250 éves a lottó Magyarországon

A kilencven számos lottó eredete az itáliai Genovába nyúlik vissza, ahol a városállamot vezető testületbe minden évben kilencven polgár közül sorsoltak öt új tagot. A nép fogadást kötött személyükre, és aki az egyik befutót eltalálta, a feltett összeg tizenötszörösét kapta. Ha még azt is jól tippelte meg, hogy az illetőt hányadiknak húzzák ki, hatvanszoros pénzhez jutott. Innen a lottó elnevezés, amelynek olasz jelentése „részesedés”.

Genovában az első sorsolást 1620-ban rendezték meg, és hamarosan egyre több helyen rendeztek hasonló, kilencven számos sorshúzásokat. A biztos bevételi forrásra minden uralkodó igyekezett rátenni a kezét, sőt még az amerikai kongresszus is engedélyezte a lottót 1776-ban a függetlenségi harc támogatására.

Hozzánk 150 év késéssel érkezett

A Habsburg birodalom osztrák és cseh tartományaiban 1751-ben császári pátens honosította meg és nyilvánította állami monopóliummá a lottójátékot. A magyar területekre érvényes engedély 1762. március 26-án kelt, a koncessziót olasz vállalkozó kapta meg.

Buda városában 1770. szeptember 2-án forgatták meg először a Felső piac téren (a mai Batthyány téren) álló jövedéki épületben a szerencsekereket, korabeli nevén ollafortunát. A játék szervezése 1787-ben, II. József idején került állami kézbe. A kéthetente rendezett sorsolásokra a szelvények gyűjtését gabonakupecek, kocsmárosok, trafikosok végezték az ország egész területén.

Kezdetben négyféle lehetőséget lehetett megjátszani: határozatlan egyes húzás, azaz az öt megtett szám bármelyike nyert, határozott egyes húzás, azaz meg volt szabva, a szám hányadiknak kerül elő, ambó (kettes) és ternó (hármas) találat. Négyesre és ötösre nem lehetett fogadni.

A kiegyezés után, 1868-ban a lottó hazai kézbe került, a Magyar Királyi Lottóigazgatóság évente hárommillió forinttal gazdagította az államkincstárat. A lottónak azonban komoly ellentábora volt, ezért 1895-ben megszüntették, és csak több mint hat évtized után, 1957. március 7-én indult újra.

Fél évszázada korszerűsítették

A modern lottó történetében az első öttalálatos 855 ezer forintot fizetett, az egymilliós határt 1959-ben, a kétmillióst 1964-ben lépték át. Ötmillió forintos nyereményt először 1986-ban, tízmilliót 1989-ben fizettek ki. 1991-ben vezették be a teljes halmozódást, azaz ha nem volt telitalálatos szelvény, annak nyereményalapja a következő sorsolás telitalálatos nyereményalapját növelte.

Ezután az újítás után a nyeremények viharos gyorsasággal nőttek: a százmilliós határt 1992-ben, az 500 millióst 1994-ben, az egymilliárd forintost 1999-ben lépték át, az eddigi rekord a 2003-as ötmilliárd forint volt. Az öttalálatosok száma évente általában öt és kilenc között mozog, ahhoz, hogy valaki biztosan eltalálja mind az öt nyerőszámot, 44 millió szelvényt kellene kitöltenie.