Nekik bezzeg van

Az áprilisban biztosan bukó szocialisták programjának (pdf) vizsgálatakor nem az az igazán érdekes, hogy mi mindent ígérnek, mert mindazt ellenzékben úgysem lesz módjuk betartani. MIvel az MSZP nem engedheti meg magának, hogy eleve beismerje a vereséget, a színjátékot végig kell csinálniuk, mintha valóban lenne esélyük kormányon maradni.

Egy komoly dokumentum

A közvélemény-kutatásokból kirajzolódó zord valósághoz képest látszólag meglehetősen komolyan vett, ötvenoldalas programjuk végén csak a pontokba szedett 74 vállalás több mint négy oldalt tesz ki: ennek politikai haszna nincs, ennyit csak a megszállottak olvasnak végig és jegyeznek meg.

Egy ekkora bukta küszöbén sokkal fontosabb, hogy a programban tükröződik-e valamiféle önvizsgálat, van-e nyoma annak, hogy tanultak az elmúlt két ciklus fiaskóiból, vagy folytatódik a habverés, miszerint a „hibák” ellenére mindent jól csináltak, és most a vívmányokat és azok hozományait kell megvédeniük. A szocialisták 2010-es választási programjában az előző esetben lennie kéne legalább egy, de inkább két vagy három, a választók nagyobb tömegei számára érthető és megjegyezhető, kiemelt hangsúlyt kapó ígéretnek.

Olyan ígéretnek, ami a tökéletesen hiteltelenné vált, lejáratódott és korrumpálódott párt elköteleződését mutatja a tisztább közélet, valamint az állam hatékonyabb működése irányában. Olyan ígéretnek, melynek forszírozása ellenzékből is lehetséges, és ami hosszabb távon is a párt meghatározó arculati elemévé válhat.

Ilyen, hangsúlyos és komolyan vehető elem nincs a Nemzeti modernizáció, összetartó közösség című programban. Van helyette rengeteg olcsóbb és drágább vállalás, az elmúlt évek eredményeinek felsorolása, továbbá irdatlan mennyiségű töltelékszöveg annak elfedésére, hogy mennyi területen nem sikerült valódi előrelépést elérni.

Virtuális ígéretcunami

Még a konkrét programígéretek között is rengeteg általánosító ömlengés olvasható: Megvédjük a magyar gazdaság helyreállított stabilitását a világgazdasági válság után. Nem engedünk a nyugdíjkorrekciós programból. Nem engedjük a panelprogram leállítását, megvédjük a távhő alacsony áfáját. Nem engedjük a sorkatonaság visszaállítását, megvédjük a Magyarország iránti nemzetközi bizalmat, megvédjük Magyarországot a szélsőségektől, megvédjük a rendszerváltás demokratikus örökségét, a köztársaság intézményrendszerét!

Ennél azért persze akadnak konkrétabbak vállalások is, melyek közül több is ismerős a kormány korábban bejelentett programjai, tervei közül. A legfontosabbak közé tartozik, hogy a munkavállalók járulékterhe négy év alatt négy százalékponttal csökkenne, a 15 millió forint feletti keresetek szja-kulcsa 50 százalékra nőne.

A közösségi közlekedésre fordított összeget a jelenlegi 1,3-ról a GDP egy százalékában maximálnák. Alanyi jogon járna a szélessávú internet, a hiányszakmákban képzett szakmunkástanulók pedig a minimálbérhez igazított ösztöndíjat kapnának. A termőföldvásárlás moratóriumát 2014-ig meghosszabbítanák.

A 35 év alattiak első lakásánál törölnék az illetékfizetési kötelezettséget a 15 millió forint alatti használt lakások esetén. Az otthon maradó családanyák állami támogatást kapnának, ha kvázi-óvónőként mások gyerekeire is vigyáznak, hogy azok családjaiban mindkét szülő dolgozhasson. Az özvegyen maradók 75 ezer forintos kegyeleti támogatásban részesülnének.

Öt év alatt az egészségügyi dolgozók jövedelme a nemzetgazdasági átlag másfélszeresére nőne. A 35 év felettiek ingyen tanulhatnának egy idegen nyelvet alapfokon.

Így modernizálnánk mi

A bevezető csúnya szavakkal beszél a neoliberális, neokonzervatív gazdaságpolitika káros hatásairól, és valóban, az ígéretekből az állampolgárairól minden eddiginél nagyvonalúbban gondoskodó állam képe rajzolódik ki. Többet hagy a polgárok zsebében, és sokkal többet nyújt, mint korábban. Szerencsére minderre fedezet is van, a válságkezelés miatt szükségessé vált áldozatvállalás közös erőfeszítése eredményeképpen (a gazdaság bővülése miatt) keletkező 2000 milliárd Ft pluszjövedelem.

Mindezt, és sok egyebet a program nemzeti modernizációnak nevez. Arról egyetlen szó sincs, hogy a hihetetlenül pazarlóan működő nagy elosztórendszerek közgazdászmantrának számító gyökeres átalakításával is vesződnének: azok, okulva az elvetélt egészségügyi reformon, egy ideig most nem részei a szocialisták nemzeti reformelképzeléseinek. A programból kiolvashatóan a nagy bajon, a világválság (és nem az azt megelőző hat év felelőtlen pazarlása) miatt szükségessé vált kiigazításon szerencsére már túl vagyunk, úgyhogy költhetünk megint bátran.

A programnak vannak furcsa elemei is. Ilyen például, hogy a szocialisták az érettségi feltételévé tennék az életmentési ismeretek elsajátítását, vagy hogy kihasználnák a 2011-es félévi uniós magyar elnökség érdekegyeztetési és kommunikációs lehetőségeit. Feltehetően a BKV-botrányra utal az a kitétel, miszerint megtiltanák az egekbe szökő végkielégítéseket az állami szférában és az állami tulajdonú vállalatoknál.

A romaügyön is gondolkodtak

Külön érdemes említeni a programban nagy hangsúlyt kapó romaügyet, nemcsak mint az ország talán legsúlyosabb válságtünetét, hanem mert erről az előszóban Mesterházy Attila olyan szépen beszél. „Ne essünk ismét áldozatul annak a végzetes öncsalásnak, ami az együttélés konfliktusait, a beilleszkedés kétoldalú nehézségeit, keserveit nem létezőnek tekinti. A tényleg létező problémák megismerésén, az azokra adott fenntartható válaszokon keresztül vezet az út az együttélési és kulturális konfliktus csillapításáig.”

Az persze a választási programjuktól nem várható el, hogy abban a kollektív öncsalásban és a szélsőjobb emiatt bekövetkező megerősödésében a szocialisták a saját felelősségüket is megemlítsék. Az azonban igen, hogy ha baloldaliságról és társadalmi szolidaritásról papolnak, legalább az ígéretekben ne folytassák az öncsalást, amikor a legkiszolgáltatottabb és -kitaszítottabb népcsoportról beszélnek. Márpedig sajnos épp ezt teszik.

A romáknak szánt közmunkaprogramot a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedés előszobájának láttatni súlyos ostobaság, ahhoz ugyanis eladható szaktudás kell, amit utcasepréssel nehéz megszerezni. A telepfelszámolási program folytatását ígérni olyan, mintha a legendás magyar gyapottermesztés hagyományait akarnák feléleszteni: igény persze lenne rá, csak épp ami eddig történt, az volt szemfényvesztésnek is kevés.

Végül azt ígérni, hogy „az idősebb roma korosztályok” felzárkóztatása érdekében 2013-ra az alapfokú végzettségű cigányok aránya akkora lesz, mint a nem romáké, ráadásul mindnek lesz szakmája is, már nem öncsalás. Ez színtiszta cinizmus, amit csak egy az előítéletességgel és a cigányság iszonyú helyzetével nyolc kormányon töltött év alatt alig valamit kezdő párt engedhet meg magának.

Az ellenzékiségre készülő MSZP 2010-es programja sajnos pont olyan, mint amilyen a kormányzása volt. Koncepciótlan, az érthető prioritásokat és világos értékválasztást kerülő, mindenkinek kedvezni próbáló zagyva ötletbörze. Nem kár érte, hogy nem fog megvalósulni.