A telefonkönyves csaló visszatért

„Következzék hát, hogyan akarnak ma bohócot csinálni a bohócokból”.

Gábor leveléből ez a mondat szíven ütött. Gyerekkorom jutott eszembe, a közepesen poros és unalmas kisváros szürkeségébe harsányan berobbanó, rikító színű sátras vándorcirkuszok, általában elkeserítő szegénységükkel, pályájuk delén már finoman fogalmazva is túllévő társulatokkal, amelyekben valahogy mindig a bohócok voltak a legszomorúbbak. Sajnálattal vegyes szeretettel gondoltam rájuk, mint Mesterházy Attila a betétbefagyasztásra, és ez az érzés nem múlt el.

Ahol bohócoznak, ott én bohóc vagyok.

Márpedig itt bohócoznak, bántani akartak, de legalábbis megkárosítani bohócokat, átverni egy arcba csapódó habostorta egyszerűségével.

És nemcsak őket, derül ki a Tékozló Homárra érkezett levelekből is. Ha Ön szintén kapott olyan levelet, mint amiről az alábbi történetben olvasni fog, vagy találkozott már korábban a leírt átveréssel, kérjük írja meg, és mi megírjuk.

A történet néhány napja azzal kezdődött, hogy egy bruttó 34 900 forintról szóló valamit kapott a Magyar Bohóc Egyesület (is). Hogy mit is pontosan? Első ránézésre kísértetiesen emlékeztet ez egy átutalásos számlára, amelyre ékes nagy betűkkel – a Magyar Telekom színvilágát idéző stílusban – rányomtatták, hogy Telefonkönyv. Nemcsak az egész levél formátuma hasonlított már-már megtévesztésig egy számlára, hanem az is, hogy azon vastag betűvel jelezték a fizetési dátumot.

Szerencsére a figyelmes bohóc kétszer olvas, mintsem egyszer arcon öntsék egy inkasszóval, így Gábornak, a dokumentum jobb alsó sarkában, a feltehetően jogtalanul használt ISO 9001 logó alatt feltűnt a figyelmeztetés: „Fizetés önkéntes. Olvassa el a hátoldalon az ajánlat általános szerződési feltételeit”.

Elolvasta. És kiderült, hogy természetesen nem számlát tart a kezében, hanem üzleti ajánlatot „egy szolgáltatásnyújtásról szóló atipikus szerződés” megkötésére. Az atipikus jelen esetben azt jelenti, ha jól értelmeztük, hogy a számlának hitt levélen szereplő összeg befizetésével a befizető lényegében leszerződik ezzel a céggel.

Hogy kivel és mire is egészen pontosan?

Elsőbbség biztosítására „a www.telefonkonyv.co oldalain a vállalkozók jegyzékében közzétett hirdetések és reklámok elhelyezéséhez”. Hogy ezen az oldalon pontosan milyen vállalkozók vannak, az oldalt hányan látogatják, mire jogosít fel az elsőbbség, ésatöbbi, ésatöbbi – vagyis az, hogy pontosan milyen szolgáltatást kapnánk 34 900 forintért, nos ez nem derül ki az atipikus ajánlatból. Az viszont igen, hogy a szerződés egy évre szól, és negyedévente kellene fizetni ezt az összeget, vagyis 139 600 forintot bukhat, akit átvernek.

A telefonkönyvesek telefonon nem elérhetőek

A számlának tűnő nemszámlán szerencsére ügyfélszolgálati telefonszámok is vannak, hát tárcsázunk. Majd újra és újra és újra, másfél napig, több-kevesebb, de egyre csökkenő lelkesedéssel és hittel, mintha a kormány árfolyampolitikájának nagyszerűségéről kellene meggyőznünk devizahitelesek népes tömegét. A telefont ugyanis sosem veszik fel, különös módon a számok mindegyike folyamatosan foglalt. Furcsa, hogy telefonon ne lehessen elérni egy Telefonkönyv Magyarország Kft.-t.

Amelyről a cégnyilvántartásból sem tudunk meg sokkal többet. A társaságot 2011. november 23-án, tehát mindössze másfél hónapja alapították 5 millió forinttal. A székhelye egy, a főváros II. kerületében lévő irodaházban van, főtevékenysége adatfeldolgozás és web-hoszting szolgáltatás, de tevékenységei között szerepel a címtárak és levelezőjegyzékek kiadása is. A cégnek egy gmail-es email-címe van, egyetlen tulajdonosa és egyben ügyvezetője egy, a főváros VIII. kerületében lakó magánszemély, az 1960-as születésű Herczeg Attila Levente.

Akinek nem ez az első vállalkozása – és ez épp elég támpontot jelent.

A 2008 áprilisában bejegyzett Teleinfo Média Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-ben Herczeg 2008 szeptemberében szerzett többségi tulajdont, és ekkortól volt a társaság ügyvezetője is. A céget, amelynek 2009 áprilisában elindult a végelszámolása, 2009. június 30-i dátummal eladta egy székelyudvarhelyi lakcímű magánszemélynek, aki a társaság irányítását is átvette.

A GVH már rászállt egyszer ugyanerre a trükkre

Csakhogy amikor ez az üzlet lezajlott, a 2008-at 13 milliós bevétellel záró Teleinfo ellen már több eljárás is zajlott. Egyrészt 2009 januárjában elindult ellene egy eljárás a Gazdasági Versenyhivatalban, másrészt 2009 májusában APEH-végrehajtást is indult a cégnél (amely kényszer-végelszámolását végül 2011 szeptemberében rendelték el). A mostani történet szempontjából nem az adó-, hanem a versenyhivatali ügy a fontosabb.

A versenyhivatal 2009-es közleménye szerint ugyanis a Teleinfo Média ellen azért indítottak eljárást, mert „postai úton számlaleveleket küld az általa megkeresett fogyasztóknak és üzletfeleknek, melyekben különböző összegek befizetését követeli a Telefonkönyvben prioritás alapján elhelyezett adatok közzétételéért”. Ismerős?

Ráadásul a GVH azt is kiemelte, hogy a Teleinfo Média „által alkalmazott számlalevél összetéveszthetőségig hasonlít a MATÁV jogutódjával, a Magyar Telekom Nyrt.-vel telefonkönyvek kiadására szerződéses jogviszonyban álló MTT Magyar Telefonkönyvkiadó Kft. által alkalmazott számlalevélhez, így a megkeresett fogyasztók és üzletfelek az MTT Magyar Telefonkönyvkiadó Kft.-t azonosítják, mint számlakiküldő társaságot, melynek következtében téves átutalásokat kezdeményeznek”. Ez is ismerős? (A versenyhivatali eljárás végül tavaly márciusban, miután a cég eltűnt, bírság és egyéb jogkövetkezmény nélkül megszűnt.)

Úgy tűnik tehát, hogy Herceg Attila Levente – aki a lakcímén tavaly ősszel egy építőipari céget is bejegyeztetett – elővette a régi receptet. Ismét van egy számlának tűnő nem számla, egy megtévesztésig hasonlító dizájn, egy komolyan hangzó cégnév, és a módszer, amit a versenyhivatal által három éve aggályosnak, a fogyasztókat megtévesztőnek tartott.

Annyi változott csak, hogy a telefonkonyv.org helyett ezúttal a telefonkonyv.co oldalra gyűjtik atipikusan a reklámozói elsőbbség biztosítását. Vagy mit.

Az ügyről természetesen nemcsak el nem érhető telefonokon szerettük, hanem írásban is megkérdeztük Herczeg Attila Leventét. Azonban sem az építőipari, sem a telefonkönyves cége email-címére küldött levelünkre nem kaptunk választ a cikk megjelenéséig.