A Jobbik feljelentést tett az 1944-45-ös délvidéki mészárlás miatt

Két jobbikos képviselő kedden feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen az 1944-1945-ös délvidéki mészárlás miatt, amelyben több tízezer vajdasági magyar vesztette életét – jelentette be Apáti István és Szilágyi György.

Az ellenzéki politikusok emlékeztettek rá, hogy az Országgyűlés tavaly december 30-án fogadta el az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról szóló törvényt, amelynek értelmében az 1945-ben létrehozott nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a genfi egyezményekben foglalt fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértések nem évülnek el. Akkor sem, ha az elkövetés idején a cselekmény a belső jog szerint nem minősült el nem évülő bűncselekménynek. A törvényt eredetileg a kommunista diktatúrában elkövetett bűncselekmények megtorlásáért hozták.

Apáti István hangsúlyozta azt is: a jelenlegi magyar törvények szerint nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmények esetében is eljárhat a magyar hatóság, ha a bűncselekmény nemzetközi jogba ütközik.

Szilágyi György leszögezte: ismeretlen tettesek ellen tettek feljelentést népirtás, polgári lakosság elleni erőszak, háborús és emberiség elleni bűnök miatt. "A Jobbik nem hagyja, hogy ezek a bűnök feledésbe merüljenek" – tette hozzá. A politikus szerint az is siker lenne, ha végre valóban feltárnák ennek az időszaknak a történéseit és megtalálnák annak a több tízezer magyar áldozatnak a tömegsírját, akik a mai napig ismeretlen helyen nyugszanak. Így legalább a végtisztességet meg lehetne nekik adni.

Az Index által megkeresett ügyvéd, Gellér Balázs habilitált egyetemi docens, a nemzetközi büntetőjog szakértője szerint először azt kéne tisztázni, hogy háborús bűncselekményekről vagy emberiesség elleni bűncselekményekről van-e szó. Előbbire ugyanis már 1944-ben volt törvény. A Jobbik ezt a kérdést azzal oldotta fel, hogy a feljelentés indoklásában mindkét bűncselekmény szerepel.

Háborús bűncselekményt harcoló alakulat tagja követhet el más harcoló alakulat vagy civilek ellen. A magyarok elleni vérengzést végrehajtó délvidéki partizáncsoportokról Gellér szerint először azt kell majd megállapítani, hogy harcoló alakulatok voltak-e: milyen kapcsolatban voltak a központi haderőkkel, volt-e egyenruhájuk, milyenek voltak az alá-fölé rendeltségi viszonyaik, mennyire voltak szervezettek.

Az emberiesség elleni bűncselekmények körébe tartozik a háborúk előtt vagy alatt civileket ért bármely jelentősebb atrocitás: emberölés, a lakosság kiirtása, rabszolgaságba taszítása, áttelepítése és egyéb embertelen cselekedetek, illetve a vallási vagy faji alapú üldözés is. függetlenül attól, hogy a bűncselekmények sértik-e annak az országnak a jogait, ahol elkövették őket.  Az emberiesség elleni bűncselekmények jogi kategóriája 1944-ben még nem létezett, ugyanakkor a nürnbergi perben azokat már visszaható hatállyal is alkalmazták, ami alapja lehet egy ilyen büntetőeljárásnak. Annak megindítása azonban az esetjog alapos mérlegelésén alapulhat csak.

Büntetőeljárást ilyen gyanú esetén csak konkrét sértett(ek) ügyében, konkrét személy ellen lehet indítani, mondja Gellér, ami közel 70 év elteltével nehézségeket okozhat, arról nem is beszélve, hogy a felelősök, ha esetleg sikerül is találni ilyen személyt, valószínűleg már meghaltak. E cselekmények büntethetőségét ugyanakkor az univerzalitás elve szabályozza: bármely államnak lehetősége és kötelessége fellépni ellenük. Az eljárást a legfőbb ügyész rendelheti el.

Szilágyi György felidézte: 1944. október 17-én a délvidékre bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból alakult katonai hatóság katonai közigazgatást vezetett be a Vajdaságban. Majd etnikai alapú, per nélküli, kollektív büntetőeljárásokat kezdtek, korra és nemre való tekintet nélkül végezték ki a magyar és német lakosságot a második világháborúban való kollektív bűnösséggel vádolva őket. Becslések szerint a délvidéki mészárlásban több tízezer áldozata lehet – tette hozzá.

Bácska 1941-es visszacsatolása után, 1942-ben a szerb-jugoszláv partizánok egyre aktívabbá váltak. A csendőrségnek először egy partizáncsoportot sikerült felszámolnia, bár néhány fős veszteséget elszenvedtek ők is. Ennek megtorlásaként razziát tartottak a partizánalakulatok felszámolására, aminek a vége egy több ezer főleg szerb és zsidó áldozattal járó vérengzés lett. Ez tekinthető a partizánok által 1944-ben és 1945-ben elkövetett mészárlás előzményének.