Ki hazudik drogügyben?

A 2012-es éves drogjelentést (pdf) az Emberi Erőforrások Minisztérium (EMMI) az ÁNTSZ alá tartozó háttérszervezete, a Nemzeti Drog Fókuszpont készítette, ismert hazai szakemberek bevonásával. A jelentést nem csak a hazai döntéshozók, hanem az EU lisszaboni székhelyű Kábítószer- és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) is felhasználja.

Eltűntek a kínos mondatok

Amint arról beszámoltunk, a Társaság a Szabadságjogokért szerdai blogbejegyzésében kifogásolta, hogy a drogterület szakemberei által írt és lektorált jelentésből az EMMI Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága több oldalnyi szöveget kihúzott, így a végleges változat ezek nélkül jelent meg. Az Indexnek átküldött gyűjtésből kiderül, hogy olyan szövegrészeket cenzúráztak ki, amelyek kedvezőtlen folyamatokról, adatokról számolnak be.

Törölték egy olyan kutatás beszámolóját, amely a kábítószerprevencióval foglalkozó szervezetek nehéz helyzetét vizsgálta. Eltűntek a több mint két éve késő nemzeti drogstratégia hiányáról szóló mondatok. Nincs már benne a szövegben az intravénás drogfogyasztók körében mért hepatitis C-fertőzöttségre, illetve a túladagolások megelőzésének szükségességére vonatkozó mondat sem.

A kormány a dizájnerdrogok szabályozásának szigorítását sikerként könyveli el, a szakemberek viszont a dizájnerdrog-problémát kevésbé tartják drámainak. A jelentésből az erről szóló mondat is kimaradt, amint az is, hogy a legnagyobb problémát azok a tudatmódosító szerek okozzák (elsősorban az alkohol) amelyeket az állam hivatalosan is támogat és reklámoz (lásd: Pálinka Nemzeti Tanács). Kikerültek egyes, a túladagolás-megelőző programok és a fertőzésveszélyt csökkentő tűcsereprogmok fontosságát alátámasztó megjegyzések is.

Dilettáns, elfogult szakértők?

A történtekkel kapcsolatban több kérdést is feltettünk az államtitkárságnak, de válasz helyett "Tényeken alapul a drogjelentés" címmel közleményt adtak ki. Ez azonban csak olaj volt a tűzre.

A tárca ugyanis lényegében elfogultsággal és dilettantizmussal vádolja meg a jelentés készítőit, amikor arról ír, hogy az EMMI „továbbra is a kiegyensúlyozott, objektív, tényeken alapuló tájékoztatást tartja feladatának, és ennek fényében véleményezte a háttérintézménye által készített szöveget."

Az államtitkárság eljárását és levelét emberileg kevésnek, szakmailag pedig nullának tartja a tanulmány egyik szerzője, Topolánszky Ákos.

A 2000-2004 között a kábítószerügyekért felelős volt helyettes államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti Drog fókuszpont éves jelentését szakemberek írják és lektorálják, azt a minisztérium csak politikai alapon bírálhatja felül, szakmailag nem.

Tizedére csökkent az állami forrás

Topolánszky elképesztőnek és komolytalannak nevezte, hogy a területre 300 millió forint jut, ami névértéken is kevesebb mint egytizede a 2004-es összegnek. Ennyi pénzből szerinte lehetetlen eredményt elérni, sorban zárnak be a szolgáltatások, és borzasztó rossz a szakemberek hangulata.

A volt helyettes államtitkár példátlannak nevezte, hogy politikai alapon cenzúrázzanak ki részeket a már megszerkesztett, véglegesített jelentésből. Ez azonban szerinte összefügg azzal, hogy a szakemberek döntő többsége nagyon rossznak ítéli a helyzetet, ami nem csoda, ha a szervezetek a fennmaradásért küzdenek. Ugyanakkor elképesztő sértésnek tartja, hogy egy ilyen lépés után az államtitkárság módszertanilag nem megalapozottnak nevezte a kutatást.

Felvinczi Katalin, a prevencióról és a fővárosról szóló fejezet lektoraként vett részt a jelentés elkészítésében. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet volt igazgatója a jelentés megkurtítását rendkívül sajnálatosnak és szokatlannak, szakmai és politikai szempontból pedig egyaránt haszontalannak, károsnak tartja, abból ugyanis senkinek semmilyen előnye nem származik.

Ordas hazugságok

Sárosi Péter, aki a TASZ drogpolitikai programvezetőjeként maga is a jelentés egyik lektora volt, úgy véli, hogy a minisztérium közleménye hemzseg a valótlanságoktól és a csúsztatásoktól. „Ordas nagy hazugságnak" tartja például a nyitó bekezdést, mely szerint a drogpolitika terén korábban évekig semmi se történt. Ezzel szemben szerinte az első drogstratégia az első Fidesz-kormány idején, 2000-ben készült, és annak végrehajtására sokkal több pénz és figyelem jutott, mint most. A területet egy helyettes államtitkár vezette, most egy főosztályvezető-helyettes, és országos szinten kiépült a drogprobléma kezelésének helyi hálózata, ami jelenleg épp elsorvadóban van.

Valótlan a közleménynek az a mondata, hogy ötödannyi fiatal kerül kórházba a dizájnerdrogok túladagolása miatt, mint korábban. A korábbinál naprakészebb tiltólista (C-lista) bevezetése után, idén tavasszal valóban volt egy visszaesés, de Zacher Gábor, a Péterfy Kórház klinikai toxikológiai osztályvezetője szerint a piac mára visszaállt a korábbi szintre, és ismét nő a sürgősségi esetek száma.

Nincs pénz kvantitatív kutatásra

A fő problémának Felvinci Katalin azt tartja, hogy 2009 óta nem készült a prevenciós programok hasznosságát, elterjedtségét mérő kvantitatív vizsgálat, ami reprezentatív képet adhatna. A jelentésből végül kihagyott kvalitatív kutatásban "a szakembereket a prevenciós és reintegrációs programok hasznosságáról, elterjedettségéről kérdezték, nem az atomtitkot fedték fel”.

A kutatás – az EMCDDA adatgyűjtéseihez hasonlóan – szakértői véleményekből építkezett, a jelentésből kikerült, részben a prevencióval, részben a drogfogyasztók reintegrációjával foglalkozó részek összességében ötven szakember megkérdezésével készült kvalitatív vizsgálat eredményei voltak – mondja Paksi Borbála, az egyik szociológus kutató. A szakemberek természetesen szívesen használnának kvantitatív adatokat is, azonban Magyarországon az utóbbi években sem a drogprevenciós, sem a reintegrációs tevékenységek vonatkozásában nem készültek ilyen adatfelvételek. Az iskolákban zajló prevencióra vonatkozóan 2009-ben történt az utolsó, országos adatokkal szolgáló kvantitatív vizsgálat.

Meglét és hiány

"A drogstratégia megléte illetve hiánya nem változtat azon a tényen, hogy jelentős eredményt értünk el, olyat, amit a szocialista-szabaddemokrata kormányok 8 év alatt sem voltak képesek" – keni el a közlemény azt a tényt, hogy Magyarországnak nincs érvényes drogstratégiája, miután a 2009-ben elfogadott dokumentumot az új kormánytöbbség visszavonta, azóta pedig nem készült új. A drogjelentésben erről sincs említés, noha az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azt már többször is kifogásolta.

Felvinczi mulatságosnak tartja, hogy az államtitkárság közleménye kerülgeti, de nem mondja ki, hogy még mindig nincs elfogadott drogstratégia. Utalt arra is, hogy ez azért baj, mert így aztán nincs akcióterv sem. Stratégiára szerinte éppen a „córesz" idején van nagy szükség, mert annak fényében lehet prioritásokat meghatározni, és eldönteni, hogy mire is fordítjuk szűkös forrásainkat. Ha viszont nincs stratégia, akkor nincs mit beköltségelni, és nincs más, csak a maradványgazdálkodás.

Érfelvágó hangulat a drogszakmában

Az államtitkárság szerint a szigorításhoz "célzott prevenciós munka, illetve a teljes felépülés-központú kezelés" tartozik. Ezt a hivatkozást az egyik fővárosi ellátóközpont munkatársa megkeresésünkre "egészen elképesztően cinikusnak" nevezte. Célzott prevencióról szerinte egyáltalán nem lehet beszélni. Mivel az ellátórendszer támogatása a mostani kormányciklusban a töredékére csökkent, a szervezetek a túlélésért küzdenek, sőt van, amelyik már be is zárt.

A pályázatokon elnyert pénzeket nem, vagy csak jelentős csúszással kapják meg, tűcserére például hamarosan egyáltalán nem lesz pénz, ami drasztikusan megnöveli a Hepatitisz-C és a HIV-fertőzés kockázatát. "Menekülnénk, de nincs hova" – foglalta össze a forrás a terepen dolgozók hangulatát.

Rombolja a bizalmat

Paksi Borbála szerint a történések azért tekinthetők különösképpen sajnálatosnak, mert a szerepek hibás értelmezését jelzik. A tudományos kutatás célja a valóság megismerése, problémák feltárása, a szakpolitika feladata pedig az lenne, hogy mindezekből építkezve változtatási/fejlesztési irányokat jelöljön ki és.beavatkozásokat tervezzen meg. Azt a szerepek súlyos félreértelmezésének nevezte, ha a kutatási eredményekkel szemben az az elvárásunk, hogy kedvező képet fessenek rólunk.

Emellett etikai szempontok is felmerülnek. Az adatgyűjtés során a kutatók sok ember bizalmát, segítségét kérik. Ha a kutatás eredményeit nem dolgozzák fel, vagy nem kerülnek hasznosításra, az etikátlan azokkal szemben, akik adatot szolgáltattak. További probléma, hogy a kutatásokba vetett bizalom is sérül, ha azt látjuk, hogy nem hasznosulnak az eredmények, vagy politikai szelekciónak esnek áldozatul. Ez csökkenti a kutatásokban való részvétel, az adatszolgáltatás, és az adatokból való építkezés motivációját egyaránt.

Nem nőtt, hanem stagnált 

Paksi Borbála megjegyezte, hogy, természetesen a kutatások eredménye soha nem „szentírás”, minden eredménnyel kapcsolatban meg lehet fogalmazni kritikákat, mindig lehet finomítani a módszereken, azonban ő is hangsúlyozta, hogy egy kutatási eredmény szakmai megítélése nem az államigazgatás, hanem a szakma feladata. A jelentésből végül kikerült felmérés a Nemzeti Drog Fókuszpont felkérésére, vele egyeztetett módszertan alapján történt. A kutatás módszertani alapját az EMCDDA vonatkozó strukturált kérdőívei jelentették, melyeket valamennyi uniós tagországban rendszeresen lekérdeznek. Ha ezt a tárca nem tekinti megfelelőnek, először az EMCDDA-hoz kell fordulnia.

Paksi arra is felhívta a figyelmet, hogy a minisztérium, amely közleményében hangsúlyozza, hogy „kiegyensúlyozott, objektív, tényeken alapuló tájékoztatást tartja feladatának” már a közlemény első mondatában eltér a tényektől, amikor azt állítja, hogy „2004-től mind nagyobb bajt jeleztek a felmérések”. A rendelkezésre álló drogepidemiológiai kutatási adatok szerint ugyanis az utóbbi 16-17 évben éppen a 2003 és 2007 közötti időszak volt az, amikor – egy 1995 óta tartó, különböző intenzitással, de mindvégig markáns növekedés után – a kábítószer-fogyasztás elterjedtségének mutatói stagnáltak, vagy javultak.