Régen a bebüdösödés is jobb volt

Elmélyülten nézegettem az elefántfejű, felső két kezében lótuszvirágot tartó, homlokán Matolcsy-arcképet viselő Ganésa isten bronzszobrát, pontosabban a felülről második hónalja mellé ragasztott 289 eurós árcédulát, amikor valaki egy ágyút sütött el a jobb fülem mellett.

Összerándultam, mint Semjén Zsolt Kövér László jobbcsapottjától.

Óvatosan elfordítottam a fejemet. Egy zömök, disznószemű prospektusgyűjtő volt az, a kezében tartott fadarabbal vágott rá az egyik tibeti rézbilire. Akkor még nem tudtam, hogy ezek valójában gyógyító hangot kiadó tibeti hangtálak, amiket a Rákosmenti ÁFÉSZ-ban 1500-ért másfél-két órán át hallgathatok, ha viszek magammal polifoamot, merthogy a padlóra kell feküdni a teljes élményhez.

A Hungexpo egyik pavilonjában történt mindez, ahol a népfrontpolitika jegyében az Utazás kiállítással együtt tartják a Karaván szalon nevű lakókocsi- és a Boat Show nevű hajókiállítást, illetve az ígéretes nevű Himalája Expót.

Tapogatózó lépések a Himalájában

A Himalája Expóval kezdtünk persze, ami első látásra fellengzős nevű átverésnek tűnt. Egy nagy csarnok egyik sarkában pár béna, áltibeti díszletet állítottak fel, csak azért, hogy valami körülvegye a szuveníres standokat – gondoltam első látásra. Először az világlott ki, hogy ezek nem a szokásos kelet-ázsiai gagyit áruló bazárok, mert itt nem egy ezresbe, hanem 250-400 euróba kerül egy szobrocska, 175-be a hímzett és 450-be a szép és hímzett selyemzászló, és még az aprócska, vicces kistigrisszőnyeg is 50 euró.

A tibetiek olyanok, mint a pandák: kötelező szeretni őket. De én voltam Indiában, találkoztam jó sok tibeti árussal, akik arról voltak híresek, hogy ebben a szórakoztató alkudozásra épülő kultúrában soha egy rúpiát sem engedtek az eleve dupla áraikból, viszont állandóan a Free Tibet! matricáikat mutogatták, mintha a kínai elnyomás megmagyarázná a szemérmetlen árdrágítást.

Matrica nem volt a Himalája Expón, ősi fém fejfedő körben szárnyas koponyákkal, a csúcsán sátánian vigyorgó trollface-szel viszont igen. A legcsodálatosabb azonban nem egy árucikk, hanem egy műalkotás volt, egy ember nagyságúnál magasabb faszobor, ami azt a pillanatot ábrázolta, amikor a mesebeli hal kiöklendezi a magyar vidékfejlesztés legfrissebb tendenciáit szimbolizáló hibrid állatot, a ló-vaddisznó-oroszlán-cigány fejű lényt.

Áporodott élvezetek

A hatalmas csarnok túlnyomó részét a Karaván szalon foglalta el, ami a neve ellenére nem egy marha nagy kávé- vagy füstöltsajt-bemutató terem, hanem lakókocsikat és lakóbuszokat bemutató vásár. A lakóbusz lényege, hogy amennyi pénzből vehetnénk egy jó autót, és 10-15 évig jó helyeken nyaralhatnánk, vehetünk egy idomtalanul nagy járművet, és hetekig lakhatunk a pimpós zokniszagban, terméskő falú, hűs mediterrán házak helyett. Ennek megfelelően virágzó szubkultúráról van szó.

A lakókocsi olcsóbb szórakozás, ugyanazt az élményt 3,5 millióért is megkaphatjuk.

Régen a bebüdösödés is jobb volt, az antiklakókocsi-szépségverseny mezőnye ugyanis erős, a repülőgéptörzsből szerkesztett német Eriba Puck 64-es mini lakókocsi például a legaranyosabb guruló izzasztókamra, amit életemben láttam. A legvadabb kategória mégis a Várbusz méretű giga lakóautóké. 181 ezer euróért már a miénk az a majdnem 8 méter hosszú Phoenix Maxi-Linen, amiben 4 utas elszállásolása mellett bónuszként több tucat rabot is tarthatunk a hátsó fogolykamrában. Ez nem az a járgány, amibe spiccesen bevágódunk, hogy némi kanyargás után elkapjuk a naplementét a szicíliai strandon. Az illetékes hoppmester ráadásul elmesélte, ez a Phoenix legkisebb modellje, a 12 méteres nagyobbak között van olyan, aminek a hátulja egy garázs, amiben magunkkal vihetünk egy Mini Coopert. El nem tudom képzelni, hány olyan különös ember akad, akinek van több, mint 200 ezer eurója egy ilyen batmobilra, de a szállodában lakástól vallásosan irtózik. Később láttunk egy másik lakóbuszt, ahol a megemelt ágy alatt pont elfért egy versenymotor.

A legkülönösebb látvány ezzel együtt egy terepszínűre festett, átalakított Ikarus busz volt, az oldalán Hungarian Defence Forces felirattal. A jármű belterének háromnegyedét egy  nyolcvanas évekbeli minisztérium bőrgarnitúrás tárgyaló-dohányzójának pontos rekonstrukciója foglalta el, a maradék kis térben volt egy hálószobácska, egy minivécé és egy nanotusoló. Ebben pihente ki Szekeres Imre a nyilvános beszédek izgalmait?  találgattuk, míg ki nem derül, hogy ez Szalay Balázs terepralis lakása volt a Párizs–Dakaron, a Defence Forces csak szponzorálta.

Nem akarnak utazni

A fő attrakció az Utazás kiállítás, amire láthatólag rányomta a bélyegét a turizmust is lelombozó válság. Ezt a kóstolófalatkák radikális eltűnésén lehetett legjobban lemérni. .Az Utazás a prospektusdömping mellett hagyományosan jó nassoló esemény, busás tájjellegű falatkákkal, borokkal és szerencsés esetben pálinkával. Most ritkább volt a falat, mint az ördögbotos KDNP-s. A Magyar Turizmus Zrt. standjánál, mint utóbb kiderült, a tárgyalórészbe tévedtünk. Meglepetten, de minden táplálkozási szándék nélkül néztem, hogy nahát, ez az első hely, ahol szendvicsek is vannak, amikor előpattant egy harcias alkalmazott, és úgy vezetett ki minket, mintha a koronaékszerek mellett látott volna ólálkodni.

A kiállítás alapján azt hihetné az ember, hogy Magyarországon a fürdőkön és Budapesten kívül nincs semmi érdemleges látnivaló. Esztergom a duzzadó lábikrájú, izmos rögbis fiúk városaként pozícionálja magát, ami örvendetes hír. A legrokonszenvesebb Paks, amely látványos fizikai kísérleteket mutat be a standján. Most már tudok egy remek trükköt részeg emberek kifosztásához.

Fogjon egy nagyjából A3-as méretű fémlemezt, például alumíniumot, és tegye le a részeg elé az asztalra úgy, hogy a lehető legjobban lógjon le az asztalról, épphogy ne billenjen le róla. Vegyen elő egy újságpapírt, terítse rá a fémlemezre, utána fogadjon 100 ezer forintba a részeggel, hogy az hiába csap rá a lemez kilógó végére, nem tudja leütni az asztalról. A részeg hülyén röhögcsél majd, mint én, és elsőre óvatosan csap rá. Már az is nagyon meglepő, hogy annyitól nem repül le simán, ahogy az ember várná. A részeg másodjára ezért már izomból sóz rá. Azért kell fémlemezt használni, hogy fájjon is neki. Ha még nagyobbat üt, csak az ujja fog megrepedni, a lemez marad, mintha odacsavarozták volna. Egyenletes nyomásra persze azonnal lebillen. A dolog mágikus, ellentétben a kiállítással.

Háborús hiénák

Eredetileg az volt a tervünk, hogy megpróbáljuk megtudni, vannak-e forradalmian olcsó nyaralási ajánlatok Egyiptomba és Tunéziába, de pár helyen kérdezősködve kiderült, hogy a legtöbb iroda leállt az utazásszervezéssel a régióba, és csak április elsejétől veszik fel újra a fonalat, kedvezményes, de nem extra alacsony árakkal. Egy céget találtunk, amelyik már március közepétől reptet Hurghadára és Sarm El Sejkbe, nagy mázlival még az öreg Mubarakkal is összefuthatunk a pisihíg all inclusive sörre várva.

Búcsúzóul bekukkantottunk a Boat Showra, ahol megállapítottuk, hogy polarizálódik a jachtmezőny: vagy óriások vannak, vagy törpék, itt is hiányzik az izmos hazai középosztály. Vitorlásból meg annyi maradt, mint lelkes SZDSZ-esből.

Az Utazás kiállítás egy gyereket, egy kőgazdag buddhistát, egy horgászt vagy egy kabinfixált milliárdost elszórakoztat, a normális embereknek az alapterülethez mérten ez mind kicsit kevés.