Az új köztévés médialord és az oxigénezett víz

Nem igaz, hogy a Fidesz – túlerejét maradéktalanul kihasználva – csupa unalmas, agyatlan pártkatonát ültetett a közmédia vezető pozícióiba. Igazi reneszánsz emberek is kaphattak jelentős állásokat, olyanok például, akik egyszerre IT-szakemberek, kreatív műsorkészítők, szolidáris férjek, magyar feltalálók gyámolítói és pompás főzőshow-vendégek.

Ismerkedjenek meg Bódis Péterrel, a  Médiaszolgáltalás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) I. divíziójának új vezetőjével. Akinek ez a bonyolult cím nem mondana semmit: az új közmédia-felállásban ehhez az MTVA-hoz tartoznak az eddig rádiós, MTI-s, köztévés és Duna Tv-s alkalmazottak, egy szervezetbe tömörítve.

Bódis az egyes divízió vezetőjeként 49 fő kivételével ezentúl az összes eddigi Duna tévés – körülbelül 500 fő – felett gyakorolja a munkáltatói jogokat, magyarázta Szabó László, az MTVA szóvivője.

Bódis eddig a Duna Tv informatikai osztályát vezette, innen lett az új rendszerben – a régi fogalmakkal operálva – a tévé első embere. Ha az ember elkezd érdeklődni róla, sokan nem az informatikai vagy vezetői képességeit említik először, hanem azt, hogy micsoda lelkesedéssel dicsér minden lehetséges fórumon egy vízoxigénező csodagépet. Személyesen is tanúsíthatom, hogy imádja a terméket, amikor telefonon beszélgettünk, lelkesen jegyezte meg, hogy a cucc „nagyon jó”.

Több egykori és jelenlegi Duna Tv-alkalmazott egybehangzóan megerősítette, hogy az osztályvezető „Bódis O2 Péter” formában írta ki a nevét irodája ajtajára. A Facebookon a profilképe a termék reklámfotója, és a következő sorozattal kezdődik a kedvenclistája: Oxigénes víz, Oxigénszifon, o2.info.hu, o2, Orbán Viktor. Kérdésemre többen is megerősítették – köztük maga Bódis is –, hogy az oxigénezett vizet 2010-ben kimérve árulták a Duna Tv büféjében.

Őszintén szólva eddig nem hallottam a Duna „Carlo és vendégei” című főzőműsoráról, amit nagyon sajnálok, mert Matisa Carlo és csapata a Budapest Tv és általában a magyar trash-televíziózás legszebb hagyományait viszi tovább.

A frontember felveszi a versenyt bármelyik tévémágussal, abszurd párbeszéd váltakozik groteszkkel, a mondatok a semmibe tartanak, a tematika pedig fenomenális. Az itt teljes hosszában, a Duna Tv weboldaláról megtekinthető, Fanny sajtos pogácsája című adás vendége Bódis és felesége. (A műsor megnézéséhez a Firefoxhoz sajnos telepíteni kell a Windows Media Player bővítményt.)

A két téma Bódisné pogácsája és az oxigénezett víz. (A találmány lényege, hogy az óriási nyomással a vízbe eresztett oxigén mikrobuborékai a gyomron át felszívódva fissítik a szervezet sejtjeit. Legalábbis a hívők szerint. A weboldalon a rákellenes hatásról is olvashatók utalások.) A speciális szódásüvegről a tizenhetedik perctől van szó, onnan szinte folyamatosan. Az O2-szifon az elejétől ott látható a konyhapulton. A szódásüvegre festett, nagy O betűt formázó logót meglepő módon úgy takarták ki, hogy nagy O alakban homályosították ki a képet, így a szifon majdnem úgy néz ki, mint kitakarás nélkül. (Hasonló jelenség ez ahhoz, ahogy Bertolt Brecht A legyőzhetetlen felirat című versében a szocialista katona az „Éljen Lenin!” feliratot írja a cella falára, amit minél erőszakosabban próbálnak átfesteni-lekaparni az őrök, az annál jobban látszik.) Ráadásul úgy tűnik, hogy amikor nem közvetlen közelről mutatják a flaskát, egyáltalán nincs homályosítás.

A beszélgetés egy pontján a házigazda – név említése nélkül – a konkurens oxigénezett vizet kritizálja, azzal, hogy az tízszer ennyibe kerül, sőt hogy abból egy üveg annyi, mint egy palack bor. Bódis is megerősíti, hogy az ár a tizede. Nehezen értelmezhető rész, amikor Matisa Carlo arról beszél, hogy a szifon nem kereskedelmi forgalomban kapható termék, hiszen a szifont minimum egy ember, Bódis Péterné árulja, a forgalmazó szerint is több ezer példány kelt már el, és ezen a weboldalon megrendelhető. És ugye magában a műsorban is beszélnek egy üvegnyi „oxigénszóda” áráról. Egy szódásüveg 24 patronnal egyébként 45 400 forint. A logo ki van takarva, az adásban nem hangzik el a termék neve. Ugyanakkor a „bódis péter, oxigén, víz” szavakra keresve az első Google-találat a cucc Facebook-oldala, linkkel az online megrendeléshez.

Megkerestem Bódis Pétert, aki biztos abban, hogy a műsorban látható és hallható történések nem számítanak reklámnak. Telefonbeszélgetésünk után írásban elküldtem neki az elhangzottakat. Válaszában egy általa átfogalmazott verziót küldött, és ragaszkodott hozzá, hogy minden, amit leírt, teljes egészében jelenjen meg, mert „így kerek és igaz az egész”. Bár ezt a kérést ebben a formában nem lettem volna köteles teljesíteni, rajtam ne múljék, íme.

Bódis szerint tehát a tevékenysége azért nem reklámozás, mert

E magyar feltaláló által jegyzett, kizárólagosan Magyarországon gyártott terméket magyar cég forgalmazza, immáron nem csak határainkon belül! (Fontos ezt így megfogalmazni, nehogy reklám legyen!) A termék értékesítésével feleségem foglakozik, természetesen, mint mindenben segítek neki, ha időm engedi, bár az új feladatok ezt nem biztos, hogy megengedik majd. A főzőműsorban vendégek voltunk, ahol egyébként nem ez volt a téma, hanem egy utánozhatatlan, saját recept és elkészítési metódus alapján készülő, nagycsaládokban is gyorsan elkészíthető pogácsa... Kínosan ügyeltünk a szerkesztőkkel, a műsorvezetővel, hogy még véletlenül se legyen reklám, támadhatatlan legyen, és ezen kritériumoknak megfelelően, a kritikus részek vágásával, kitakarásával mehetett adásba! E témával kapcsolatos nézői érdeklődés nem érkezett, ellentétben a pogácsával kapcsolatban, több háziasszonynak adtunk vele segítséget!

Azért, hogy az olvasó eldönthesse, szerinte ez reklám-e, alant beágyaztam egy kivonatot, amiben az adás 12 percig tartó patronos része teljes egészében, csonkítatlanul, szerkesztetlenül látható, azoknak, akik annyira nem kíváncsiak a pogácsázásra, íme:

Van még három érdekesség, ami árnyalhatja a kérdést. Az egyik az, hogy Bódis Péter készíttetett egy olyan, az O2-szifon használatát bemutató, megosztókra feltöltött reklámfilmet, aminek a fej nélkül látszó szereplője ugyanabban a Duna tévés főzőműsor-díszletben áll, a Bódiséhoz kísértetiesen hasonlító ingben-nadrágban, a műsorban viselt, harántcsíkos nyakkendőben, hasonló jegygyűrűvel és órával. Íme a filmecske:

Az érintett teljes reakciója erre:

A videomegosztón megjelent film gyakorlatilag egy használati útmutató, mert ebben az esetben kizárólag erről van szó (!), máskor került felvételre (csak a díszlet azonos) és természetesen nem ingyenesen és nem  szívességi alapon, mint ahogyan az a filmecske sem, ami arról számol be, hogy én, mint magánember közel 150 ezer Forinttal támogattam a Szent Márton Gyermekmentő szolgálatot 3 komplett készülékkel! Ezen további anyagok elkészítése sem, megvágása sem, és feliratozása sem köthető a Televízió rendszeréhez, de nagy köszönet érte azoknak, akik segítettek ebben, hiszen beteg gyerekek szüleihez, rákos betegséggel, nehéz légzéssel, reflux-szal küzdő emberekhez jutott így el a híre ennek az akkor újnak számító magyar találmánynak!

Bár az általunk megkérdezett, név nélkül nyilatkozó Duna-alkalmazottak úgy emlékeztek, hogy a csodavíz decije 250 forint volt a büfében, Bódis Péter ezt írja:

Minden esetben, anyagi lehetőségeim mellett missziónak tekintettem ezt a feladatot, hiszen meggyőződésem, hogy fontos és jó dolog mellé álltunk Feleségemmel, így minden Dunás gyakorlatilag ingyen kóstolhatta és jutalékmentesen, önköltségi áron vehette meg, vagy éppen születésnapra kapta tőlünk a terméket! Szívesen szakítok időt, hogy megismertessem Önnel is a terméket!

A harmadik érdekes elem, hogy a Duna weboldalán 2009 decemberében B.P. aláírással megjelent egy cikk, ami az elején aránylag cikkszerű, majd átmegy nettó reklámba, olyan mondatokkal, mint "Az oxigénszifon sikerét látva bízunk benne, hogy 2-3 éven belül az összes európai országban a helyi értékesítőkön keresztül országon belül is meg lehet majd vásárolni az oxigénszifont és a töltéséhez elengedhetetlen oxigénpatront."

Tudomásunk szerint a palackot a Pentaqua Kft. gyártatja, Bódisné pedig alvállalkozóként foglalkozik a szifon direkt értékesítésével.

Nem kenyerünk a panaszkodás, de sok a munka, így nem biztos, hogy élni tudunk a kedves invitálásssal, és így talán nem fogjuk mélységében megismerni a terméket, de minden új magyar közmédiának a jó ügyekért hasonlóan lelkesedni képes vezetőket kívánunk!