Becsapta a gyanúsítottat az ügyészség?

Miként kedd reggel az Index a Blikk nyomán megírta, egy rekordnagyságú, 5,7 milliárdos áfacsalási ügy gyanúsítottja ellen vádalku nyomán ejtették a vádat. M. Mihály cserébe beszámolt az ügy befolyásos szlovák résztvevőiről, majd szombaton kisétált a miskolci börtön kapuján. A sarkon azonban lecsapott rá a rendőrség, mert Szlovákia közben kérte a kiadatását.

A vádalku tudatos megszegése?

Ha mindez valóban így történt volna, az súlyos visszaélést jelentene. A vádalku lényegében egy szerződés a gyanúsított és a vádhatóság között: a gyanúsított terhelő vallomást tesz valaki másra, cserébe pedig megkapja a szerződésben meghatározott eljárási kedvezményt. Ha az ügyészség visszaélt a helyzettel, és úgy tett ígéretet M.-nek az eljárás megszüntetésére, hogy tudta, azonnal újra rács mögé kerül, az nemcsak tisztességtelen, hanem alapjaiban ásná alá a vádalku intézménye iránti bizalmat.

Bátki Pál ügyvéd, büntetőjogász az Indexnek az ügy megítélése szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte, hogy a szlovák hatóságok ugyanamiatt az ügy miatt kérték-e M. Mihály kiadatását, mint amiben vádalku keretében megszüntették az eljárást.

Amennyiben ugyanarról az ügyről van szó, az eljárás törvénytelen, és M.-et a nemzetközi bűnügyi együttműködésre vonatkozó törvények alapján nem lehet átadni Szlovákiának. Ha ezt megsérti Magyarország, akkor még azt is kockáztatja, hogy nem lesz felhasználható bizonyítékként a vádalku keretében megszerzett vallomás – mondta Bátki.

Nem volt vádalku

Megpróbáltunk utánajárni, hogy pontosan milyen ügyben kérte M. kiadatását Szlovákia. Azonban az egész addigi történet repedezni kezdett, amikor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség az Indexnek cáfolta, hogy a milliárdos áfacsalás ügyében bárkivel is vádalkut kötöttek volna. Martosi György szóvivő szerint az adócsalás vádját azért ejtették, mert azt nem lehetett bizonyítani, így M. Mihályt már csak okirathamisítással gyanúsítják, azért viszont senkit nem lehet előzetesben tartani.

Martosi szerint a szlovák kiadatási kérelemről a borsodi ügyészség egyáltalán nem tudott, mert azt a Fővárosi Főügyészség intézi, ezért M. szabadlábra helyezésekor nem tudták, hogy a férfit a miskolci börtönből kilépve azonnal őrizetbe veszik és Budapestre szállítják. Az ügyészségi szóvivő az Indexnek azt valószínűsítette, hogy a a készenlétiseket a büntetésvégrehajtás értesítette M. szabadulásáról.

Újabb megkeresésünkre Lichy József elmondta, hogy M. ügyében valóban nem vádalku, hanem valamiféle vádegyezmény született. Szerinte a férfi közel egyéves előzetes letartóztatása alatt kiderült, hogy nem a magyar, hanem a szlovák államot érte kár: a mezőgazdasági terményeket csak papíron adták el Magyarországon, azok valójában sohasem hagyták el Szlovákiát. Mivel ott alacsonyabb az áfa, a kár összege csak mintegy 4,3 milliárd forintra tehető.

Fehérgalléros szlovákok

A (fiktív) számlák tanúsága szerint azonban az adásvétel itthon történt, ezért M. joggal tartott tőle, hogy hosszú időt kell börtönben töltenie – magyarázta a helyzetet Lichy. Azért állt rá, hogy beszéljen a nyomozóknak a szlovákiai elkövetőről, hogy az ügyészség jóindulatúbban kezelje az ügyét. "Komoly együttműködés volt a nyomozó szervekkel, hogy szabadlábra kerülhessen, cserébe lényegében eljárási kedvezményt kapott."

Formális vádalku azonban nem köttetett, így viszont az ügyészséget semmilyen kötelezettség nem terhelte. Az Index jogászkörökből úgy értesült, hogy olykor előfordulnak szóbeli megállapodások, ám mivel azoknak nem lehet érvényt szerezni (a szavát adó ügyésztől például könnyen máshoz helyezhetik át az ügyet, akit már semmi nem köt), azokat nem szokták túl komolyan venni.

Ennyi pénze Miskolcnak sincs

Lichy szerint M. Mihály csak stróman volt az 5,7 milliárd forintos áfacsalási ügyben. Ennyi pénze egész Miskolcnak nincs – érzékeltette a védő, miért tartott védence attól, hogy ha a rekordösszegű adócsalás miatt vádat emelnek ellene, legalább tíz évet kaphat.

Ezért beszélt a nyomozóknak az ügy többi szereplőjéről, köztük Lichy szerint "nála sokkal fontosabb, szlovák fehérgallérosokról. M. csak egy stróman, egy közbülső ember. Az ügyészség ezt, miután beszélni kezdett, belátta, ezért is ejtették az adócsalás vádját."

Az ügyvéd karakán döntésben bízik

Lichy abban bízik, hogy a kiadatást kezelő Fővárosi Főügyészség karakán döntést hoz, és nem adják ki M.-et Szlovákiának. "Ott sanyarú sors várna rá, komoly emberekre vallott, a börtönben ki lenne téve a bosszújuknak. Itthon így is egy évet ült, és úgysem lehetne kiadni azért, amiért egyszer már megszűnt ellene az eljárás" – foglalta össze a helyzetet az ügyvéd.

Hogy Szlovákia ugyanazért a cselekményért keresi M.-et, az valószínűnek látszik,de ezt sem a Fővárosi Főügyészség, sem a Fővárosi Törvényszék nem tudta megerősíteni. A két büntetőeljárás azonban mégsem lehet azonos: a magyar államot nem érte kár, ezért itt a büntetőeljárás megszűnt, a szlovákot viszont igen, és ott az eljárás csak most indul. M. ügye nem minősül "ítélt dolognak", res iudicatának, ami kizárhatná a kiadatását.