre is hatással lesz ez a folyamat. Nem lesz más választás, egymás mellett fog élni a szlovák Janek és a magyar Béla.

A szlovák-magyar nemzetiségi konfliktusokra is gyógyír lehet az együttélés. Az előítéletekre nincs jobb orvosság, mint a békés együttélés, egymás megismerése. Rajkán sincsenek kiemelkedő konfliktusok szlovákok és magyarok között.

A feszültség eddig sem az emberek között jelentkezett, kizárólag a politikai elit gerjesztette. A szlovákiai szlovák és magyar munkaerő eddig is átjárt, a komáromi Nokia, az esztergomi Suzuki belőlük él, mivel itt nincs elegendő ember. A győri gazdaság is azért vészeli át viszonylag jól a válságot, mert idejönnek enni és vásárolni a szlovákok, itt költik el az eurójukat. Szlovák étlapok vannak, konfliktus nincsen.

Ugyanakkor az átköltözés nagyban gazdasági kérdés, összefügg a válsággal. Ilyen gazdasági helyzetben az embereknek sokkal nehezebb, ilyenkor gyakran a szélsőséges hangok is felerősödhetnek. Ez nem jelentheti azt, hogy a mai gazdasági helyzet mellett mégsem lesz feszültségmentes az együttélés?

Velem is előfordult, hogy Pozsonyban rám szóltak, hogy a boltban ne beszéljek magyarul. Ilyen emberek mindig voltak és lesznek is, a lényeg az volna, hogy a politika fékezze meg őket, szorítsa kordába az ilyen hangokat. Ez egy átfogó európai jelenség, amin szerintem Európa túl lesz. Egy nemzetnek az a dolga, hogy előre nézzen.

Ön szerint Európa egyetlen nagy régió lesz vagy inkább sok kicsi hálózata?

Ezen még az akadémikusok is vitáznak. Két téralakítási filozófia áll egymás mellett: van, aki szerint egy nagy Kárpát-medencei gazdasági térségre van szükség, mint amilyen a Mediterrán-régió, amelyben majd feloldódnak a felhalmozott százéves feszültségek. Mások szerint - én is így gondolom -, érdemesebb behálózni a térséget milliónyi apróbb régióval. És ha azok már jól működnek, és ezeket segítik Európa és az országok is működni, akkor a kis régiók összehozhatnak egy Kárpát-medencei nagyot.

Az alapján amit mond, úgy tűnik, hogy létrejöhet Európában a határokat figyelmen kívül hagyó egységesség, de először inkább kisebb, regionális szinteken.

Sőt, az Európai Unió lehetőséget adott arra, hogy az efféle, határon átnyúló kapcsolatrendszereket hivatalos régiókká alakítsák a résztvevők. Egy ilyen, úgynevezett eurorégió már létre is jött Esztergom-Párkány térségében, Ister-Gránumnak hívják. Itt közigazgatási, köszolgáltatási funkciókat közösen látnak el a felek. Képviselőik vannak, a közlekedésben, kultúrában, szolgáltatásban bizonyos dolgokat közösen intéznek.

A gyakorlatban milyen együttműködések épülnek ki? Milyen feladatokat végeznek a települések közösen?

A szereplők természetessé teszik a teret, felbontják a tér megosztottságát. Közösen gyűjtik a szemetet, közös a tűzoltóság, a katasztrófavédelem. Ezeket annyira támogatja az EU, hogy most már közvetlen támogatásokat lehet rá szerezni. És úgy néz ki, a dolog működik, létezik ilyen régió az orosz-finn és a norvég-svéd határon is. Természetesen ahhoz, hogy jól működjenek ezek a hálózatok, a szomszédos országoknak is támogatniuk kell. Nemrég voltam egy konferencián, ahol hallottam egy érdekes, kicsit abszurd példát. Egy magyar vállalkozó a határokon átívelő munkákról beszélt. Ő falépcsőket készít, és elmesélte, ha egy Ausztriában élő osztrák lakos megrendeli tőle a lépcsőt, akkor ő azt elkészítheti, át is viheti a határon Ausztriába, de nem építheti be, ugyanis ott nem végezhet munkát, csak ha az osztrák megrendelő külön engedélyt kér, aminek hónapos az elbírálása. Az ilyesmi problémákat jó volna orvosolni, de először is jó volna tudni, hogy valójában miként működnek a határmenti agglomerációk. Ezért is indítottuk az Agglonet kutatást, hátha a tudománnyal most a politikai, fejlesztési döntések előtt járhatunk.

Mit gondol, Magyarországot érintve merre lesznek még határokon átnyúló eurorégiók?

Feltételezem, hogy lesz itt a Győr-Pozsony-Bécs háromszögben, talán a román-magyar határnál is, például Bihar-Bihor térségében, vagyis olyan területeken, ahol már eleve aktív együttműködés folyik. Egyelőre ez azon múlik, hol vannak tevékeny szereplők, van-e két olyan vállalkozó, polgármester, akinek eszébe jut, hogy van nekünk valamink, nektek is van, dugjuk össze.

Elképzelhetőnek tartja, hogy például Komárom és Komárno egy idő után egy város lesz?

Nem hiszem. Megtartják a külön önkormányzatokat, a két rész megtartja a saját karakterét, de biztos lesznek olyan feladatok, amelyeket a mostaninál jobban megosztanak majd. Találnak olyan közös elemeket, amelyek itt vagy ott jobban működnek, és azokat szervesen összehozzák. A cél szerintem az, hogy mindenki maradjon meg magában, de épüljenek össze a puzzle-k. Nem kell, hogy egy legyen Komárom és Komarno. Legyen kettő, de legyen közöttük kommunikáció, közös gondolkodás, közös kapcsolat. Ettől még megmaradhatnak külön egységnek, lehetnek ünnepeik, külön boldogságuk.