Egy Medgyessy-reinkarnáció kell

Egyedül vagyunk, Tibor?

Hát attól függ, honnan nézzük. A szocialista pártnak azóta sincs szövetségese. Ez nekem nagy fájdalmam, de lényegi része is az indulásomnak, hogy pontosítsuk a szövetségeseink kilétét. Nem gondolom, hogy pártokkal kéne huzakodnunk, az egyes számú szövetséges a választópolgár.

Tehát nem a Baloldali Kerekasztal?

Ez a Baka fel van fújva. Mindig is úgy fogalmaztam, hogy mindenkit meghallgatunk, de aztán hogy kivel működünk együtt, az megint egy dolog. Az együttműködés és a szövetség pedig nem feltétlenül azonos. Amúgy én azt gondolom, hogy míg a szélsőbal felé egyértelmű határt kell vonni, addig a szélsőjobboldalt bizony ütni kell. Ez nem egy arányos történet, és nem szeretem azt, aki úgy helyezkedik középre, hogy balra is, jobbra is üt.

Nem volt nagy híve Gyurcsány Ferencnek. El tud képzelni együttműködést a Demokratikus Koalícióval?

Együttműködést mindenkivel el tudok képzelni, Gyurcsány Ferenccel is el tudtam képzelni, de voltak kérdések és témák, amiben nagyon eltért a véleményünk. De hogy száz ponton eltért a véleményünk, az nem zárja ki, hogy legyen egy vagy több pont, amiben egyetértünk.

A nyitókérdés arra is vonatkozott, hogy eddig még közelében se volt olyan magas funkciónak a pártban, amire most pályázik. Az MSZP belső életét mindig érdekszövetségek határozták meg, ám ezeken maga mindig kívül állt.

Pontosan ebből fakad az ajánlatom lényege. Győzünk, vagy éljük az életünket, ez a két alternatíva. Én a győzelem pártján vagyok.

Amit maga hoz el?

Nézze, nagyképűség nélkül merem mondani, négyszer indultam, négyszer nyertem egyéniben. Ennek is megvan a maga oka. Az kevés, hogy valakinek politikailag igaza van. Fel kell vállalni az emberek mindennapi problémáit. Ez a győzelem teljes körű receptje.

Ötödször is megmérettetné magát egyéniben? Nagyon rég volt olyan elnöke az MSZP-nek, aki egyéni választókörzetben is sikeres volt.

Az jó kérdés, hogy ha én leszek a párt elnöke, akkor induljak-e. Nem vagyok benne biztos, hogy egyéniben kellene indulnia egy pártelnöknek, habár én vállalnám a megmérettetést a XIII. kerületben, a megszokott terepen. Más körzetben nem feltétlen, de az bizarr is lenne. El tudok képzelni néhány olyan pártposztot, ahol az azt betöltő ne induljon egyéniben. De azt is biztosra veszem, hogy kell a megmérettetés. Úgy ne legyen senki pártvezető, hogy a választóknál soha nem mérettette meg magát. Én ezt a hozzáadott értéket hozom.

Ezzel most rendesen alávág a riválisának.

Mert?

Mesterházy egyéniben nagy eredményeket nem ért el politikai karrierje során.

Van még egy-két ilyen pártvezető, nem feltétlenül rá gondoltam. Egy-kettő persze elfér, de ha egy 12 tagú pártelnökségben csak egy-kettő akad, aki egyéniben is megmérettette magát, az egy rossz pártelnökség. Ha a tábornoki kar nem tudja, hogy mit gondol az aktivista kitelepülés előtt fél órával, az a büdös életben nem fogja tudni, hogy mit kell csinálni a terepen. Pláne ebben az egyéni körzeteket preferáló választási rendszerben. Én nem általában akarok az MSZP elnöke lenni, hanem ebben a helyzetben. Most arra a hozzáadott értékre van szükség, amit én hozok.

És honnan jött az indulás ötlete?

December 5-én, Berlinben összeverődött egy kisebb társaság, három-négy ember, barátaim. Nem németek éppen, konkrétan angolok. Átnéztük a magyar politikai helyzetet és a szocialista párt helyzetét. Egyikük, akire mindig is hallgattam, Matt Browne - aki most Clinton és Obama politikai tanácsadója - mondta nekem, hogy "Tibor, it's your turn now, now or never". (Tibor, most rajtad a sor, most vagy soha.) Ezen elgondolkodtam, itthon is beszéltem egy csomó emberrel, akik nincsenek belegabalyodva az MSZP belső rejtélyeibe, és ők is kifejezetten biztattak, hogy ezt most érdemes megpróbálni.

A szakítás utáni kongresszus közben több párttársa is úgy vélte, hogy a gyurcsányi törésvonal sok mindent elfedett a párton belül, és hiába tűnt úgy, mintha mindenki, aki Gyurcsány ellen van, Mesterházy mögött áll, a pártelnök is magára maradt. Ez lehetett az a "now or never" pillanat?

Nem foglalkoztunk ilyenekkel, de nem is  gondolom, hogy a politika ilyen egyszerű lenne. Én mindig is fittyet hánytam a hatalmi szervezkedésekre, sosem érdekelt. Már csak azért sem, mert annyi ilyen hatalmi ármánykodás és beválthatatlan ígéret övezi ezeket a megmutyizós dolgokat. Én mindenkinek azt mondtam, hogy a győzelmen kívül nem ígérek semmit, senkinek semmilyen posztot. Egy dolgot ígérek. Három választás lesz 2014-ben, mindegyiket meg lehet nyerni. Ehhez én értek valamennyire. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben meg is fognak választani.

Nyerhetők a 2014-es választások?

Az országgyűlési és az önkormányzati választásokat jelenleg alighanem elbuknánk, akár az utolsó szögig, de 2014-ben ezen fordítani akarok. Az európai parlamenti választás viszont akár már most nyerhető lenne részünkről.

A közvélemény-kutatások nem ezt sugallják.

Nagy ívben teszek a közvélemény-kutatási adatokra. Mérhetetlen nagy stratégiai hibát követ el, aki közvélemény-kutatási adatokkal foglalkozik. Az országgyűlési választás az új rendszerben szimpla logisztikai problémává egyszerűsödött, hogy ki tudja elvinni az embereit szavazni. Ez sok mindentől függ. Kinek van aktivista hálózata és milyen. Kinek van területi irodahálózata. Le kell járni a körzeteket, be kell gyűjteni a kopogtató cédulákat.

Ez persze a mi helyzetünkben nem egyszerű, olyan megfélemlítés van, hogy még a saját párttagjainkról is el tudom képzelni, hogy hébehóba azt mondanák, szavazni majd elmegyek, de a cédulát nem adom, mert följegyzik a nevem és kirúgják a gyerekem az állásából. Ez őrületes logisztikai kihívás. A Kubatov-lista önmagában mutatja a Fidesz logisztikai hátterét. Ma, február 28-án ebben biztosan jobb nálunk a Fidesz. Hogy kinek van igaza, az tökmindegy.

És mi lenne az a program, amit Szanyi Tibor tudna kínálni 2014-ben?

Szent meggyőződésem, hogy ma a kérdések kérdése a munkahely, aztán a lakhatás és az étkezés. Magyarországon ma milliók éheznek, főleg falun és főleg gyerekek. Meg kell szerveznünk, hogy legyen hol enniük, legalább naponta egyszer. Ehhez nem feltétlenül kell kormányon lenni, azt szeretném, ha az MSZP-nek lenne egy karitatív ága.

Tehát nem feltétlenül állami úraelosztásban kell gondolkodni, hanem jótékonyságban?

Ez is része az állami újraelosztásnak. Mindenkinek, minden magyar gyereknek elérhető közelségben kell biztosítani a bölcsődét, óvodát.

És erre honnan lehet megteremteni a forrásokat?

Onnan, ahol 12 év oktatásra van pénz. Ez plusz három-öt év. A XIII. kerületben hosszú évek óta tökéletesen működik.

De az iskolarendszer fenntartásával is probléma van.

Oké, de ez nem egy olyan nagy összeg ahhoz mérten, ami ennek a hozadéka. A programomnak emellett nagyon kemény sarokpontja a nőpolitika. A válságból való kitörés baloldali útja a gazdasági növekedés. Ez pedig csak ott lehetséges, ahol pozitív a születési ráta, hogy alulról, jól képzett fiatalokkal lehessen feltölteni a munkaerőpiacot. Hogy pozitív legyen a születési ráta, annak feltétele az is, hogy a nők munkát tudjanak vállalni. Mert rengeteg jól képzett nő van, aki aztán otthon marad, és kész. Nem hasznosul a képzettsége. Ezért a gazdasági növekedés alapja - egyebek közt - a nők munkába állítása és a gyermekjóléti intézményrendszer.

Így kimondva mindenképpen jól hangzik, hogy a nőknek kell munkát biztosítani, de a gyakorlatban ezt milyen módszerekkel lehet elérni?

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha van két hete és érdekli a dolog, menjen ki Norvégiába. Ez a szabályozás, igény és akarat kérdése. Az igény megjelenítése szintjén én olyan elnökséget szeretnék az MSZP-ben, aminek a fele nő.

Tehát kvótarendszer és pozitív diszkrimináció?

Ilyesmi is játszik, de ez elsősorban igény kérdése. Ha a mindennapokat áthatja ez az igény, akkor meg is valósul.

Miért gondolja, hogy az MSZP választást nyerhet?

Jelenleg a darwini típusú megoldásoknak van értelme, tehát nem a legerősebb fog életben maradni, hanem aki a leginkább alkalmazkodik. A Fidesz bizonyosan nem tud alkalmazkodni, nekünk nyitott ez az esély. De ha nem alkalmazkodunk, nem változunk és nem változtatunk például a pártvezetés élén, akkor térdre, imára. Ha ezt akarjuk folytatni, amit eddig csináltunk, az biztos, hogy nem vezet el minket a győzelemhez.

Még azt is hozzátenném, hogy a Magyar Szocialista Párt elnöke nem lehet a nagy szövetségi formáció miniszterelnöke. A többieké se, de én csak a magam nevében beszélhetek.

Tehát nem miniszterelnök-jelölt?

Nem, és határozottan ellenezni fogom, hogy a következő választásokon a szocialista párt elnöke miniszterelnök-jelölt legyen.

Azért, mert a jelenlegi kormányt csak egy koalíció tudja leváltani?

Nem. Azért, mert nekünk a választókkal kell szövetséget kötni, a számukra legelfogadhatóbb embert kell megtalálnunk.

És az kizárt, hogy a párt elnöke?

Nem jó. Mert a baloldal jelöltjére ne csak az szavazzon, aki baloldali. Ennél sokkal szélesebb bázist kell megszólítani.

Tehát nem a párt bázisát akarja bővíteni?

Az is legyen szélesebb. De én azt akarom, hogy olyan miniszterelnök legyen, aki egyébként bármelyik magyar szavazópolgár számára támogatható. Ha ilyen miniszterelnökjelöltet találunk, akkor a pártnak is olyannak kell lenni, hogy a jelölt föl tudja vállalni az MSZP-t!

Ez azért a politika sajátos, MSZP-s olvasatának tűnik. A világban mégiscsak a politikusok, pártelnökök végcélja, hogy miniszterelnökök legyenek.

Ezt azért az én esetemben se zárjuk ki, de ez nem most van. Most a baloldal egy akkora hitelességi vákuumban van, amit nem tud ilyen rövid idő alatt feldolgozni. Ezért is kell felmutatnunk hitelesítő embereket, ilyen a miniszterelnök-jelölt.

Az MSZP-vel szembeni legkomolyabb kritika talán az lehet, hogy az elmúlt 22 évben, amióta létezik, nem sikerült kinevelnie egy miniszterelnököt.

Remélem, hogy el fog jönni az az idő, az a pillanat, amikor ilyen lesz. Ezen kell dolgozni. De itt van a pitvarban a választás, meggyőződésem, hogy stratégiai hiba lenne belső embert indítani. Annak akkor lenne értelme, ha tömegével lépnének be az emberek a szocialista pártba. Nem hiszem, hogy a választásokig - tulajdonképpen egy év van hátra a kampányig - föl tudjuk annyira virágoztatni a pártot, hogy az önmagában össztársadalmi megoldást tudjon kínálni. Most egy sokkal szélesebb szövetségi bázist kell létrehozni, ami kizárólag a választópolgárokkal lehetséges. A pártok nem tudják irányítgatni a választóikat. Ha az MSZP képes lett volna mozgatni a szavazóbázisát, akkor 2010-ben mi nyerünk.

Tehát most találni kell egy személyt, aki mögé a választók beállnak?

Hát nem is egyet, de a miniszterelnök-jelölt egy kitüntetett valaki. Egy Medgyessy-reinkarnáció kell. Neki volt egy abszolút jó belépő mondata, hogy szövetséget kötni jöttem a nemzettel. Tökéletesen érthető volt, felturbózta az MSZP hátterét. A Fidesz leváltására mindenkit egybe kell fogni, aki nem Fidesz. A szavazót. Én például utálom a Jobbikot, mint pártot, de tudom, hogy a szavazói között rengetegen vannak, akik valaha az MSZP szavazói voltak. Ezt az embert én nem utálom, ezt az embert én vissza akarom hozni. Az MSZP-nek viszont olyan személyt kell találni a nemzet élére, aki erre a feladatra alkalmas, és aki felvállalja a pártunkat. Ezidőtájt a személyes ambícióim között nem szerepel a miniszterelnökség, ráérek arra tíz-tizenöt év múlva. Egyelőre győzni kell.