Olyannak látszom, mint akit zsarolni lehet?

A budapesti önkormányzati rendszer reformját a kampány idején Kósa Lajos többször is megígérte, Tarlós István is akarja, mégis nagy a csend. Egy a kormányban dolgozó magas rangú politikus azt mondta nekünk, hogy a frakció kerületi polgármester tagjai nem igazán lelkesednek ezért, és van némi zsarolási potenciáljuk.

Olyannak látszom, mint akit zsarolni lehet? Lassan egy évtizede dolgozom polgármesterként. A frakció és a kormány között egy hónapja elindult az egyeztetés az önkormányzatok jövőjéről. Ennek több szála is van. Alakult öt munkacsoport, amelyek a fővárossal, a megyékkel, a megyei jogú városokkal, illetve a falvakkal foglalkoznak. És van még egy csoport, amelyik a vagyoni kérdéseket, az adósság és a finanszírozás kérdéseit próbálja kidolgozni. Törekszünk egy egységes frakcióálláspont kidolgozására. A miniszterelnök azt kérte, hogy ezt minél hamarabb, húsvét után bocsássuk a rendelkezésére.

Budapesten belül nagy viták vannak a város közigazgatási, önkormányzati jövőjét illetően, ezt kár lenne szőnyeg alá söpörni. De szerintem meg fognak tudni egyezni a képviselőtársaim. El kell tudni rugaszkodni attól a helyzettől, hogy valaki most micsoda, és a személyes egzisztenciális érdekeket felül kell írja a város működtetésének jövője. Ez a város óriási lehetőséget rejt magában, ha valaki jól tudja működtetni. De a mostani önkormányzati-közigazgatási szisztéma szinte lehetetlenné teszi az optimális működést. Ha azt akarjuk, hogy Budapest sikeres város legyen, akkor meg kell változtatnunk.

A csendről pedig csupán annyit, hogy ahol nagy a zaj meg a kiabálás, ott nem érteni egymás szavát. Kulturált és elmélyült szakmai vita folyik Budapesten, nem pedig hőbörgés és háború.

Nem gyengítette a kormány alkupozícióját, hogy a frakciótag polgármesterek az új összeférhetetlenségi szabályok elfogadásával jelentős engedményt tettek?

Nem gyengítette, mert nem így gondolkodunk. Az Index többször kikarikírozta, amikor Orbán Viktor meghallgatta a képviselőket Felcsút Cityben – bocsánat, azt nem is tudom, hogy kell mondani, ami nem city. (Orbán Viktor felcsúti házában egyenként fogadta a Fidesz képviselőjelöltjeit – szerk.)

Mondjuk, hogy a vályogházban.

Ez az! A vályogházban. Én magam is ott lehettem egy rántotta elkészítésének idejére. Orbán Viktor ott világosan megkérdezte, hogy készen áll-e a képviselőjelölt arra, hogy az önkormányzati rendszer megváltoztatásában is részt vegyen. Mindenki igent mondott. Nálunk az adott szónak súlya van, így aztán a zsarolási potenciálról vagy az alkupozícióról nincs értelme beszélni.

Azt mindeni látja, hogy az önkormányzati rendszer alapvetően nem rossz. Sikeres volt, az embereknek van bizalmuk, a polgármesterek bizalmi indexe magasabb, mint a parlamenti képviselőké. Ezt a rendszert nem szabad lerombolni. Viszont mindannyian érezzük, hogy fenntartható és jó minőségű szolgáltatások kellenek önkormányzati szinten is. Ebben kell partnerséget és szövetséget kötni. Úgy látom, a politika megindult ebbe az irányba. Látszik, hogy képviselőtársaimban van megegyezési szándék, és a kormány is jól kezeli ezt. Persze mindenki először feladja az üzeneteket a megfelelő helyekre, aztán jön a tárgyalás és a megegyezés. Nem jellemző a magyar politika világában az az egyeztetési politika, ami nyugati néppártok esetében evidencia. Házon belülre is mondom ezt.

Szinte az egyetlen dolog, amiben valamennyi párt egyetért, hogy új pártfinanszírozási rendszerre van szükség.

Így van! Ez is ott van a kétharmados törvények között.

Mit tartana igazságos pártfinanszírozási rendszernek?

Először is átláthatónak kell lennie. A választók nem fognak igazságosnak tartani egyetlen pártfinanszírozási rendszert sem addig, amíg átláthatatlan. Az lenne jó, ha a választók megértenék, hogy a pártok pénzbe kerülnek, és jobb, ha ezt a pénzt az államtól kapják, mint ha ellopják. Ennek az alapfelismerésnek az elérése történelmi vívmánya lenne a mostani parlamenti ciklusnak, és nekünk meg kell tennünk az első, talán legfontosabb lépéseket.

Ezek szerint ha önön múlna, a Fidesz bevállalná a párttámogatások jelentős növelését?

Tudomásul kell venni, hogy a társadalom tűrőképessége ebben az ügyben nem túl magas. Nemcsak arról van szó, hogy a pártok hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez, hanem arról is, hogy az emberek nem veszik tudomásul, hogy a többpártrendszer alapján működő demokrácia pénzbe kerül.

Személy szerint megpróbálná meggyőzni a választókat erről?

Hogyne! Az értelmes vitának mindig van helye.

Pont az autóügyben visszavonult, pedig az nagyon hasonló történet. Arról szólt, hogy néhány százezres tételen rugózik a közvélemény, miközben a valódi problémák százmilliárdokat jelentenek. Most egymillió forintot kaphat egy képviselő legálisan a kampányra, amiről mindenki tudja, hogy irreális. Ehhez képest mégis az aprópénzen rágódnak.

De ezt csak úgy lehet megoldani, ha mindenki egyetért. Ez lehetett volna az LMP történelmi lehetősége az alkotmányozás során, ha felvetik, hogy az alkotmányban ezt a kérdést legalább fő vonalaiban szabályozzuk. Ez az LMP választási ígérete volt. Mi az LMP által javasolt konstrukciót alaposan megfontoltuk volna. Autóügyben pedig nem visszavonultam, hanem tudomásul vettem a közvélemény akaratát.

Ezt informálisan felajánlották az LMP-nek?

Talán formálisan is. Itt volt a történelmi lehetőség, ami csak akkor valósítható meg, ha az öt parlamenti párt közös nevezőre jut. Mert abban a pillanatban, amikor az egyik párt azt fogja mondani, hogy a szociális igazságtalanság csimborasszója, hogy a parlamenti pártok pénzt kapnak az államtól, onnantól kezdve a többi párt nem fogja tudni tartani a társadalom felé ezt az álláspontját. A pártalapítványi rendszer kiépítésével amúgy a rendszer sokat javult.

Májusban Rogán Antallal a képviselői javadalmazást is megpróbáljuk újraszabályozni, mert a társadalom láthatóan nem tolerálja a mostani átláthatatlan, farizeus rendszert. 231 900 forint egy képviselői alapfizetés. Mindenki tudja, hogy nem ebből él egy képviselő, hanem hogy jól sáfárkodik a költségtérítéssel. Méltatlan dolognak tartom, hogy a parlamenti képviselők ügyességén múlik, mennyit keresnek. Igenis, az országgyűlés vegye magának a fáradságot, és biztosítson független egzisztenciát a képviselőknek. Mert egy képviselő ne függjön senkitől, csak a választóitól. Az az 500-600 ezer forint nettó, amit egy parlamenti képviselő ténylegesen keres, a mai viszonyok között jó fizetés. Csak legalizálni kell, hogy ne költségtérítésként kapja meg. Mindannyian – az összes képviselő – kábítjuk a világot, és utána csodálkozunk, hogy a mellébeszélés disszonanciát szül. Merjük azt mondani, hogy úgy gondoljuk, amit ma keres egy parlamenti képviselő, azt munkabérként kell megkapnia. De már látható, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni.

De volt már rá példa, hogy a Fidesz átnyomott az országgyűlésen olyan törvényt, ami nem mindenkinek tetszett.

Volt.

Ha már átláthatóság. Az adatvédelmi biztos intézményét felszámolják, helyette egy államigazgatási szerv veszi át a feladatot. Nem vezethet konfliktushoz, hogy az államigazgatás akarja megvédeni a polgárokat adott esetben az államigazgatástól?

Vajon nem dolga az államnak megvédenie polgárait? Más tegye meg helyette saját államával szemben? Micsoda kifordult gondolkodás ez? Az államnak kell biztosítania a közjót, s védenie polgárait. Ebből induljunk ki. A feladatot egy állami szerv veszi át, ez EU-s tendencia. Szerintem úgy kell törvényt hozni erről az állami hatóságról, hogy az garantálja az eddigi jogvédelem szintjét. Nem az adatvédelem jogát akarjuk korlátozni, hanem európai példákból vezettük le azt, hogy egy ombudsman van, és hogy az adatvédelem nem tartozik az állampolgári jogok biztosához.

A bírák korai nyugdíjazásáról szóló alkotmánymódosítást is ön nyújtotta be, de az indoklásból nem derül ki, hogy ez miért jó. Rengeteg feltételezés indult el, volt szó politikai leszámolásról, volt feltételezés, hogy így akarják nyugdíjba küldeni az idősödő megyei elnököket. Mi volt a motiváció? Miért pont a bírák?

Van egy formai és egy tartalmi válasz. A formai válasz az, hogy Szili Katalin alkotmánytervezetében szerepel az alsó bírói életkorhatár. Ha ezt elfogadjuk, és ezt a Fidesz frakció befogadta, akkor a legalapvetőbb jogelvek közé tartozik, hogy a kezdő időpont után a záró időpontot is szabályozni kell.

A köztársasági elnöknél van alsó korhatár, de nincs felső.

De a köztársasági elnöknél is szabályozva van, hiszen legfeljebb kétszer választható meg. De ez csak a formai válasz volt arra, hogy honnan jött az ötlet. Mi megfontoltuk, végiggondoltuk, befogadtuk, és beadtam ezt a módosító indítványt, ami nevesíti a 62 évet, illetve az általános öregségi nyugdíjkorhatárt, ami néhány esztendő múlva már 65 év lesz. Ennyi volt a motiváció. Itt is felmerült egy vita, pont a rendőrök kapcsán, hogy járjon-e nekik nyugdíjkedvezmény. Szerintünk nem jár se rendőrnek, se tűzoltónak, se parlamenti képviselőnek, se polgármesternek. Ezeknek most mindnek van nyugdíjkedvezményük, miközben például a pedagógusokét eltörölték. Mi azt mondjuk, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár vonatkozzon mindenkire. Ebben van két kivétel, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők, illetve az alkotmánybírók, akiket leghamarabb 45 évesen választhatnak meg, épp ezért 70 éves korukig bíráskodhatnak. Nem igazságszolgáltatási kérdésről, nem rendészeti kérdésről volt szó, hanem egy általános elvről, hogy a korhatárig dolgozni kell.

Nyilvánosságra került egy megvágott hanganyag, amelyben a megélhetési politikusokra utalva azt mondta, hogy "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér". Tudja, hogy ki és miért adta ezt ki? Belső rivalizálás, városi ellenzék?

Tudom, hogy ki vágta meg, hogy ki a helyi ember. De hogy kinek a kérésére, biztatására, vagy hogy kinek adta át, azt nem tudom.

De van tippje rá?

Mindenféle hír terjed erről, nem tudom megítélni. Tippem van, de annyit nem ér az egész, hogy találgassak. Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy manipulálnak felvételeket. Nyilvános képviselő-testületi ülés volt. Ez inkább etikai kérdés, ezért nem is tettem büntetőfeljelentést. Hogy kinek a kérésére dobták fel, ezt nem tudom megítélni. Nem tartom kizártnak, hogy ez a frakcióvezetői státusszal járt. Ha most „csak” Hódmezővásárhely polgármestere lennék, akkor két hétig sem tartott volna ez a történet.

Hogy értékeli a helyi Fidesz reakcióját, amely arcképes-telefonszámos hirdetést tett közzé azokról, akik szerintük közzétették a felvételt?

Kreatív, innovatív megoldás. Nagy vita zajlott utána, de az illetők megszólaltak, lefolytatták a vitát, majd egymással megbeszélik. Érdeklődéssel figyeltem az eseményeket. Az érintett rádió stúdiója amúgy húsz méterre van a lakásom bejáratától.

Egy éve frakcióvezető, került érdekes szerepekbe, ön vitte az alkotmánybíróság jogkörének csorbítását, a bírás ügyről is lesz még szó, ugyanakkor országos hírnévre tett szert. Összességében személyes karrierje szempontjából bejött ez az év? Koptatott vagy segített?

Én a miniszterelnöknek és a képviselőtársaimnak vállaltam el egy munkát, amit próbáltam elvégezni. Nem szoktam mérlegelni, hogy személyes karrierem szempontjából ez jelent-e valamit, ezért a személyes cselekvési szabadságom is sokkal nagyobb.

Ez nem rövidlátás egy politikus részéről?

Típus kérdése. A képviselőtársaim felkértek, én elvégeztem. Mielőtt hozzákezdtem, megkérdeztem három embert, Szájer Józsefet, Szekeres Imrét és Lendvai Ildikót. Kaptam érdekes tanácsokat, de egyikük sem bíztatott semmi jóval. Igazuk lett, már ami a személyes kimenetelét illeti a történetnek. Amit én a világról gondolok, azt polgármesterként sokkal jobban meg tudtam mutatni, mint ahogy frakcióvezetőként fel tudom villantani. Amit bizonyos társadalmi problémákról gondolok, azt a helyi közösség számára értelmezhetővé tettem. Ennek a lényegét egy év alatt még nem tudtam visszaadni, de lépésről lépésre haladok előre. Azt remélem, hogy most, az épülő kormányprogram idején a vitába olyan részben is be tudok kapcsolódni, amikor nem csak drasztiukusan átalakítani kell, hanem valaminek az építése, az alkotása következik. Meg tudom mutatni, hogy Lázár János alaposan átgondolja, ha valamit mond, ha valamit felvállal, és ezek mögött mindig elvek vannak, amelyekhez tartja magát.