Választás tavasszal: igény volna rá

A Demokrácia és Dilemma Intézet munkatársai a héten az előrehozott választásokon gondolkodtak, és arra jutottak, hogy lenne benne ráció.

Hogy a Fidesz nem tölti ki a teljes négyéves ciklusát, hanem félidőben előrehozott választásokkal ad magának plusz éveket, nem új gondolat, már a párt hatalomra kerülése után is szóba hozta az ellenzék. Az első forgatókönyvek még Schmitt Pál köztársasági elnökké választásakor készültek, akkor az ötlet abból fakadt, hogy Schmitt az új alkotmány hatályba lépése után félreáll, és átadja helyét Orbán Viktornak, aki ezután új választásokat ír ki. Ennek persze csak abban az esetben lett volna értelme, ha az új alkotmány a jelenleginél komolyabb jogköröket adott volna az elnöknek, prezidenciálissá alakítva a magyar kancellárdemokráciát. Mivel ez nem történt meg, erről tovább nincs is értelme beszélnünk.

Ok és indok is lenne rá

Legújabban Gyurcsány Ferenc – illetve pár héttel korábban Gréczy Zsolt – vetette fel az előrehozott választás lehetőségét, de írt erről kormánypártiakat megkérdezve a Népszabadság is. Három körülmény adódott, amiért egyáltalán érdemes komolyan foglalkozni a felvetéssel: az IMF-tárgyalások bejelentésével bekövetkezett gazdasági féfordulat; a választójogi törvénytervezet parlament elé terjesztése; illetve az új alaptörvény és a hozzá tartozó sarkalatos törvények hatályba lépése.

A leminősítés miatti félelemből bejelentett tárgyalásokról biztosat egyelőre alig tudni. Tudjuk, hogy majd januárban kezdődnek meg, ha már – a kormány reményei szerint – új IMF-es delegáció áll össze. Tudjuk, hogy az IMF elleni szabadságharcot annak idején meghirdető Matolcsy György helyett Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter vezeti majd a magyar delegációt. Tudjuk, hogy a megállapodás leghamarabb február végén, március elején születhet meg. És sejtjük, hogy a végeredmény fiskális fegyelmen és kiadáscsökkentésen alapuló gazdaságpolitika lesz. Ennek csírái ugyan megvannak a Széll Kálmán-tervben, ám ennek több lényegi intézkedését eddig elodázták.

Kedvező feltételek

Találhatna tehát indokot a Fidesz arra, hogy újbóli felhatalmazást kérjen a választóktól a kormányzásra. Okot pedig az új választójogi törvény adhat. Mint arra több elemzésben is rámutatott az Index, a törvénytervezet mostani állapotában nagyon kedvez azoknak a politikai erőknek, akik egymagukban képesek lefedni egy teljes politikai oldalt, és nagyon hátrányosan érinti a kisebb pártokat.

Nagy párt pedig a választók közvélemény-kutatásokban is kimutatható elbizonytalanodása ellenére csak egy van: a Fidesz még toronymagasan vezet a pártok versenyében. Az új választási rendszerben pedig teljesen lényegtelen, hogy hányan szavaznak, nincs érvényességi vagy eredményességi küszöb, így a riválisainál legalább kétszer népszerűbb kormánypárt minden bizonnyal egy jövő tavaszi választáson is jó eséllyel kétharmadot szerezne, sőt akár még javíthatna is parlamenti mandátumarányán.

Intézetünk mindig is visszafogottan nyilatkozott a távoli jövőről, így most is ódzkodnánk attól, hogy 2014-re vonatkozó becsléseket tegyünk. Azt viszont nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 2014-ben már nincs garancia a kétharmados győzelemre. Emlékezzünk rá, hogy 1993-ban a Fidesz toronymagasan vezetett a népszerűségi versenyben, de 1994-ben még az 1990-es választásoknál is gyengébb eredményt ért el. Ugyanakkor 1993-ban már körvonalazódott a szocialista come back. Az MSZP a Demokratikus Chartával – szóvivője Kerényi Imre volt – már kitört a gettóból, sejteni lehetett, hogy abból még akármi is lehet.

Ellenfél nélkül

Most azonban nem látszik, ki lehetne az ellenzék vezető ereje. A II. kerületi időközi választás bizonyította, hogy az LMP váltópárttá növekedésről szóló tervei most csak álmok. A Gyurcsány nélküli MSZP egyelőre inkább csak elbizonytalanította híveit. A civilek ugyan képesek tömegeket mozgatni, de egyelőre csak a rendszer elutasításában egységesek. Az Egymillióan a Sajtószabadságért csoportból kinövő pártkezdemények hamarosan ugyanazokkal a problémákkal szembesülhetnek, mint az LMP. A támogatói bázisból nem feltétlenül és egyáltalán nem automatikusan épül fel egy párt szervezett hátországa.

És hiába állítja Vona Gábor, hogy a magyarok kétharmada lelke mélyén jobbikos, pártja valójában jól behatárolható rétegeket képes csak megszólítani.

Talán inkább mégse

Értelme tehát lenne egy előre hozott választásnak. Intézetünk mégis hajlik rá, hogy elvesse az ötletet, ami amúgy még a kormánypárton belül is zavart okozott. Áder János például még csak nem is hallott róla, mások szerint lehetett róla szó.

Két érvet, egy politikait és egy technikait hozhatunk fel az előrehozott választások ellen. A választójogi tervezet kidolgozásában részt vevő kormánypárti politikusok négyszemközt nem tagadták, hogy az átalakításnak vannak pártos elemei, de a többségi modell felé mozdulás fő indokaként azt hozták fel, hogy Orbán Viktor brüsszeli tárgyalásain arra a következtetésre jutott, hogy a válság leküzdésében a legfőbb szerepe a kormányzati stabilitásnak van. És bár a konzekvens gondokoldást semmi esetre sem vehetjük Orbán Viktor kormányzása főszabályának, nehezen magyarázható, és piaci aggályokat keltő politikai üzenet lenne az IMF-megállapodás után előrehozott választást tartani.

Ami technikailag sem lenne egyszerű. A parlament napirendjén egyelőre csak a választójogi törvény szerepel, a választások lebonyolításához elengedhetetlenül szükséges választási eljárási törvény még csak tervezet formájában sem létezik. Választási eljárási törvény nélkül pedig lebonyolíthatatlan a választás, arra pedig még a Fidesz rohamtempójú törvényalkotása mellett sem látunk esélyt, hogy ez januárra megszülessen. Választást pedig a jelenlegi szabályok szerint legalább 90 nappal a tervezett időpont előtt kell kiírni. Ezen ugyan lehet változtatni, de összességében nem valószínű, hogy 2012 márciusában választást lehetne tartani az országban.

Később pedig, amikor már érezhetőek a megszorítások hatásai, semmi sem garantálja, hogy ugyanilyen kedvező feltételekkel várhatná a választást a Fidesz.