Az alkotmánymódosítás mérgező szemétdomb

A Nobel-díjas Paul Krugman közgazdász blogján, a New York Times weboldalán pénteken új vendégbejegyzést publikált a Princeton Egyetem Magyarországgal sokat foglalkozó professzora, Kim Lane Scheppele. Írása a negyedik alkotmánymódosításról szól.

Scheppele felidézi, hogy az Orbán-kormány első két évének felgyorsult, sok esetben az EU jogállami és demokratikus normáit sértő alkotmányozó folyamata után konszolidációs időszak következett. Nemzetközi nyomásra a koalíció több fronton is meghátrált, például a bírók nyugdíjkorhatára és a médiaszabályozás terén. A nyomás erre enyhült, aminek egyik legfőbb jele a szerző szerint az, hogy a következő uniós költségvetési időszakban növelték Magyarország támogatási keretét.

Scheppele elismeri, hogy rosszul tippelt, amikor arra számított hogy a felduzzasztott és a kormánytöbbséghez hű alkotmánybírókkal teletömött Alkotmánybíróság ellenállás nélkül szolgálja majd ki a koalíció politikai érdekeit. Nem ez történt, az AB egy sor törvényt alkotmányellenesnek talált, a hajléktalanok "kriminalizálásától" és a hallgatók röghöz kötésétől az OBH-elnök és a legfőbb ügyész peráthelyezési jogkörén és az előzetes választási regisztráción át egészen az önkényuralmi jelképek tilalmáig és a kisegyházak egyházi jogállásának megszüntetéséig.

A kormány azonban most egy 15 oldalas alkotmánymódosítással áll bosszút a sérelmeiért – írja Scheppele. A "megamódosítást" rossz alkotmányos ötletek mérgező szemétdombjának nevezi, mivel ezek az ötletek részben pont azok, amiket az AB megsemmisített vagy amelyek ellen nemzetközi szervek felemelték a hangjukat.

Az Alaptörvény módosítása egyebek mellett ismét véget vet a bírói függetlenségnek, az egyetemeket még erősebb állami ellenőrzés alá vonja, ajtót nyit a politikailag motivált büntetőeljárásoknak, kriminalizálja a hajléktalanságot, az egyházak elismerését a kormánytól teszi függővé, és széles körben csökkenti az emberi jogok garanciáit. Emellett egy "csúnya csavarral" érvényteleníti az AB 2012 előtti határozatait, hogy többé ne lehessen rájuk hivatkozni.

A módosítás miatt "elpárolog" az alkotmányt értelmező és védő esetjog, jóllehet a két alaptörvény között rengeteg az azonosság, ezért a régi döntések sok esetben ma is megállják a helyüket. A személyi szám eltörlése, a közhivatalt ellátók bírálhatósága, a közszolgálati média politikai semlegessége – mind korábbi AB-döntéseken alapultak. Ugyanez a helyzet az azonos neműek élettársi kapcsolatával, vagy az abortuszhoz való joggal: az AB ezekben az ügyekben az Alaptörvény rendelkezései alapján a jövőben akár a korábbiakkal ellentétes döntésre is juthat.

Amit Scheppele azért is valószínűnek tart, mert a 15 tagú testületben áprilisra már kilenc tag lesz, akiket a kormánytöbbség választott. Ha a kormány úgy látja, hogy egyes ügyekben az Alaptörvény mást mond, mint a régi Alkotmány, az új AB várhatóan osztja majd ezt az álláspontot.

És hogy miért van szükség egy alig egyéves, 45 oldalas alkotmányt 15 oldalas módosítással kiegészíteni? -– teszi fel a kérdést a Princeton professzora. A módosítás felülírja szinte az összes olyan engedményt, melyekre a kormány az utóbbi időben kényszerült, és szerinte annak bizonyítéka, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem tűri, hogy korlátozzák a hatalmát. Amikor Európa nemet mond neki, és a saját Alkotmánybírósága vereséget mér rá, megvárja, amíg Magyarország kikerül a reflektorfényből, majd módosítja az Alaptörvényt, hogy a kellemetlen korlátozásokat kiiktathassa.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!