Pálffy segítené a Fidesz–KDNP kommunikációját

Felkérte önt a Kereszténydemokrata Néppárt, hogy csatlakozzon hozzájuk, vagy ön jelentkezett?

Ami most történik, ez egy folyamatos kapcsolattartás eredménye. Nagyon sokan vannak a KDNP-ben, akik az egyetemről vagy máshonnan régi ismerőseim, sőt barátaim. Aki figyelt, az láthatta, hogy korábban is voltak olyan megnyilatkozásaim, amelyekben egyértelművé tettem, milyen értékeket tartok fontosnak. Nem történt más, mint hogy azt az elköteleződést, amelyet civilként vállaltam egy értékrend mellett, most a nyilvánosság előtti határozott politikai kiállássá változtattam.

Kiket ismer a KDNP vezetőségéből? Semjén Zsolttal jóban van?

Vele is jóban vagyok, de Mészáros Józsefet, a KDNP alelnökét harminc éve ismerem.

Végleg felhagy a televíziózással, és mostantól már csak politikus lesz?

Amennyiben képviselői feladatom lesz, nyilván csak arra koncentrálok. Ha viszont másként alakítja a választási matematika, akkor a Fidesz–KDNP és az elvégzendő hatalmas munka médiakommunikációja biztosít majd teendőt. Nem is keveset, lesz bőven.

Hogy lesz képviselő? Egyéni jelöltként nem indult. Hányadik helyet kapja majd a Fidesz–KDNP országos listán? Vagy valamelyik területi listára kerül?

Ezt nem lehet ebben a pillanatban tudni, de nem is ez a lényeg. Látja, ez a kérdésfeltevés is azt mutatja, amit az elmúlt nyolc év a fejekbe táplált: csak a parlamentben lehet politikus az ember, ahol mentelmi jog mögé bújhat, és különböző kedvezményeket élvezhet. Ez a szemlélet és a politikai osztály egy részét jellemző korrupció vezetett a Jobbik vagy az LMP erősödéséhez. Ez a dolog számomra nem arról szól, hogy a parlamentben szeretnék csücsülni. Összeállítottam egy szakpolitikai programot, amelyben van médiával, turisztikával, vidékfejlesztéssel és sporttal foglalkozó rész, illetve egy úgynevezett hungarikumprogram, amelyet Lezsák Sándor készít elő immáron jó egy éve. Én tanácsadó voltam ebben neves művészek vagy tudósok mellett.

Miről szól ez a hungarikumprogram?

Ez egy kiterjedt oltalmi rendszer, amely lépcsőzetesen Kárpát-medencei, országos és regionális védettséget biztosít a sajátos magyar termékeknek, szolgáltatásoknak vagy éppen szellemi termékeknek, gondolatoknak. 

Milyen hungarikumokról van szó? Mondjon néhány példát a boron és a pálinkán kívül!

Sokkal érdekesebbek a helyi védettséget élvező termékek, hiszen ebből élnek a helyi kisvállalkozók és termelők. Lehet tehát hungarikum a kecskesajt vagy egy baranyai termelő medvehagymája, de ilyen az aggteleki barlangturizmus, a liptói túró vagy a székely vicc és a Kodály-módszer is.

Csak védettséget akarnak adni ezeknek vagy előnyöket is?

Olyan védjegyekre van szükség, amelyek tanúsítják a minőséget és ezáltal biztosítanak piaci előnyt. Szabad verseny van, de épp a gazdasági válság mutatta meg azt, hogy eközben szükség van az állam megfelelő szabályozására. Mi azon dolgozunk, hogy az állam ezt megfontoltan tegye, a hungarikumok támogatásával segítse a gazdaságot, és ezt hangolja össze az európai uniós irányelvekkel. Ezek a termékek olyan érdemesítő kitüntetést kapnának, hogy a piaci versenyben ne eleve hátránnyal induljanak, mondjuk, a francia sajttal vagy a német sörrel szemben.

A KDNP programjának médiáról szóló részénél mit javasolt? Hogyan hasznosította a sajtóban szerzett tapasztalatait?

Németországban vagy Franciaországban bizonyos nemzeti ügyek képviseletére az állam szerződést köt a köztelevízióval és a közrádióval. Nem az történik tehát, hogy a televízió kap, mondjuk, harmincmilliárd forintot, és majd a tévé vezetése eldönti, hogy abból milyen műsor készüljön, vagy éppen milyen autókat vásároljanak. Az állami finanszírozás egy részét lehetne tudományos, kulturális, olimpiai programra költeni, vagy éppen a hungarikumok támogatására.

Mi lenne ez, fizetett propaganda?

Nem. Itt nem pártokhoz vagy a kormányhoz kötődő ügyekről van szó, hanem széles országos konszenzust élvező ügyek támogatásáról. Ez nem az intézmény belügyeibe való beavatkozás, hanem egy szerződés, amely annak a biztosítéka, hogy ezekről szó lesz a médiában.

Milyen gyakran jár templomba?

Majdnem minden vasárnap. De a vasárnap lényege nem a gyakoriság, hanem az ünnep. Annak az öröme, hogy egy közösség vagyunk, egy házban vagyunk, egyek és együtt. Ilyenkor a közösség találkozik. Egy hívő ember azonban ezenkívül bármikor egyedül is erőt meríthet abból, hogy hétköznap beül egy templomba, ahol imádkozhat, gondolkodhat, sajátos párbeszédbe elegyedhet, és az őt érintő gondokat spirituális, transzcendens segítséggel oldhatja meg.

A KDNP nagyon következetes álláspontot képvisel az abortusz, az eutanázia vagy a homoszexuálisok házasságának kérdésében. Ön mennyiben tud azonosulni ezekkel a nézetekkel?

A KDNP világnézeti párt, teljesen természetes, hogy ezekben a világnézeti kérdésekben a természet rendje szerinti álláspontot képviseljük. Ezek olyan álláspontok, amelyekben nem szokott változás beállni. Számunkra az élet első és utolsó pillanatához, illetve a házasságkötéshez szentségek kapcsolódnak. Nem feledkezhetünk meg azonban a realitásokról. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvények módosítása pusztán emberibb és méltóbb lehetőségeket biztosíthat, nem a kialakult helyzet megszüntetését. Ezért ahhoz keressük a politikai támogatást, hogy ha már abortuszt végeznek, ha már méltatlan mindez az emberhez, mégis egyre humánusabb eljárás legyen. S persze teljes mértékben az abortusz propagálása ellen vagyunk.

Ön személyesen mit gondol a homoszexualitásról és a homoszexuális emberekről?

Isten és a KDNP előtt is minden ember egyenlő. A KDNP egyben a férfi és nő házasságának intézményét és a család intézményesített erejét a törvényhez és az alkotmányhoz való ragaszkodással is védeni kívánja. A házasságot és a hagyományos családot a természet teremtette, tehát ezek a fogalmak az emberiség társadalmi reprodukciójára foglaltak. Ez összeegyeztethető azzal, hogy ezen túlmenően minden egyénnek ugyanolyan emberi jogai vannak.

Menyire tartja fontosnak az erkölcstan és a hittan oktatását?

Az erkölcstan oktatását alapvető fontosságúnak tartom, az pedig az egyházi iskolák önálló döntése, hogy milyen elmélyültséggel oktatják a hittant. Az erkölcstannak ugyanakkor része a hitben gyökerező erkölcs is, amely a keresztény világban kétezer éve, az izraelita világban még régebben alakult ki. Fontos az is, hogy a fiatalok más vallások értékeit is megismerhessék, amelyek szükségesek ahhoz, hogy el tudjanak igazodni az életben.

Ön 2006 júliusában elmondott egy elég nagy visszhangot kiváltó jegyzetet a Magyar Rádióban Veszélyben az én hazám címmel. Arról beszélt, hogy bezárják az iskolákat, a falvakban a kispostát, már nem jár a vonat és a busz sem, a szeretet, a szolidaritás és a szinergia nem magyar kategória, és hogy a tatárt, a törököt, Trianont még túléltük, de veszélyben vagyunk. Ezeket ma mennyire tartja érvényesnek?

Nem érvényesnek, hanem megtörténtnek tartom ezeket.

Akkor ez egy jóslat volt?

Vízionált rémkép volt, és bekövetezett. A közéleti újságírásban akkor már tizennyolc éve dolgoztam. A fölhalmozódott tapasztalatom, érzékenységem és az így kialakult látásmódon diktálta azt, hogy szóvá tegyem: itt valami egész más következik, olyan, amivel eddig még nem találkoztunk. Eltelt másfél hónap, és aztán jött az őszödi beszéd.

Milyennek látta a Gyurcsány-korszakot, és az utána következő Bajnai-kormány tevékenységét?

Ezt az országot 2008 végére lenullázták. Olyan katasztrófát okoztak, hogy az országot csak a hitelfelvétellel lehetett megmenteni. Ez olyan, mintha lélegeztetőgépre kellett volna kapcsolni az országot. Ez örökre emlékezetes és megbocsáthatatlan bűne Gyurcsány Ferenc kormányának, és aligha érdeme Bajnai Gordonnak, hogy Magyarországot most éppen mesterséges kómában tartja.

Ha ezt így látta, hogy tudta ebben az időszakban szenvtelenül bemondani a híreket a televízióban?

Nagyon egyszerűen: professzionálisan. Mesterházy Attila beleszaladt ebbe a pofonba, amikor arra utalt, hogy rábízhatja-e magát egy baloldali érzelmű beteg egy jobboldali gondolkodású orvosra. Én azt gondolom, hogy egy hazáért aggódó orvos teszi a dolgát, és megműti a beteget. Egy hazájáért aggódó közszolga pedig, mint én, a híradóban bemondja, hogy mit csinált Gyurcsány Ferenc. Ez ilyen egyszerű.

Tavaly beperelte Friderikusz Sándort, aki a könyvében azt írta, hogy ön annak idején többször illuminált állapotban vezette a Jó estét, Magyarországot. Mi lett ezzel a perrel?

Ezt a pert megszüntettük és visszavontam a büntetőfeljelentést is. Erről hivatalosan annyit mondhatok, hogy megtaláltuk azt a megoldást, amely mindkét félnek kedvező. Semmi nem tiltja azonban, hogy valaki azt gondolja: miután én voltam a felperes, vajon az a megoldás, ami nekem igencsak kedvező, nem az igazamat jelenti-e.