Ki merte mondani: elvtársaim

Több száz méternyi kapitalizmuson kellett áttörni a Hősök terétől a városligeti nagyrétig annak, aki részt akart venni a szocialisták majálisán. Bár sátrakat csak a bal- és a szélsőbaloldal állított, meg olyan meghatározhatatlan csoportok, mint Thürmer Gyula munkáspártja, a jelenlevők nagy részét a választási eredmények ismeretében jobboldalinak tippeltük. Amikor Horváth Csaba, a szocialisták főpolgármester-jelöltje színpadra lépett az ütemet tévesztő MC DC nevű talán rapper után, érzésünk bebizonyosodott.

"Van egy jó hírem!" - kezdte Horváth a választási vereség másnapján kitett kampányposzterjének szlogenjét idézve. "Csirketolvaj!" - felelte valaki a tömegből. "Nekem megvan a magam véleménye erről a kampányról, szerintem jó" - mondta Steiner Pál, a szocialisták budapesti frakcióvezetője kérdésünkre, hogy nem sikerült-e szándékolatlanul ironikusra a főpolgármester-jelölti kampány.

Nekünk mindenesetre van egy rossz hírünk is Horváth Csabának. A közönség egyelőre még nem ismeri fel, legalábbis erre utal, hogy három punkgyerek "nézd már, ott az Atis!" kiáltással fogadja. Bár később kiderül, hogy még jól is jöhet, ha összekeverik a bukott miniszterelnök-jelölttel. Mesterházy legalábbis háromszor akkora tapsot kapott bemelegítésnek, mint Horváth beszéde csúcspontján, pedig a siker érdekében a főpolgármester-jelölt még azt is kijelenti, hogy "a Demszky-korszaknak vége!"

Ennél talán csak az cinikusabb, amikor arról beszél, hogy az elmúlt években fővárosi politikusként rájött, hogy "lehet ezt jobban is csinálni". Kár, hogy nem főpolgármester-helyettesként világosodott meg. Ahogy az is sajátos, hogy a korrupcióról annyi jut eszébe, hogy "megvásárolhatók a fideszes önkormányzati emberek, csak az árcédula hiányzik róluk".

De ne hánytorgassuk tovább a múltat, nézük, mi is az a jó hír. A jó hír kifejtése hosszú percekig tart. Annyira hosszúra nyúlik, hogy egyszer már azt hisszük, az a jó hír, hogy Horváth rájött, "úgy lehetne jobb, ha mindannyian figyelnénk egymásra". De kiderül, hogy mégsem ez a jó hír, hanem az, hogy "2013-tól díjmentessé tesszük a díjmentes közösségi közlekedést". Horváth szerencséjére ekkor dulakodás tört ki a nézők között (egy idősebb néninek támadt nézeteltérése egy fotóriporterrel), így a sajtó jelenlévő képviselőin kívül senki nem hallotta, mekkora marhaságokat beszél az ember, akire a szocialisták rábíznák a várost.

A közönség így már csak azt hallja, hogy Horváth "több tízezer" új P+R parkolót ígér a városon kívül, hogy a bejárók ott letehessék az autójukat és buszra szállhassanak. Aztán kifejti, hogy a közösségi közlekedés csak a budapestieknek lesz díjmentes, hiszen "a díjmentesség nem egyenlő az ingyenességgel".

"Türelmesnek és türelmetlennek kell lennünk egyszerre" - felelt erre a képre egy mégnagyobb oximoronnal Mesterházy Attila, a párt volt miniszterelnök-jelöltje. Türelmesnek azért, mert az elveszett bizalom visszaszerzése évekig is eltarthat, de a változás nem tűrhet halasztást. "Személyekben is változtatni kell, és több fiatal is kell" - mondja, majd másodszor is elvtársainak nevezi az elvtársait. "Kimondom bátran" - teszi hozzá.

A nagyréten úgy ezer ember ücsöröghetett a két szocialista vezető beszédei alatt. Horváthot harmincnál többen sosem tapsolták meg egyszerre, Mesterházy legalább kétszáz embert meg tudott mozgatni. A többség rezignáltan italozott, néha beszólogatott. De a fotóriporterrel verekedő nénin kívül senki sem volt indulatos - egy biciklit toló részeg biciklista állítólag kereste "az indexeseket", de nem találta meg. Budaházy György rajongóinak is csalódniuk kellett. Hiába vonultak a színpad mellé talpig feketében, még Gyurcsány Ferenc tőlük öt méterre ácsorgó nővérét sem érdekelték.