Ha fogyasztó vagy, hallgass!

„Két év nyolc hónap fegyház egy kábítószerfüggőnek azért túlzás lett volna, másodfokon szerencsére tisztán látnak a bírók” – mondja a jogerős ítélet meghozatala után egy 35 éves férfi, aki 12 éven keresztül heroinfüggő volt, hét éve azonban teljesen tiszta.

Az ügy 2003-ban kezdődött, mikor a rendőrség csekély mennyiségű heroint talált nála, bevitték, kihallgatták. Vallomásában elmondta, hogy kábítószerfüggő, négy éve rendszeresen fogyaszt heroint, napi 1-2-3 pakett mennyiségben. Három és fél hónapra előzetes letartóztatásba került.

Nem ekkor volt először dolga a rendőrséggel, éppen függősége miatt többször követett el kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekményeket, többször el is ítélték emiatt.

Kevésből sok

Az első fokú eljárást a csepeli bíróság folytatta le, két év nyolc hónap fegyházbüntetést szabtak ki rá 2009 szeptemberében, az ítéletet az összegzés elvének alkalmazásával hozták meg. Ez azt jelenti egy rendszeres droghasználó esetében, hogy a vallomástételben elhangzott fogyasztási szokások alapján akár évekre visszamenően összeadják az elfogyasztott mennyiséget, és ennek alapján hoznak ítéletet.

Csekély mennyiséggel lebukott fogyasztóknál az összegzett mennyiség elérheti a jelentős mennyiséget, és ez alapján emel vádat az ügyész. Ennek veszélye, hogy a problémás droghasználók, akiknek erre a leginkább szükségük lenne, ezzel kiszorulhatnak a börtönbüntetés alternatívájaként választható elterelésből, és olyan büntetést kapnak, mint a dílerek. Ha valakit függőnek minősítenek, a büntetési tétele 5-10 év helyett 2 hónaptól öt évig terjedhet.

Másodfokon a Fővárosi Bíróság a két év nyolc hónap fegyházbüntetést három hónap letöltendő börtönre enyhítette, a bíró annak tudatában szabta ki a büntetést, hogy a vádlott három és fél hónapot töltött előzetes letartóztatásban, így a gyakorlatban a büntetését már leülte.

„Nem volt egyszerű állást foglalni” – fogalmazott Házi Lajos, a testületet vezető bíró. Azt mondta, az volt a kérdés, hogy egy hét éve történt eset, valamint három és fél hónap előzetes letartóztatás után van-e értelme a vádlottat büntetés-végrehajtási intézetbe visszaküldeni. Végül arra jutott, hogy a büntetés célján túlmutat, hogy a vádlott sorsa rendeződik, és életében folytatódnak a már elindult pozitív folyamatok.

Az egykor heroinfüggő férfi azt mondta, mikor életéről, terveiről kérdeztük, hogy családos ember, felesége és két lánya van. Szeretne a belvárosban egy üzletet nyitni, amit az utóbbi években összegyűjtött kis tőkéből meg is tud valósítani.

Jobb hallgatni

A bíró indoklásában kifejtette, hogy ha a gyanúsított kihallgatásakor kimondja, és részletezi kábítószer-fogyasztási szokásait (azaz ebben az esetben azt, hogy évekig rendszeresen heroinozott), majd ezt a vallomást fent is tartja, ezzel a bíróság nem tud mit kezdeni. Nem tekintheti semmisnek, bizonyítékként kell kezelni, ez volt az oka annak is, hogy az ügyész vádat emelt.

Házi Lajos azonban úgy véli, ha a korábbi a vallomáson kívül nincs más bizonyíték a korábbi fogyasztásra, azt nem lehet a vádlott terhére róni. Ez alól kivétel, ha erre létezik további bizonyíték.

„Salamoni döntés született” – fogalmazott Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje, aki a 35 éves férfi jogi képviseletét látta el. Elmondta, hogy a magyarországi gyakorlat eltérő: jellemzően a rendőrségen elhangzott kábítószer-fogyasztási szokásokról szóló vallomások alapján járnak el a bíróságok. A fővárosi ítélőtábla azonban eltér ettől a gyakorlattól, a vallomást nem tartja elegendőnek, más bizonyítékot is elvár, aminek beszerzése majdnem mindig lehetetlen, hiszen csak annyi tekinthető biztosnak, hogy valaki fogyasztott, az azonban nem, hogy mikor és mennyit. Példaként említette, hogy a rendszeres fogyasztónak a kábítószer-használat a napi rutin része, így nem emlékezhet pontosan a mennyiségekre. Hozzátette, hogy ismeretei szerint a világon sehol máshol nem alkalmazzák az összegzés elvét.

A jogvédő azt tanácsolja a fogyasztóknak, hogy ha csekély mennyiséggel elkapnak valakit, ne nyilatkozzon arról, mióta fogyaszt, a válaszadás megtagadására ugyanis joga van. „Ha csendben marad, megúszta volna eltereléssel” – mondta a 35 éves férfi ügyéről.

Üldözés vagy ártalomcsökkentés?

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője a döntés hátterét a visszás magyarországi szabályozással magyarázta. A Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú jogegységi döntése egy olyan értelmezést erősített meg, amely álláspontjuk szerint ellentétes a jogalkotói szándékkal, azaz hogy a fogyasztót nem szabad ugyanolyan szigorral büntetni, mint a kereskedőt. A helyzet az előző Fidesz-kormány drogpolitikájának fényében várhatóan romlani fog, és még szigorúbbá teszi a büntetőjogi szabályozást, ami a fogyasztókkal szemben alkalmazott zéró toleranciával amúgy is az egyik legszélsőségesebb az EU-ban.

Sárosi Péter kitért arra is, hogy ezen kívül egyelőre nem került olyan eset a TASZ látókörébe, amikor fogyasztót ítéltek volna letöltendő börtönbüntetésre, ez azonban nem jelenti azt, hogy például vidéken, ahonnan kevesebb információ érkezik a TASZ-hoz, ne fordult volna elő olyan, hogy nem csak kereskedőt ítéltek letöltendő börtönbüntetésre.