Csak a lemondás oldaná fel Áder patthelyzetét?

Komoly alkotmányjogi vita bontakozott ki arról, hogy megvétózhatja-e a köztársasági elnök az Alaptörvény negyedik módosítását. A kérdésről a múlt héten az államfői dilemma tétjével összefüggésben már írtunk: a parlament előtt lévő jogszabálytervezettel a koalíció az Alkotmánybíróság (AB) által alaptörvény-ellenesnek talált rendelkezéseket emelne az Alaptörvénybe. Ha Áder János az Alkotmánybírósághoz fordul, az AB még érdemben vizsgálhatja az alapjogsértő rendelkezések alkotmányos szentesítését, az alkotmánybíráskodás ellehetetlenítését. Később erre a testületnek már épp a módosítás miatt nemigen lenne módja.  

Egy félreérthetetlen mondat

A problémát az Alaptörvény idevágó szabályainak értelmezése okozza. Az S-cikk szerint a köztársasági elnök "az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését." Az Index által megkérdezett hat alkotmányjogászból három is azon a véleményen van, hogy Ádernek nincs mérlegelési lehetősége: sem politikai, sem alkotmányos vétót nem emelhet, alá kell írnia az alkotmánymódosítást.

Ez az érvelés elsősorban a szöveg szigorú eljárásjogi értelmezésén alapul. Az Alaptörvény 6. cikke szerint törvények esetében az államfő aláírás előtt az AB-hez vagy az Országgyűléshez fordulhat, kérve a jogszabály alkotmányjogi vagy politikai felülvizsgálatát. Ha az Alaptörvény és annak módosításai esetében a szöveg nem említ ilyen lehetőséget, az azt jelenti, hogy Ádernek ilyenkor nincs választása.

Bármit alkotmánymódosításnak lehet címkézni

Ebből az eljárásjogi olvasatból azonban az is következik, hogy az Alaptörvény (a neve ellenére) nem törvény, a módosítására tett javaslatok pedig nem törvényjavaslatok. Az előző alkotmányban nem volt ilyen különbségtétel, a mostaniból pedig nem olvasható ki, hogy miért került sor a bevezetésére.

Az Alaptörvény semmit nem mond az Alaptörvény módosításaival szemben támasztott formai követelményekről. Így, a szövegszerű olvasathoz ragaszkodva elvileg megkerülhető a köztársasági elnök alkotmányos vizsgálata és esetleges vétója: ehhez az Országgyűlésnek elég annyit tennie, hogy – akár sima, feles többséggel – az Alaptörvény módosításának nevez el egy törvénymódosítást. Ha például a mostani alkotmánymódosítást a képviselőknek csak a 60 százaléka szavazná meg, de a házelnök azt Alaptörvény-módosításnak nevezve átküldené az államfőnek, a szöveghű értelmezés szerint Ádernek azt akkor is alá kellene írnia.

Mi szükség van Áder aláírására?

Egyik forrásunk szerint ha az Alaptörvény alkotóinak a célja az lett volna, hogy az államfőnek az alkotmánymódosítások elfogadásának folyamatába semmilyen beleszólása ne legyen, akkor nem kötötték volna az aláírásához a módosítások kihirdetését (amire más országokban van is példa). Ha viszont szükség van az aláírására, akkor szükségképpen mérlegelési joga is kell hogy legyen.

Minimum azt kell vizsgálnia, hogy érvényes-e a módosítás: valóban az Alaptörvényt módosítja-e a szöveg, és elég képviselő szavazta-e meg. Ha pedig kételye van, az Alaptörvény védelmének legfőbb intézményéhez, az Alkotmánybírósághoz kell fordulnia.

Miért felemás eszközt kapna az államfő?

Mindez elvadult eljárásjogi kukacoskodásnak tűnik, azonban a veszély nagyon is valóságos. Amit épp az jelez, hogy a kormánytöbbség az alkotmánymódosítás keretében mégis megadná az államfőnek a vétó lehetőségét. A köztársasági elnök az AB-hez küldhetné az alkotmánymódosításokat, de csak akkor, ha a jogalkotó szerinte az elfogadásuk során eljárási hibákat vétett.

Az viszont teljesen érthetetlen, hogy miért vélik úgy a koalíciós képviselők, hogy az alkotmányozó kizárólag formai hibát véthet, tartalmit soha: már az Alaptörvény hatályba lépése óta is egy sor törvényt illetve törvényjavaslatot talált tartalmi okok miatt alaptörvény-ellenesnek az AB. Miért épp az alkotmánymódosításoknál ne fordulhatna elő soha tartalmi alkotmányellenesség?

Amit nem tiltanak, az megengedett

Az eljárásjogilag megengedőbb nézet szerint az, hogy az Alaptörvény nem tér ki az Alaptörvény-módosítással összefüggő elnöki vétójogra, nem azt jelenti, hogy az államfő nem élhet a lehetőséggel. Ebben az olvasatban a koalíció most nem bővíteni, hanem épp szűkíteni fogja az elnök jogkörét azzal, hogy kimondja, csak eljárási kérdésekben engedi az előzetes normakontroll-kérést.

Az "amit nem tilt a törvény, azt szabad"-elv alkalmazását erre az esetre nézve az Indexnek több alkotmányjogász is túlságosan elrugaszkodottnak nevezte. A másik oldal szerint viszont nem abszolút szabályról van szó, és Áder igenis megtagadhatja az aláírást, ha fenntartásai vannak az Alaptörvény-módosítással szemben.

Ezt az álláspontont oszthatja Szabó Máté is. Az állampolgári jogok biztosa hétfőn levélben kérte Áder Jánostól, hogy ne írja alá az alkotmánymódosítást, mert az Alaptörvény belső ellentmondásai veszélyeztetnék az államszervezet demokratikus működését. Márpedig az ombudsman valószínűleg nem blamálja magát egy ilyen felvetéssel, ha nem gondolja úgy, hogy az államfőnek igenis joga van megtagadni az aláírást.

Jogelvek és egyezmények

Az eljárási kérdések mellett egyéb szempontok is felmerülnek. Az Alaptörvény S cikke megköveteli, hogy nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében Magyarország összhangba hozza jogrendszerét a nemzetközi joggal. Az Alaptörvény és módosításai esetében ennek pont az AB ellenőrzési lehetősége lehetne az eszköze. Azonban ha Áder úgy ítéli meg, hogy jelenleg nincs lehetősége normakontrollt kérni, az S-cikk később betarthatatlanná válik, mivel az AB-nak épp most tiltanák meg az alkotmánymódosítások tartalmi vizsgálatát.

Vagyis Ádernek a vétójogra vonatkozó eljárási szabály mérlegelése mellett azt is figyelembe kell vennie, hogy marad-e alkotmányos lehetőség a nemzetközi jogharmónia biztosítására. Az államfő ugyanakkor nemcsak a konkrét nemzetközi szerződésekre hivatkozhatna, amikor megindokolja, hogy miért tartja az Alaptörvénybe ütközőnek a mostani módosítást, hanem a ius cogens-re, a nemzetközi jog azon alapnormáira is, amelyektől egyetlen állam sem térhet el.

Ilyen például az emberi jogok vagy más népek tiszteletben tartásának követelménye: ezt a köztársasági elnök soha, egyetlen lépésekor sem szegheti meg. Ha aláírja a mostani módosítást, az Alaptörvény későbbi változtatásait már nem vizsgálhatná tartalmi szempontból, így arra sem lenne lehetősége, hogy a ius cogens-be ütköző módosításokat megakadályozza.

Behódol vagy ellenáll?

Áder arra is utalhat, hogy az Alaptörvény a módosítás miatt inkoherenssé válik, mert a különböző cikkek alapján eltérő értelmezésre lehet majd jutni. Ez sértené a jogbiztonság alkotmányos elvét, ami az Alaptörvénynek a jogállamiságról szóló B. cikkéből következik.

"Ádernek valójában nem a jogi mérlegelésre kell helyeznie a hangsúlyt – véli egyik forrásunk. – Azt kell észrevennie, hogy a mostani, létező jogrenddel szemben a kétharmad nyers erőt használ, aminek a negyedik Alaptörvény-módosítás a betetőzése. Az Alaptörvény 9. cikke szerint az elnök legfontosabb feladata, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett, Ádernek most azt kell eldöntenie, hogy ellátja-e ezt a feladatát, vagy a nyers politikai erő eszközévé válik."

Áder dilemmája

"Az alkotmányellenes alkotmány koncepciója extremitás – fogalmazott egy másik alkotmányjogász, aki ugyan szintén tragikusnak tartja a negyedik módosítást, de szerinte az Alaptörvényből egyértelműen az következik, hogy a módosításokat Ádernek zokszó nélkül alá kell írnia. – Könnyű a németeknek, náluk Weimar tanulságai miatt van az alkotmányban egy örökkévalósági klauzula, olyan szabály az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a szövetségi állam berendezkedéséről, amit nem lehet megváltoztatni. Nálunk ilyesmi nincs."

A szokatlan, és nehezen értelmezhető helyzetről kialakított szakmai vélemények alapján az szűrhető le, hogy felelős, jogkövető politikusnak köztársasági elnökként most csak egyetlen jó döntése lehet. Nem írhatja alá a módosítást, mert az összeegyeztethetetlen a jogállami elvekkel és alkotmányos feladatával, miközben  mégis alá kell írnia, mert a közkeletű olvasat szerint az áll az Alaptörvényben, hogy nem tehet másként.

Mivel bárhogy dönt, megsérti az Alaptörvényt, egyetlen forrásunk sem tudott választ adni arra, hogy ezt a dilemmát hogyan oldhatná fel az államfő. A helyzetre, amibe Ádert a kormánytöbbség hozta, csak egy alkotmányjogász ajánlott az alkotmánnyal összhangban lévő megoldást, és az is csak elnapolja és nem eldönti a kérdést: ha Áder lemond, elkerülheti, hogy megszegje elnöki esküjét, mely szerint hű lesz Magyarország Alaptörvényéhez.