Mi baja Ludovic Orbannak Orbán Viktorral?

Románia és Magyarország kapcsolatában viszonylag ritkán fordul elő egymás nagyköveteinek bekéretése. Két évvel ezelőtt Budapest rendelte be a románt , amikor visszavonták Sólyom László akkori köztársasági elnök gépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét, decemberben pedig a román külügy sajnálkozott, hogy a Nemzeti Színház igazgatója mégsem adja oda színházát Nagy-Románia megalakulásának ünnepére.

Am néha-néha, nem túl nagy hangon fölemlegetett történelmi sérelmeken túl azonban kiegyensúlyozott a két ország viszonya. Magyarország az EU soros elnökeként is többször kiállt Románia (és Bulgária) 2011-re ígért schengeni tagsága mellett (igaz, eredménytelenül, de ez a legkevésbé sem a mi hibánk). Nem volt – legalábbis eddig – különösebb hisztéria román részről a kettős állampolgárság megadásából, nem fenyegették az erdélyi magyarokat román állampolgárságuk elvesztésével, hivatalvesztéssel. Furcsa is lett volna, hiszen moldovaiak százezrei kapták már meg a román állampolgárságot, és ezzel az EU-s útlevelet.

És akkor még nem szóltunk Orbán Viktor miniszterelnök és Traian Basescu román köztársasági elnök különös barátságáról. A 2009-es román elnökválasztás előtt például Orbán így nyilatkozott Basescuról: „Mi abban vagyunk érdekeltek – mint az Európai Néppárthoz tartozó közösség –, hogy Romániában a parlamenti választásokon a velünk együttműködő, velünk egy közösséghez tartozó demokrata párt nyerje a választásokat, és az ő elnökjelöltje. Ebből nem csinálok titkot, ha szükséges, akkor kampányeseményre is állok rendelkezésére az elnök úrnak.”

Kampányolt is, legalábbis közvetve: a két elnökválasztási forduló között Erdély magyarlakta vidékeit Basescu és Orbán közös fotóival szórták tele.

Legutóbb pedig március 15-én, a korábbi évekhez hasonlóan, Basescu párttársa, a miniszterelnök Emil Boc üzent szép szóval a magyaroknak.

Ebbe a már-már idilli képbe rondított bele a mostani álbotrány, aminek okán bekérették a román külügybe Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét. A közvetlen előzmény: szerdán a bukaresti parlamentben több órán keresztül magyaroztak az ellenzéki képviselők. A magyar felmenőkkel rendelkező Ludovic Orban liberális honatya például azt mondta, sokszor szégyellnie kellett magát amiatt, hogy őt is úgy hívják, mint a magyar miniszterelnököt.

Még nincs vége: a román ellenzék egyenesen azzal vádolja Basescut és Bocot, hogy magyar mintára vet ki válságadót, módosít alkotmányt, nyúl hozzá a médiatörvényhez. Nézzük meg, mi is verte, verhette ki a biztosítékot a románokban.

1. A legfőbb ok – ez szerepel a bekéretésről kiadott közleményben is – Orbán határon túliakhoz intézett üzenete volt. A román sajtóban ugyanis – tévesen – az jelent meg, hogy Orbán Erdély elvesztéséről beszélt, és azt mondta: „Legyen Erdély és a magyar nemzet újra az, ami volt.” A hír forrása az Agerpres hírügynökség. Az üzenetben ez nem szerepel, még csak utalás szinten sem, alább a teljes szöveg:

A lehetséges magyarázatot Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet adta meg a kronika.ro-nak. Szerinte összekeverték Orbán Viktor Marosvásárhelyen felolvasott üzenetét Petőfi Sándor ugyanitt elszavalt versével, illetve felesége beszédével – aki az üzenetet felolvasta. Azt azonban nem érti, hogyan lehet összetéveszteni ezeket. Az Orbánnak tulajdonított, valójában Füzes Oszkár felesége által idézett mondatok: "Más országok ármányos szövetségén múlott, hogy elbukott a szabadságharc. És ez az, ami elvette tőlünk Erdélyt. De most lehetőségünk van arra, hogy békésen és demokratikus úton egyesítsük nemzetünket. Ez a legfontosabb célunk."

Az végképp abszurd, hogy a román külügy arra kéri Orbánt, hogy határolódjon el a román sajtóban Orbánnak tulajdonított, de valójában az üzenetben nem szereplő kitételektől. Talán ez is megerősítheti a feltételezést: az egész ügy mondvacsinált, és a kormány inkább a magyarkérdést újra előrántó ellenzéket próbálja kimanőverezni.

2. A parlament szerdai ülésén az is elhangzott a magyarok elleni vádpontok között, hogy romániai magyar önkormányzati képviselők is állampolgársági esküt tettek. Ez igaz, de ez eddig csak Pozsonynak fájt a felvidéki magyarok esetében.

3. Nehezményezték Kövér László házelnök marosvásárhelyi beszédét, amiben a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit jogszerűnek, célszerűnek és korszerűnek, erkölcsi szempontból teljesen kifogástalannak, a teremtő akaratának megfelelőnek nevezte. Az ellenzéki nemzeti liberális Crin Antonescu riposztja: "Magyarországot kell vezetnie, és semmi egyebet, és jó lenne, ha csak Magyarország területén méri fel, mit akar az istenség". A rendszerváltás óta Bukarest és Budapest között mintha hallgatólagos egyetértés lenne abban, hogy a területi autonómia kérdését nem feszegetik. Nem feszegette az RMDSZ sem, romániai magyar körökben éppen emiatt tartják sokan megalkuvónak a szövetséget.

4. És ami védhetetlen: Csibi Barna (ő az, aki magyar gárdát akart alapítani Romániában) a magyar nemzeti ünnep alkalmából felakasztotta Avram Iancu román nemzeti hős szalmabábuját. (Avram Iancu az 1848-49-es császárpárti és magyarellenes román népfelkelés vezetője volt.) Az esetet valamennyi mértékadó romániai magyar politikus elítélte.

A román ellenzék célja, hogy egybemossa az általuk önkényuralminak tekintett budapesti politikát Basescuéval. Egyúttal azzal vádolja meg az RMDSZ-szel kisebbségben kormányzó Demokrata Liberális Pártot, hogy budapesti kottából játszik, sőt egyenesen Orbántól kapnak utasításokat.

Az RMDSZ helyzete különösen kényes. Magyar szövetségről lévén szó, óhatatlanul a romániai támadások kereszttüzébe kerül, miközben a Fidesz már régóta szeretne „fideszesebb” romániai magyar pártot látni vezető szerepben. Legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzent a Hargita Népének adott interjúban, éppen az ünnepen: „Az egyenlő távolságtartás elvével mi nem értünk egyet. A Fidesz és a KDNP az Európai Néppárt tagja, Romániából ennek a politikai családnak az RMDSZ, Tőkés László és a PD-L a tagjai. Ha egy pártcsalád tagjai vagyunk, akkor miért tartana az RMDSZ tőlünk is és a szocialistáktól is egyenlő távolságot? Ezen az elven változtatni kell egy jobb együttműködés érdekében.”