Marad a drogstratégia szellemisége

A kábítószerkérdéssel szakmai szinten foglalkozó szervezeteknek a drogstartégia jelenlegi tervezetével kapcsolatban annak drogmentes társadalomba vetett hitén kívül az az egyik legfõbb problémája, hogy az ártalomcsökkentés alappillérei közül több nem is szerepel a jelenlegi szövegben. Ami pedig benne van, az is csak kevéssé hangsúlyosan, szegényes terjedelemben.

A tűcserét csak leírás szintjén említik a problémás szerhasználókról rendelkezésre álló adatok elsődleges forrásaként. A helyettesítő kezelések – metadon-program és társai – hasonlóan csak említés szintjén szerepelnek, pedig az intravénás szerhasználók 20 százaléka részt vesz ezekben a kezelésekben. Ami a volt szocialista országok közt jó aránynak számít, ám nyugat-európai viszonylatban alacsony arány. A túladagolás elkerüléséről nincs egy sor sem az októberi, a szakmai egyeztetés utáni anyagban sem.

Ezeknek az aggályoknak Társaság a Szabadságjogokért által szervezett a III. Magyarországi Ártalomcsökkentõ Konferencia keretében adtak hangot a szervezetek képviselõi hétfőn. A program része volt egy kerekasztal-beszélgetés, melyen a Nefmi részérõl Müller Éva, nemzeti drogkoordinátor, a stratégiát kidolgozó eredetileg tíz-, majd tizenegyfõsre bõvült munkacsoport részéről pedig Koós Tamás képviseltette magát az ötfõs szakmai össztûzben.

A visszadobás valódi oka

Koós a beszélgetés folyamán elmondta, hogy szerinte a visszadobott, 2009-es drogstratégia alól a különbözõ érintett területeken – önkormányzatok, oktatási intézmények – beálló jogszabályi változások miatt kicsúszott volna a talaj. Fõleg ezért volt indokolt egy új stratégia kidolgozása, nem pedig azért, mert az vállalhatatlan lett volna. A jövőben például az iskolák, kórházak és a
szakellátás ugyanannak a helyettes államtitkárnak a hatáskörébe tartozik majd.

Ráadásul a Kábitószer Koordinációs Bizottság feladata is átalakul majd, és valószínűleg fel is fog hígulni. Így a szakmai álláspontok képviselése szempontjából nem lesz túlzottan hatékony.

Bizonytalan az ártalomcsökkentés jövője

Emiatt nem is látják garantálva azt, hogy a jövõben képesek lesznek programjaik finanszírozására. Az idei pályázati pénzek nagyrésze csúszik, és arra sincs semmilyen biztosíték, hogy jövõre kapnak pénzt. Ez rájuk nézve a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy munkatársaiknak nem fogják tudni mibõl kifizetni a decemberi bérüket. Szemelyácz János például azt hiányolta, hogy ha valószínűleg úgysem kapnak pénzt, akkor erről miért nem tájékoztatják őket konkrétan.

Az intravénás szerhasználókat tekintve pedig azt, hogy ha a szervezetek nem jutnak pénzhez, akkor januárban két-három intézmény meglátogatása után nem jutnak steril fecskendőhöz. Ami kisebb-nagyobb járványok kialakulásához vezethet. Ezt Görögország példája mutatja a legjobban, ahol hazánkhoz hasonlóan kevesen voltak HIV-fertőzöttek, de az utóbbi időben, főleg az intravénás szerhasználók közt jelentősen megugrott létszámuk. Rájuk vonatkozó adatokat tűcsere hiányában csak a toxikológiára kerülők alapján szerezhetne a szakma.

A pénzek késése

Müller Éva szerint fizetéstechnikai problémáról van szó. Ezért lehet, hogy még az idei összegek nagy részét sem kapták meg. Hiszen a költségvetés módosításáról folyamatosan tárgyalnak. Ez azért gond, mert az EU-s pénzeknek is a magyar bürökrácia útvesztőin kell átjönniük. Bár azt is
hozzátette, hogy az eredetileg tervezett 3 és félmilliárdos keretösszeg mára az 5 milliárd forintot is meghaladja drogmegelőzésre és kezelésre.

Emellet megjegyezte, hogy a pénzekkel nem az általa vezetett drogkoordinációs osztály foglalkozik, hanem egy másik.

Ráadásul a tűcserében kiadott fecskendők száma az utóbbi időben növekedésnek indult a dizájnerdrogok elterjedése miatt. Viszont a programban résztvevők száma nem nőtt. A dizájnerdrogok hatása ugyanis kevesebb ideig tart, ezért többször kell őket injektálni. Mindenesetre Koós Tamás kijelentette, hogy a tűcserének és a helyettesítő kezelésnek prioritást kell élveznie.

Új finanszírozási forma

Ezzel kapcsolatban egy újítási javaslatot is elárult. Ennek lényege röviden az, hogy az ártalomcsökkentő programok kikerüljenek a kórházak volumenkorlátja alól. Vagyis azon osztályok közt ne szerepeljenek az ártalomcsökkentéssel foglalkozók, melyek közt az igazgató a rendelkezésére álló pénzeket felosztja. Így külön elbírálás alá eshetnének, és az igazgatónak sem kellene mérlegelnie.

A szakmai szereplõk többsége szerint az augusztus végén nyilvánosságra került, majd a drogstrategia.hu oldalon bárki által szabadon véleményezhetõ munkaanyag stigmatizálta az ártalomcsökkentés fogalmát az egészségmegőrzés normatív szempontjainak megfelelően. Tegyük hozzá, hogy a beszélgetés egyik résztvevõje, Topolánszky Ákos szerint ez a megbélyegzés még mindig jelen van, csak burkolt formában.

A véleményezés során számos javaslatot tettek a szöveg megfelelõ irányú módosítására. Ezeknek egy része – például a dizájnerdrogokat érintõ javaslatcsomag – bekerült a tervezetbe, másik része azonban nem.

A szellemiség marad

Barna Erika, a Kék Pont Alapítvány munkatársa, a kerekasztal moderátora a beszélgetés elején azt állította, hogy Grezsa Ferenc, a tervezetet kidolgozó munkacsoport vezetõje egy múltheti konferencián azt mondta, részükről a stratégia szövege már véglegesnek tekinthető, munkájukat lezártnak tekintik. Erre konkrétan rá is kérdezett Müllernél, hogy kiderüljön, a konferencia nem hiábavaló-e.

A drogkoordinátor azt válaszolta, hogy az együttmûködés természetesen soha nem ér véget, bár õ már ismeri azt a változatot, amit majd továbbküldenek, de attól még lehet apróbb változtatásokat eszközölni. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a szöveg koncepcióján – melynek alapja a drogmentes társadalomba vetett hit – már nem fognak változtatni.

Az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek szempontjából ez filozófiai problémaként jelenik meg. A drogmentes társadalom illúziójából kiindulva a legnagyobb hangsúly az egészségmegõrzésen és a megelõzésen van, a drogosok pedig a társadalom ellenségeiként tűnnek fel, akiktől meg kell védeni a többséget. Sárosi Péter főszervező a prevenció központba helyezéséről azt mondta, hogy egy égő házban sem a tűzvédelmi oktatással kell foglalkozni.

Talán a terület megbélyegzettsége is ide vezethetõ vissza. Ami azért lehet nagy gond, mert ahogy kormányzati oldalról is többször elhangzott korábban, a stratégia csak az irányvonalak és a mögöttük levõ eszmeiség meghatározását szolgálja, a konkrét intézkedésekre pedig a kétéves akciótervek adnak majd választ. Topolánszky szerint az ártalomcsökkentést ugyan nem tiltják, de nem is támogatják, épphogy csak megtűrik.

Sárosi szerint az a legnagyobb gond, hogy a mérhetőség, a számonkérhetőség és a reális célok hiányoznak leginkább a stratégiából. Ő ezt tartotta a visszadobott drogstratégia legjobb oldalának. Ezért azt is hozzátette, hogy a cselekvési tervek kialakításánál lehet majd fontos a szerepük. Minden akkor dől majd el.

Az ártalomcsökkentés kulcsszerepe

Ahogy Topolánszky megjegyezte a beszélgetés alatt, az ártalomcsökkentés az emberi élet védelmének szempontjából igen fontos dolog, és csak azokban az esetekben szokott csorbulni, mikor egy negatívan megítélt jelenség ártalmasságáról van szó. A fogalmat ebben a kontextusban egészen a hippokratészi esküig vezette vissza.

Gyakorlati szinten pedig azért aggályos, mert az ártalomcsökkentés hívei szerint a szerhasználatból fakadó problémák mérséklésének, és a felépüléshez vezető út megtételének gyújtópontja. Hiszen a problémás szerhasználók elsőként itt találkozhatnak őket segítő szakemberekkel. Az egészségügyi ellátórendszerbe való belépés lehetősége tehát itt teremtődik meg. Bár tény, hogy a ténylegesen ellátásba kerülők száma sajnos alacsony, hiszen a tűcsere nem számít annak.