Európa hisztérikus stréberei voltunk

Magyarország péntektől már nem elnöke az Európai Unió Tanácsának. Legalább 14 évig nem is lesz megint. Fontos dolog volt ez, úgyhogy Intézetünk hasonlóan a januári elnökségi bevezetőhöz, ismét messzebbre tekint a Kossuth térnél, és megvizsgáljuk, hogy ment ez a félév.

Nagy idők elnöke

Olyan időszakban vezethették a magyar diplomaták és politikusok a kormányközi egyeztetéseket, amikor a „történelmi jelentőségű” jelzőket annyira szaporán ismételték különböző politikusok, hogy az már kezdett unalmassá válni.

Különleges időszakra esett a magyar elnökség: egyszerre indultak folyamatok egy USA-szerű, föderatív szuperállamiság felé, és a totális szétesés felé is. Az egész európai rendszer alapjai kezdtek el mozogni, és ebben a helyzetben különleges kihívás volt viszonylag új, a közös pénzt nem használó, és rossz hírű országnak vezetnie a tárgyalásokat.

Stréber hozzáállás

A magyar kormány nagyon készült, nagyon akart bizonyítani. Orbán Viktor még tavaly év végén találkozott az összes tagállam vezetőjével, ami szokatlanul udvarias gesztus volt. A magyar diplomácia szokatlanul komolyan vette az Európai Parlamentet is a szakpolitikai ügyek tárgyalásakor. Az állandó követségen dolgozók szinte kínos pontossággal gyártották az anyagokat és pörgették a témákat.

Brüsszelben általános vélekedés, hogy az elnökségi munka érdemi részét, vagyis a viták levezetését, a napirendek megtervezését, a hatékony napi működést kifejezetten jól oldották meg a magyarok.

A nyilvánosság előtt szinte láthatatlan, nehezen elmagyarázható háttérmunka az általunk kérdezett külföldi diplomaták szerint remekül sikerült, és ezt még a kint dolgozó magyar baloldaliak is elismerték.

Jekyll és Hide

A komoly siker ellenére Magyarország hírneve a brüsszeli és európai kormányzati irodákon túl azonban csorbát szenvedett. E furcsa ellentmondást a német Süddeutsche Zeitung című napilap „dr. Jekyll és Mr. Hyde elnökségének” nevezte. Az elnökség miatt reflektorfénybe került Magyarországba ugyanis erős hívószavakkal lehetett belekötni, és az EU-s szakpolitikát nem követő európai közvélemény inkább csak a botrányokról kapott hírt.

Ezt a folyamatot jól jellemzi Orbán Viktor két fellépése az Európai Parlamentben. Az első januárban volt, az elnökség kezdetén, amikor az orrára koppintottak a médiatörvény miatt. Akik védték, azok is azzal érveltek, hogy „de hát megígérte, hogy majd módosítja”. A második az elnökséget értékelő fellépése lesz kedden, amikor az új magyar alkotmányt kritizáló határozatot készülnek elfogadni a képviselők.

Hangos botránnyal indult, és várhatóan azzal is végződik az elnökség, függetlenül a közvetlenül EU-val kapcsolatos munkától. Magyarország a bürokratáktól remek bizonyítványt, az európai sajtótól pedig lesújtó véleményt kapott. Az első az európai munkának, a második a Fidesz hazai kormányzásának szól.

Nézzük most, hogy a magyar szempontból legfontosabb ügyekben hova jutott Európa, és ezekben milyen szerepe volt a magyar elnökségnek.

Közös gazdasági kormányzás

Orbán Viktor megmondta az elején, hogy ez lesz a legfontosabb ügy. És valóban ez volt az egyetlen olyan téma, ami minden tagállamot és európai intézményt egyformán nagyon izgatott. Menet közben és már az elnökség előtt is elmagyaráztuk már, hogy miről van szó, ezért most Intézetünk felületesen tömör lesz.

A kihívás az volt, hogy ebben a félévben az EU belső szabályokat hozzon arról, hogy súlyosan meg lehessen büntetni azt az országot, amelyik túlköltekezik.

Ekkora változás a közös pénz bevezetése óta nem volt az európai szövetségi rendszerben. A különböző eszközökkel kikényszerített módszer lényegében gyámság alá helyezi a nemzeti kormányok költségvetési politikáját. Ez egy nagy lépés a föderalizmus felé, amit a gazdasági válság kényszerített ki. Az a helyzet vezetett ide, hogy a csődközelben lévő tagállamok még most is veszélyeztetik az euró létét.

A közös gazdasági kormányzás legfontosabb pillére az úgynevezett hatos jogszabálycsomag, aminek tárgyalását a kezdetektől a magyar elnökség vezette. Ráadásul úgy, hogy a szabályok érdemi része az eurót használókra vonatkozik, vagyis partvonalról kellett a nagyhatalmakat egy akolba terelni.

Miközben az év elején úgy tűnt, hogy ez nem bír átmenni, március 15-ére a tagállamok pénzügyminiszterei megegyeztek. Ehhez kellett az is, hogy minden kormány - rettegve az euró bedőlésétől - akarja a megegyezést. De kellett az is, hogy a magyar elnökség (Kármán András főtárgyaló és Györkös Péter állandó követ vezetésével) nagyon keményen erőltesse a megegyezést. A március közepi áttörés fordulópontja volt a magyar elnökségnek. A médiatörvény miatt elképesztően kínos kezdet után ekkor jelentek meg először méltató cikkek a magyar elnökségről a nemzetközi sajtóban.

A nagyon nagy cél azonban nem sikerült. A hatos jogszabálycsomag ugyanis nincs elfogadva. Az Európai Parlament egyetlen, ám egy igen fontos kérdésben (mennyire legyen automatikus a pénzbüntetése az egyes tagállamoknak) szigorúbb változatot követel, és ezért nem szavazták meg a kormányok, vagyis a magyarok vezette tanács ajánlatát.

A végső szavazást egyelőre július elejére tolták. A babérokat nem a magyar kormány fogja learatni, de ha még a nyári parlamenti szünet előtt meglesz a parlament jóváhagyása, akkor világos marad, hogy az európai egység erősítése felé tett valóban történelmi lépés magyar érdem is volt. Még akkor is, ha folyamat szöges ellentétben állt azzal, amit Orbán Viktor éppen március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén mondott arról, hogy Brüsszel nekünk nem diktálhat. A rengeteg magyar energiát felemésztő alku ugyanis pont arról szól, hogy Brüsszel diktálja ezentúl a legfontosabb dolgot minden fővárosnak: azt, hogy mennyit költhetnek.

Közben a hatos jogszabálycsomag mellett született egy másik, szintén az autonóm politizálást erősen gúzsba kötő, alapvetően gazdasági célú, de a szociálpolitikába is beleszóló egyezség, az úgynevezett euró plusz paktum. Aminek spórolásról szóló céljai hasonlítanak a hatos csomagéhoz, csak nem a büntetésekről, hanem vállalt kötelezettségekről szólnak.

Ezt a németek és a franciák nyomták le a tagállamok torkán, csakhogy ez nem EU-s joganyag lett, hanem kormányközi egyezség. Így ennek előkészítéséből is kihagyták a magyarokat, bár Győri Enikő EU-államtitkár szerint a magyar elnökségnek lett volna módja erősen fúrni a paktumot, ha akarta volna.

A paktumhoz 23 ország csatlakozott a 27-ből, Magyarország egyike a kimaradóknak. Az európaktum intő jel a lisszaboni szerződés utáni Európának: ha nem megy az intézmények közti egyeztetés, akkor a tűzoltást a nagyhatalmak kormányai megoldják erőből. Miközben a hatos csomag az összefogás diadala lehetne, addig a paktum szükségessége bizonyítja, hogy az EU nehézkessége válságok idején nagyon veszélyes bír lenni.

Bővítés

Horvátországot úgy vitte be a hátán a magyar elnökség az EU-ba, hogy az még a budapesti külügyminisztériumot is meglepte. Ez lett a legkönnyebben magyarázható, és a félév alatt csont nélkül abszolvált siker. Nem véletlen, hogy Navracsics Tibortól Guido Westerwelléig ezt emelte ki sok politikus a legnagyobb eredményként a magyar elnökség mérlegének megvonásakor.

Ha nagyon bátrak akarunk lenni (és a DeDi nem fél annak lenni) akkor kimondhatjuk, hogy a magyar diplomácia kellett ahhoz, hogy Ratko Mladics rács mögé kerüljön. A horvát csatlakozási tárgyalások befejezése ugyanis azt jelenti, hogy van remény a balkáni bővítés folytatására, és ez lépéskényszerbe hozta a szerbeket is.

A horvát csatlakozás a magyar külpolitika stratégiai érdeke. A kormányok színétől függetlenül általános vélekedés Budapesten, hogy csak akkor lesz stabil béke tőlünk délre, ha az EU-ba bele lehet olvasztani a régió országait. A magyar gazdasági érdekeken túl biztonságpolitikai kérdés is ez.

Az EU-ban úgynevezett „bővítési fáradtság” van. Vagyis a gazdag nyugatiaknak nagyon elegük van a sok pénzért kuncsorgó és korrupt keleti finanszírozásából. A válság ezt csak felerősítette. Innentől kezdve a magyar elnökség úgy ment neki a horvát ügy támogatásának, hogy egyáltalán nem volt biztos a sikerben. A hatos csomag tető alá hozásában is jobban hittek. Mégis ez lett a kézzel fogható, jól kommunikálható eredmény.

Az elnökség legeslegutolsó napjának délutánján hivatalosan is lezárultak a horvát csatlakozási tárgyalások. 2013 július elsején a horvátok beléphetnek az EU-ba.

Energiabiztonság

Ha a délkelet-európai bővítést magyar szempontból nemzetbiztonsági érdeknek nevezzük, akkor ez az energiabiztonságra hatványozottan igaz. Nagyon lebutítva a dolog arról szólt, hogy az EU adjon pénzt új gázvezetékekre Közép-Európának, hogy a nyomasztó orosz függőséget ki lehessen váltani.

A DeDi meggyőződése szerint ez volt az elnökség magyar szempontból legfontosabb ügye. Itt szerencsés és szerencsétlen nemzetközi fejlemények egyaránt befolyásolták a haladást. Szerencsének az számított, hogy a téma José Manuel Barroso bizottsági elnök kedvenc ügye lett, és Herman Van Rompuy tanácsi elnök is erősen nyomta. Annyira, hogy ő találta ki, hogy a tagállamok vezetőinek legyenek tematikus üléseik, és az első ilyen (ez volt február 4-én) az energiabiztonságról szóljon.

Hátráltatta viszont az ügyet, hogy pont ezen a csúcson jöttek elő a németek és a franciák az euró plusz paktum (akkor még versenyképességi paktumnak hívták) tervével. És aztán a portugál meg az újabb görög válság általában, a japán atomkatasztrófa pedig az energetikai szakpolitikában is elvonta a figyelmet a témáról.

A magyar elnökség erős bizottsági támogatással képes volt megbolygatni az állóvizet, de hogy ebből lesz-e építkezés európai pénzen a következő években, az kétséges maradt. A tanáccsal sikerült elfogadtatni, hogy az úgynevezett energiaszigetek felszámolása közös cél legyen, vagyis ne legyenek olyan országok, amelyek az áram- és gázvezetékek szempontjából zsákutcának számítanak. (Gázügyben Magyarország tipikusan ilyen.)

Az is átment, hogy nagyon indokolt, különleges esetben erre európai pénzt is lehessen áldozni. Azonban az elképesztően drága beruházások finanszírozásához nagyon nem fűlik a nyugatiak foga, és különösen az erre érdekelt német energiaipari lobbi - ami erősen bír hatni a berlini kormányra - fúrná az ötletet.

Itt még a most jövő lengyel elnökségnek bőven lesz feladata, és ha őket is annyira érdekli a téma mint a magyar kormányt, akkor lehet még ütni a vasat. A történelminek nevezhető áttörés viszont még messze van. Lett papír (úgynevezett tanácsi következtetés), amire lehet hivatkozni, de ennél tovább nem jutottunk.

Roma stratégia

Ez volt az egyetlen komoly ügy, amit a magyarok találtak ki az elnökség idejére. És sikerült elfogadtatni. Minden tagállamnak kötelező lesz stratégiát készíteni arról, hogyan lehetne a területén élő cigányokat munkához, jobb lakhatáshoz, és jobb egészségügyi ellátáshoz juttatni. A végrehajtást pedig Brüsszel ellenőrzi majd.

A stratégia elfogadtatásának van szimbolikus vetülete is. A nyugati sajtóban kis túlzással rendszeresen lenácizott Orbán-kormánynak nagyon jó PR-alkalom volt a stratégia erőltetése. Először jelent meg a téma komolyan EU-s szinten, jelezve a magyar kormányzat humánus szándékait. Ugyanakkor volt benne egy kis zsarolás is: Orbán szívesen fenyegette nyugati kollégáit azzal, hogy ha ezt nem oldjuk most meg, akkor cigányok tömegei mennek majd nyugatra szerencsét próbálni.

És máris elérkeztünk a stratégia praktikus részéhez: mivel összeurópai kérdés lett a roma integráció, könnyebb lesz közös pénzt is szerezni rá.

Összegzés, focihasonlattal

Ez a négy fő célkitűzése volt a magyar elnökségnek: hatos csomag, horvát csatlakozás, energiabiztonság, roma stratégia.

A csomagban nagy eredmények születtek, de parlamenti jóváhagyás nélkül ez még csak részeredmény. Jó esetben olyan részeredmény, ami gyorsan sikerhez vezet, rossz esetben felesleges heroikus küzdelem volt. Focihasonlattal: jól játszottunk, de tizenegyesek döntenek.

A horvát ügy egyértelmű siker.
Focihasonlattal: 89. percben lőtt góllal nyertünk idegenben.

Az energiabiztonságban kicsit javítottunk a térség pozícióin. Focihasonlattal: idegenben elért 0-0 egy jó csapat ellen.

Roma stratégia: önbizalom növelő eredmény.
Focihasonlattal: 4-0 egy kiscsapat ellen, barátságos meccsen, idehaza.

A belpolitikai ügyek miatti nemzetközi támadások viszont e szép eredményeket beárnyékolták.
Focihasonlattal: szurkolói rendbontás miatt a következő két hazai meccset zárt kapuk mögött játsszuk.