Buli helyett visszafogott és feszült Fidesz
További Választás cikkek
Rogán Antal birodalmában, a néhány napja átadott új, belvárosi főutcától egy sarokra, a Vörösmarty tér egyik irodaépületében tartotta eredményváró buliját/népünnepélyét/sajtótájékoztatóját/brainstormingját vasárnap este a Fidesz–KDNP. A párt területi listáira a választópolgárok 52 százaléka szavazott, az ország szinte valamennyi választókörzetében az ő jelöltjük végzett az élen, és a második fordulóban minden bizonnyal sikerült a kétharmados parlamenti többséget is megszerezniük. Ennek ellenére a hangulat nem volt felhőtlen.
Nyilván közrejátszottak a választás lebonyolítása körüli bakik és az OVB szerencsétlenkedése a kampánycsend meghosszabbításával, ám nem csak ez volt az oka annak, hogy a Fidesz politikusai hermetikusan elzárkóztak a sajtó elől. Nem volt, aki gratulációkat fogadott volna, pedig ahogy az később Orbán Viktor sajtótájékoztatóján kiderült, a megjelent újságírók közt is akadt, aki szívesen szorongatta a nyertes kezeket.
Hiába az elsöprő győzelem, a Fidesz vezetői hét óra után kevéssel már nyilván tudták, hogy céljaikat nem sikerült maradéktalanul teljesíteniük. Az LMP meglepően jól szerepelt, a Jobbik hozta a formáját, és az MSZP sem roppant össze az utolsó napokban, így Orbánnak nem sikerült az első fordulóban bebizosítania a kétharmados győzelmet. Ez ugyan a második forduló után minden bizonnyal meglesz.
A Fidesz prominensei így önfeledt ünneplés helyett inkább elzárkózva számoltak és gondolkodtak, a kint ejtőző újságírókhoz pedig ezekről a megbeszélésekről gyakorlatilag semmi nem szivárgott ki. Maradt a látszatmunka, a sétálgatás a Vörösmarty téren (ahova meglepően lassan szállingóztak az ünneplők), valamint a főhadiszálláson viccesen drágán vesztegetett étel és ital helyett a környék gyorséttermeinek és közértjeinek felkeresése.
11 után néhány perccel, amikor már az OVB engedett a józan észnek, és elkezdett eredményeket publikálni, valamint Lendvai Ildikó gratulált a nyertesnek és Sólyom László is elmondta a magáét, végre a Fidesz második vonalának meghatározó politikusai, többek közt Schmitt Pál, Szájer József, Tarlós István és Semjén Zsolt, felsétáltak egy kis színpadra, és a kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében feszülten várakozni kezdtek. Mosolyt, megkönnyebbültséget alig lehetett látni.
A kicsivel később megérkező, kitörő tapsviharral fogadott Orbán Viktor sem tűnt felhőtlenül boldognak. Rövid, jegyzetekből olvasott beszéde inkább a saját maga és az ország előtt álló feladat méreteiről szólt, mint a gőz kieresztéséről. Az egész este legemberibb gesztusaként a második mondata közben mélyen Lévai Anikó szemébe nézett, de ebből a tekintetből sem a boldogság sugárzott, hanem a fáradt köszönet. Az újságírók nem kérdezhettek semmit, és amikor közülük valaki a levonuló leendő miniszterelnök után kiabált egy kérdést a leendő kormány összeállításának idejéről, Orbán nem huncut mosollyal, hanem felvont szemöldökkel és sóhajjal válaszolt.
A tudósítóknak tartott beszéd után Orbán és csapata kivonultak a térre, hogy a kint összegyűlt, nem túl nagy, két-háromezres tömeg is megkapja, amire sokáig várt a hidegben. Az itt felállított, nagyobb színpadról Orbán már helyben rögtönzött beszédet mondott, és bár itt is a következő évek kemény munkáján volt a hangsúly, már tett annyi engedményt a népnek, hogy annak legyen mit ünnepelnie. Így végre valami felidéződhetett a tizenkét évvel ezelőtti nagy népünnepélyek hangulatából, zúgott a Himnusz és az ütemesen skandált Viktor! Viktor!. Orbán a kampányban félretett „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok”-kal búcsúzott, majd csapatával együtt eltűnt.
Ha ez igazi buli lett volna, Kövér László kopaszra nyírva táncolt volna az asztalon. Ő azonban fel sem bukkant. Orbán viszont ki is mondta, ami mindenki számára nyilvánvaló: élete legnehezebb feladata előtt áll. A Fidesz vasárnap estéjének visszafogottsága ennek volt köszönhető. Bármi is történik két hét múlva, eszeveszett ünneplésre akkor sem nagyon lehet számítani. Arra Magyarországon néhány évig se Orbánnak, se másnak nem lesz igazán lehetősége.