Olyannak látszom, mint akit zsarolni lehet?

A most elfogadott alkotmány több mint harminc helyen hivatkozik sarkalatos törvényekre. Önálló képviselői indítványként tervezik benyújtani őket, vagy ezúttal a minisztériumok terjesztik elő őket a hagyományos, egyeztetéseket és alaposabb előkészítést igénylő formában?

Az önálló képviselői indítvány nem zárja ki az alapos előkészítést vagy a széles körű társadalmi egyeztetést. Vannak azonban olyan törvények, amelyek nyilvánvalóan az országgyűlés kompetenciájába tartoznak, mint például a képviselők jogállását, javadalmazását is szabályozó. És vannak olyan törvények, amelyek alapvetően csak kormányzati oldalról érkezhetnek. Ez a nagyobbik rész, ilyen a választójogi, az önkormányzati törvény, vagy az igazságszolgáltatás átalakítását célzó tervezetek. Mindhárom komoly szakértői előkészítést igényel. Hogy aztán a benyújtásuk technikailag hogyan zajlik, az egy következő kérdés. Ezek azok a törvények, amelyek inkább az év második felében várhatóak. Január 1-jéig szeretnénk minden kétharmados törvényt elfogadni.

Ha már említette a választási törvényt: a határon túli állampolgárok szavazati jogára milyen elképzelések vannak?

Két dolgot biztosan tudunk. Az egyik, hogy kétszáz fős parlament lesz Magyarországon. A másik, hogy a határon túli magyar állampolgároknak szeretnénk szavazati jogot biztosítani. A vitát még a parlamenti frakcióban és a parlamentben sem folytattuk le. Örülünk, hogy az ellenzéki pártok visszatérnek az alkotmányozásba. Ilyen súlyú kérdéseknél, mint az önkormányzati törvény, a választójogi törvény, vagy akár az összes sarkalatos törvény, a konzultációt tovább kell folytatni. Kíváncsian várjuk, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik milyen javaslatokkal fog előállni. Azt is fontosnak tartom, hogy a magyar társadalom határon túli magyarokkal kapcsolatos differenciált álláspontját ne felejtsük el. Volt Magyarországon egy népszavazás, aminek az eredménye minimum ellentmondásos, ezt azért figyelembe kell venni.

Még olyan recept sincs, hogy csak listán szavazhatnának, hogyan ajánlhatnának, egyáltalán, hogyan lehet megszervezni a szavazóköröket?

Nincs. Ez nem egyszerű kérdés, mert annak az államnak, ahol a választást bonyolítjuk, aktívan hozzá kell járulni ehhez. A szlovákok például azt mondják, vagy-vagy – aki ezen a választáson részt vesz, az az állampolgárságát kockáztatja. Szerencsére ez más országban nem kérdés. Érdekes és akár követendő is lehet a horvát vagy az olasz szisztéma, ahol külön listára szavaznak azok, akik a határon túl szavaznak.

Ez területi listának számít, ahol ugyanazok a pártok indulnak, mint a hazai választáson.

Így van. Ez egy érdekes lehetőség.

Azt jól értettük, hogy kétszáz képviselő lesz, és ebben már a határon túliak képviselői is benne vannak?

Még ez sem eldöntött kérdés.

És a magyarországi nemzetiségek is megkapnák a parlamenti mandátumot?

Reményeim és szándékaink szerint igen. De mindjárt öt olyan kérdést tettek fel, amiben még nincs állásfoglalás. Tárgyalni kell a nemzetiségek képviselőivel, a határon túli szervezetekkel, választójogi specialistákkal. Mert ha valami speciális jogi kérdés, akkor a választójog az, ami akár határon belül is felvethet kérdéseket. Marad-e az ajánlás, vagy sem? Esetleg más regisztrációt vezetünk be, ami Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban természetes? A választási küszöb most öt százalék, de volt már négy százalék is. Melyik variáció lesz, vagy lesz-e egyáltalán bejutási küszöb? Azt a vitát sem folytattuk le – még a frakciónkban sem –, hogy csak listás, vagy csak egyéni rendszer legyen, vagy maradjon a vegyes. Én azt látom, ma a vegyes rendszernek van a legnagyobb támogatottsága. E kérdések megválaszolásához persze ismernünk kell a többi párt, az érintett szervezetek, szakmai műhelyek véleményét is.

Olyan határ sincs, hogy a kétszázból hány lehet határon túli, illetve magyarországi nemzetiségi?

Ma még nincs ilyen terv, nincs ilyen szám, de nyilván csak arányosan lehet bármilyet megállapítani. Azt már magam is hallottam – és ezt nem mi mondjuk, hanem választási szakértők –, hogy a választási rendszer felülvizsgálatának az lehet az eredménye: a 200 fős parlament száz egyéni és száz listás mandátumból álljon. Találgatás ez csupán, hiszen van, aki azt mondja, hogy a földrajzi adottságok miatt 130-nál nem lehet több, 90-nél nem lehet kevesebb egyéni körzet. És az is kérdés, hogy egy választási körzet átnyúlhat-e a megyehatáron, vagy sem.

Külön móka lesz megrajzolni a körzeteket. Az biztos, hogy rajzolni kell.

„Kétszer mérj, egyszer vágj!” – tartja a mondás. A rajzolás a munka vége, a gondolkodás és az egyeztetés sokkal nehezebb. De ne feledjük, hogy a rajzolást nem magunk találtuk ki. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban már régen döntést hozott: változtatni kell. Mulasztásos alkotmánysértésben van az országgyűlés, mert ma nem arányos a 176 egyéni körzet. Olyan differenciák és eltérések vannak, amelyek egyenlőtlenné teszik egy-egy polgár szavazatának érvényesülését. A választási rendszert akkor is újra kéne szabályozni, ha ugyanannyi képviselő maradna, feltéve, ha komolyan vesszük az Alkotmánybíróság döntését. Mi komolyan vesszük, korábban csak legyintettek rá.

A Széll Kálmán-tervet sokan szerkezeti reformnak, mások megszorításnak hívják, de lényegében valahonnan pénzt kell elvenni, és akkor valakinek rossz lesz. Tudatos politikai taktika volt, hogy eddig válságadókkal és nem megszorításokkal tömtük a lyukat, vagy csak nem sikerült kitalálni, hogy mi legyen?

Ha valahonnan azért vesznek el pénzt, mert rosszul, nem hatékonyan vagy nem a megfelelő célra költik, esetleg ellopják, az először is nem rossz, hanem jó. Ezért én más irányból indulnék. Önmagában abból, hogy a költségvetési egyenleg jó, semmi sem következik. Rengeteg európai országban rossz a költségvetés egyenlege, de az emberek jól élnek. A kérdés nem az, hogy hány kórházi ágy lesz, hanem hogy hogyan lesz jobb az egészségügyi ellátás.

Két része van a válaszomnak. A kormány egyrészt a rosszul működő ellátási rendszereket szeretné megváltoztatni. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés, a beruházásokra szánt pénz, amelyeknél pártállástól függetlenül mindenki érzékeli a problémát. De ez nem csak pénzkérdés. A pénz szempont, de az is, hogy mit akarunk elérni. Miből vonjuk ki, mihez adjuk hozzá. Ez kell meghatározza a kormány és a parlament döntéseit. Röviden szólva, hogy a közforintok elköltése jól szolgálja-e az embereket.

Másrészt az a véleményem, hogy nyolc év alatt a szocialisták nagyjából helyesen mérték fel a problémákat, és azokra az összes rossz választ megadták. Vagyis azt pontosan tudjuk, hogy hogyan nem lehet, hogyan nem szabad csinálni. A szocialisták azt persze nem tudták megmondani, hogy hogyan lehet sikerre vinni az országot. Lényegében ebbe  – meg a hazugságokba – buktak bele. Nekünk olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek hasonló problémákra egészen más válaszokat adnak, de amelyek bírják a társadalom, a polgárok támogatását is.

Akkor ez az egy év a tervezés időszaka volt?

Volt egy romeltakarítási időszak, aztán mivel a kassza kongott az ürességtől, nyilván konszolidálni kellett az akut pénzügyi helyzetet. Erre ment rá az ősz. Majd ezek után valóban fel kellett készülni a nagy rendszerek átalakítására.

Említette az oktatást. Az átalakítási tervekkel kapcsolatban mintha lennének feszültségek.

Ez is ebből táplálkozik. Nem árt, hogy ha hatszor meggondolja a kormány, mit csinál egy most hatéves gyermekkel.

Arra akartunk kilyukadni, hogy vannak pletykák...

Ezt akartam elkerülni…

Tehát vannak olyan pletykák, hogy az EU-elnökség után átalakul a kormány. Hoffmann Rózsa távozását emlegetik. Ez ebből következik?

Csak azt tudom mondani, hogy sokszor kell még megbeszélni azt az oktatási koncepciót, ami aztán a parlament elé törvényjavaslat formájában bekerül. Bonyolult rendszerről van szó, ahol rengeteg részérdek ütközhet. Össze kell hangolni a különböző érdekeket, nézőpontokat. Nehéz igazságot találni. Ami a kormány összetételét illeti, a miniszterelnök jelezni szokta, ha valamelyik kormánytaggal probléma van, nálunk ez a hagyomány. Semmiféle problémát nem jelzett még.