Ágoston
14 °C
31 °C

A hivatal, ahová két hónapig érkezik egy levél

2011.09.26. 07:44
Több az Indexnek nyilatkozó pályázó szerint az EU-s pénzek magyarországi kifizetései nagyon lelassultak. Pedig éppen az idén született kormányhatározat a gyorsításról. A kormány szándéka azonban visszájára fordult, és a rendszer szétesőben van.

„Teljes a káosz” – panaszkodott lapunknak egy régóta a szakmában lévő pályázatíró a magyarországi EU-s pénzek kifizetéséről. Véletlenszerűen megkerestünk az ország több pontjáról pályázatírókat, és mindannyian megerősítették: a pályáztatás és pénzkiosztás mostanában erősen akadozik. „Egyben voltak csak hatékonyak: a dizájnt mindenütt nagyon gyorsan lecserélték kékről zöldre” – jellemezte az NFÜ választások utáni működését egy pályázatíró.

Pedig nem is régen még nagy volt a bizalom. Idén március elején lépett hatályba a 4/2011-es kormányrendelet, ami egészen részletesen, és a korábbiaknál sokkal szigorúbb határidőkkel szabályozza az EU-s támogatások felhasználását.

„Üdítő kivétel amikor betartják. Illetve a pályázókkal nagyon alaposan betartatják, csak az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) illetve az alá tartozó KSZ-ek (közreműködő szervezetek) nem tartják be. És persze őket nem érheti semmilyen retorzió” – mondta egy fővárosi pályázatíró.

„Nem sikerült betartani az ígéretet, nem lett hatékonyabb a rendszer. Az általam ismert vállalkozóknak még rosszabb is a véleménye, mint a korábbi, szintén nem problémamentes időszakról. Generálisan nem lettek gyorsabbak” – vélekedett egy dunántúli nagyvárosban dolgozó kollégája. „Nem gyorsabbak, hanem lassabbak lettek” – hallottuk az ország keleti feléből a határozott véleményt. „A legegyszerűbb szerződésmódosítás is fél év” – reagált egy pályázatíró, amikor arról kérdeztük, hogy az új határidőkkel hogyan állnak az illetékes állami hivatalok.

A panaszok mind kisebb ügyekkel kapcsolatosak. Nem milliárdos, inkább néhány milliós projekteken dolgozó forrásokat kerestünk meg. A legtöbb panaszt a TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) és a KEOP (Környezet és Energia Operatív Program) pályázatokkal foglalkozóktól hallottunk.

„Eleve reménytelen volt teljesíteni ezt a rendeletet” – vélekedett egy, az NFÜ működését jól ismerő szakmabeli. „Ez eleve irracionális elvárás volt. Folyamatosan dolgoznak szerintem most is, de kétszer ennyi emberrel lehetne csak tartani a tempót” – tette hozzá.

Félnek nyíltan panaszkodni

Az NFÜ nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mindaddig, amíg konkrét ügyben történt csúszásról nem kérdeztük volna őket. Ez azonban lehetetlen volt, mert a pályázók és pályázatírók közül senki sem vállalta úgy a nyilatkozatot, hogy beazonosítható legyen. Mindannyian az NFÜ bosszújától tartottak.

Egyikük állította, hogy ő már megfenyegette az egyik NFÜ-höz tartozó cég munkatársát, hogy a sajtóhoz fordul, mire azt a választ kapta, hogy ha megteszi, akkor soha többé nem nyerhet cége által képviselt pályázó. Az NFÜ ebben az ügyben is konkrét panaszt kért, az ügy kivizsgálását ígérve. Csepreghy Nándor, az NFÜ kommunikációs főosztályvezetője azonban azt is hozzátette, hogy „a konkrét információk hiányában csak azt tudom feltételezni, hogy mindez rosszindulatú hitelrontás, amely a jó hírnévhez való jogunkat sérti”.

Packáznak

Belepillanthattunk egy vaskos pályázati anyagba, ami szerencsésen nyert. Már csak az volt hátra, hogy megjöjjön a pénz. A pályázó beküldte a szükséges számlákat, rajtuk a szükséges pecséttel. Az NFÜ az egészet visszadobta, arra hivatkozva, hogy a pecsét és egy ügyiratszám nem „szorosan egymás mellett” volt. Sehol, semmilyen kiírásban sem szerepelt ez a kitétel, csupán annyi, hogy a két dolognak ott kell lennie a papíron. A „szoros egymás mellettiségről” szóló hivatalos előírást kérésre sem tudott bemutatni a hivatal. Ennek ellenére a dokumentáció újraküldéséig nem fizettek.

Egy nyugat-magyarországi pályázó képviselője arra panaszkodott, hogy azzal húzta az időt az NFÜ, hogy trükközött a tértivevénnyel. A dokumentumaik postai átvételéről szóló igazolás a feladás után két hónappal érkezett meg. Addigra – elvben – már el is kellett volna bírálni a feladott pályázatot, mert erre 30 napot írt elő a 4/2011-es kormányrendelet.

Az a pletyka terjed a pályázók között, hogy úgy cselezik ki az NFÜ-nél a postát, hogy az aláírt tértivevényeket nem azonnal adják vissza, hiszen azt nem is lehetne kivárni ennyi levél és csomag esetében. Amikor viszont kiadják a tértivevényeket, akkor nem feltétlenül a frissen érkezett küldeményekhez kapcsolódókat adják a postásnak, hanem régebbieket.

Általános panaszként hallottuk, hogy sokszor akár fél évet vagy még többet is csúszik a határidőhöz képest egy-egy pályázat elbírálása. Ez azért nagy probléma, mert közben elavulnak a pályázatban szereplő paraméterek: változnak például az árak, de akár az is számíthat, hogy milyen az időjárás bizonyos beruházásoknál. Ilyenkor újra kell kezdeni szinte az egész procedúrát. Újra kell írni a pályázatot, módosítási engedélyeket kell beszerezni, amelyek újabb elbírálás alá esnek. Kétszer dolgozik a pályázó, de kétszer annyit adminisztrál a hivatal is, és az egész csúszás sokszorosan halmozódik. Több, egymástól független pályázat esetén hallottunk ilyenekről.

Szétesettség

Az NFÜ-ben folyó munkát jól ismerő egyik forrásunk szerint nem a hivatalnokok bürokrata gőgje okozhat ilyen gondokat. Hanem egyszerűen túlterheltek az ott dolgozók, és minden lehetséges időhúzással levegőhöz akarnak jutni. Van olyan pályázat, ahol egy embernek kellene harminc napos határidő alatt ezer pályázatot elbírálnia. „Ez napi 12 óra folyamatos munkával is irreális” – mondta.

Egyik forrásunk szerint eleve lehetetlen döntés volt a határidőket szűkíteni, ugyanis az EU által meghatározott kritériumokból engedni nem lehet, „és ha valahol egy ellenőrzési kört kiveszünk a rendszerből, akkor azt máshol Brüsszel valahogy visszateteti”. Az egész pályáztatás mögött egy egységes szoftver van, és ha valahol akár a legjobb szándékkal is egyszerűsíteni akarnak, akkor ahhoz frissíteni kell a szoftvert is, ami szintén nem öt perc.

Kompetencia

Az egyik Indexhez forduló pályázó kétségbeesve mutatta, hogy egy pályázatához egy ügyintéző bekért egy dokumentumot, majd egy másik visszaküldte azzal, hogy erre nincs is szükség. Valaki meg arról beszélt, hogy képtelenség telefonon utolérni az egyes pályázatok gazdáit. „A telefonjaik rendszeresen át vannak irányítva egy központi ügyfélszolgálatoshoz, aki mindig visszahívást ígér. Ez persze soha nem történik meg.”

Visszatérő panasz, hogy hatalmas a fluktuáció. Láttunk olyan pályázatot, ahol a hivatalos kapcsolattartó személye 2010 márciusa és 2011 augusztusa között öt alkalommal változott. Az új ügyintézővel mindig újra meg kellett ismertetni az egész helyzetet, és többen közülük másképpen értelmezték az előírásokat, mint az elődeik.

A szétesettség egyik fő oka a legtöbb forrásunk szerint az, hogy a választások óta sokakat kirúgtak az NFÜ-től, és a közreműködő szervezeteknek nevezett, az NFÜ alá tartozó cégektől is. Első körben csak a felső vezetőket cserélték, de a kirúgások mostanra a legalsó szintekig is eljutottak.

Van aki szerint az a probléma, hogy ez elég speciális tudást igénylő munka, és az újak még nem tanultak bele. Mások szerint az is baj, hogy a kirúgások miatt az ügyintézők beijedtek. „Amikor az előző kormányzati ciklusban lassanként beállt a rendszer, akkor az ügyintézők érezték, hogy meddig mehetnek el, hol dönthetnek egyedül, és hol kell várniuk valakire feljebbről. Amikor látszódtak a nagy leépítések, akkor mindenki kivárt, tolni kezdte a felelősséget, és ez is lassította a munkát”.

Szintén nagy zavart okozott a közreműködő szervezetek egy részének összevonása, vagy éppen teljes átszervezése. „Bementem az újjászervezés után, a folyosókon is álltak a dobozok tele papírral, azt se tudták, hogy mihez nyúljanak. Most kezd beállni a rendszer néhány helyen, jó másfél évvel a választások után!” – panaszkodott egy pályázó.

Egy alföldi pályázó azt mesélte, hogy két éve húzódó, még mindig nem elbírált pályázata gondozására kijelölt regionális irodát nemrégiben bezárták. Egy másik szervezetnél pedig, ami az ügyeiket kezeli, semmilyen kérdésükre sem tudtak válaszolni, viszont a jóváhagyó pecsétjükre szükség volt. „Mi alapján bírálták el, ha nem is tudták értelmezni a kritériumokat?” – kérdezte.

Verseny az idővel

2007 és 2013 között összesen 8000 milliárd forint EU-s pénzt lehetne szétosztani Magyarországon. Amit nem sikerül időben pályázatokon elosztani, az elvész. A bőség zavara már a baloldali kormányok idején is probléma volt, egy szakértő szerint „már 2009-ben látszott, hogy az egészet nem tudjuk majd elkölteni, de az utóbbi év lassulása még nagyobb veszteséget sejtet”.

A lassulás egyik oka az átszervezés, a másik pedig a programok egy részének felülvizsgálata volt. Több pályázati kiírást többször is elhalasztottak, van olyan idén év elejére tervezett kiírás, amit már négyszer toltak el. Ennek csak az egyik oka a belső átszervezések miatti lassulás. Sok esetben új törvényekre kell várni. Például az iskolákat vagy az egészségügyi intézményeket érintő pályázatok esetében nagy zavart okoz, hogy még mindig nem világos, hogy az önkormányzatoktól melyeket veszi át a kormány.

Teljes fejetlenség

„Korábban is nehézkesek voltak és lassúak. De most katasztrofális a helyzet, teljes a fejetlenség” – vélekedett az NFÜ munkájáról egy pályázatíró. Amikor rákérdezett, hogy több mint negyven nappal a határidő lejárta után miért nincs még elbírálva az egyik pályázata, hivatalos levélben azt a választ kapta, hogy az NFÜ-nek nem sikerült „pontos információt” szereznie saját közreműködő szervezetétől az ügyben.

Egy KEOP-os pályázatnál találkoztunk olyan utófinanszírozással kiírt győztes projekttel, ahol 60 napon belül kellett volna fizetni. Több mint 180 nap telt el azóta, pénz még nincs, de hivatalos kifogás sem, hogy a pályázó valamit elrontott volna. Egy ekkora csúszás sok pályázót szó szerint tönkretesz.

Hallottunk olyan településről, ahol az egyébként kormánypárti önkormányzatnak a villanyszámla kifizetésével akad gondja, mert nem jutnak hozzá a megnyert pénzükhöz, és így a teljes projekt megvalósítását saját forrásból kellett finanszírozniuk. Tudunk olyan iskoláról, ahol az igazgató megtiltotta munkatársainak, hogy az életben még EU-s pályázaton gondolkodjanak, akkora bajba vitte intézményét egy még folyamatban lévő pályázat.