Lesz-e kétharmados Occupy Párt?

Tamás Gáspár Miklósra jó idők járnak mostanában. Miután régóta a fennálló rendszer megdöntéséről értekezik újságcikkekben és tanulmányokban, az utóbbi időben személyesen is találkozott az Occupy Wall Street mozgalom tagjaival egy amerikai előadőútján, és beszélt tüntetőkkel Londonban, Belgrádban és Bukarestben is. Ahogy ő mondja, az ellenzék az egész világon jól áll most, és lehet, hogy kicsit naivak, de inkább azok legyenek, mint cinikusak.

Közben itthon is figyelheti a parlamenten kívüli ellenzék mozgolódását - már-már úgy tűnik, minden álma megvalósul. Igaz, közben arról is beszélt, minden hónapban félve várja a gázszámlát.

TGM Árok Kornél szakszervezeti vezetővel, a Szolidaritás mozgalom vezetőjével beszélgetett a Változást Magyarországon nevű csoport rendezvényén a Frisco kávézóban. Ha a választások előtti viták olyanok lesznek, mint az ő beszélgetésük, legalább őszinteségben nem lesz hiány: Árok szerint azt lefektették alapelvként, hogy csak annyit lehet ígérni, amennyi van, adott esetben csak vért, verítéket és könnyeket. TGM szerint viszont ennél lehet merészebbet álmodni, és józan baloldali politikával azt azért meg lehet ígérni, hogy a szükségtelen szenvedést el lehet kerülni.

Árok tehát most már többé-kevésbé egyértelműen beszél arról, a Szolidaritás, ha maga nem is fog párttá válni, de kapcsolódni fog valami olyan erőhöz, ami a hagyományos parlamenti keretek között akar majd játszani. És ez TGM szerint sem baj, sőt, örül neki, mert 2010-ben nem volt kire szavaznia, de szeretne valamiféle garanciát arról, hogy nem ugyanaz folytatódik majd, mint az elmúlt években. A parlamenti demokrácia keretei ugyan TGM szerint már szinte teljesen kiégtek, valami halvány remény mégis lehet a felélesztésükben

Ezzel próbálkozik a Szolidaritás, Árok szerint most éppen nyolcezer taggal, folyamatos vidéki kampánnyal, hamarosan pedig valami új üzenettel, amiről egyelőre nem árult el többet.

Ha olyan erősek a baloldali mozgalmak, miért dominál továbbra is a jobboldal Európában? - kérdezték TGM-től. Szerinte ez azért lehetséges, mert a rendszer kritikusai a korrupt, lejáratódott szociáldemokratákat ugyanúgy gyűlölik, mint a jobboldalt. Az Occupy mozgalomnak szerinte egyelőre nincs politikai képviselete.

Bukarestban TGM járt egy tüntetésen, ahol megjelent a szocialista párt egyik embere, és durva gyalázásáradatot kapott a nyakába. Hát mit kapna Szekeres Imre, ha megjelenne nálatok? - kérdezte Árok Kornéltól.

Árok ugyan erre nem válaszolt, mi mégis úgy emlékszünk, hogy nemhogy Szekeres Imre, de egyenesen Gyurcsány Ferenc jelent meg a Szolidaritás megalakulásakor, ahol a tömegben nemhogy nem gyalázták, de kifejezetten barátságosak voltak vele, de ezzel a hírrel igazán kár lett volna elrontani a kedvét.

Amúgy is van ok azért a rosszkedvre is, ez TGM szerint nem is kérdés, tömeges elbocsátások, az IMF által diktált brutális megszorítás és nehéz időszak jön. Nem értett egyet azokkal, akik örültek a kormány kudarcának: ő ugyan nem kíván sikereket Orbán Viktornak, de az IMF visszatérése az országnak sem jó. Ezért nem ért egyet azokkal sem, akik civil megfigyelőt küldenének a tárgyalásokra, mert szerinte a civileknek nem lenne szabad legitimálni ezt.

Arról azonban, hogy milyen lenne, ha a Szolidaritás lenne kormányon (sőt, a résztvevők egyenesen kétharmadról beszéltek, hogy le lehessen bontani a Fidesz antidemokratikus vívmányait), nem tudtunk meg sokat. Néhány általános dolgot ugyan mondott Árok, például a jogállam visszaállításáról, de egyelőre mintha csak egy dolog látszódna. Az, hogy elindultak a parlament felé. Bár, ahogy mondta, két út van, a fegyveres forradalom és a játékszabályok betartása, és bár a mondottakból inkább az utóbbi következik, végül is nyíltan előbbit sem zárta ki.