A Parlamentnél tüntetett, a fogdába jutott

Emese 18 éves, gimnáziumba jár. Hétfőn nem iskolába ment, hanem a Parlament elé, hogy az alaptörvény módosítása ellen tüntessen. Az egyik bejáratnál négyen álltak tábláikkal, amikor hirtelen megérkeztek a rendőrök. „Felszólítottak, hogy menjünk el onnan. Mi nem mozdultunk, leültünk a földre" – meséli a történteket.

Tíz perc múlva jött egy magasabb rangú rendőr, aki ismét felszólította őket. „Nem mondta, hány felszólítás lesz, nekem úgy tűnt, hogy a második után azonnal jött a harmadik." Ekkor odalépett a földön ülő lányhoz két rendőr, megemelte és egy rendőrségi kisbuszhoz vitte. „Amikor a kisbuszhoz értünk, azt mondták, inkább álljak a lábamra és üljek be magam, mert elég piszkos az autó padlója, nem akarnak oda ültetni".

Két rendőr ült velük hátul az autóban. „Az egyik azt kérdezgette tőlünk, hogy mit akarunk ezzel, csak nem gondoljuk, hogy ha odaállunk nyolcan a Parlament elé, azzal bármit is elérünk?" Emesét az anyukája hívta telefonon, aki ekkor ért oda a Kossuth térre, de a kisbuszban ülő lánynak a rendőrök már nem engedték meg, hogy fölvegye. Megkérte ezért egyiküket, hogy szálljon ki, és mondja meg az anyukájának, hogy előállították. A rendőr odalépett a lány anyjához és tömören annyit mondott neki: a lánya az autóban ül.

A másik rendőr az autóban csak nem hagyta őket. „Azt mondta, magyarázzuk már el neki, hogy mi a bajunk az egésszel. Ha például diktatúra lenne, akkor biztos nem tüntethetnénk itt a Parlament előtt. Mintha arról akart volna meggyőzni minket, hogy semmi értelme az egésznek."

Egy ideig az álló autóban vártak, majd a faggatózó rendőr kiszállt, és elindultak. „Az egyik rendőrnő nagyon kedves volt velünk, és a többiek is. Úgy éreztem, kicsit szimpatizálnak is velünk". Bár azt mondták nekik az elején, hogy az V. kerületi kapitányságra viszik őket, egy ideig köröztek a városban, és végül a Gyorskocsi utcában kötöttek ki.

Amikor kiszálltak, a szűk udvaron újra jópofásodni akart velük egy rendőr. „Olyanokat kérdezett tőlünk, hogy nem hiszi el, hogy ezt mi magunk szerveztük, biztos segített nekünk valaki." Emese és a többiek ez olyan nevetségesnek találták, hogy inkább nem is reagáltak rá.

Először orvosi vizsgálatra vitték, amire elég sokat kellett várni. A vizsgálaton szerencsére nagyon kedves volt a doktornő. Megmérte a vérnyomását, le kellett vennie a felsőruházatát és a nadrágját, de csak azt nézte meg, hogy a rendőri intézkedés közben nem sérült-e meg. „Amikor a minket kísérő rendőr kiment, a doktornő még kedvesebb lett. Elmesélte, hogy látta a tévében, mi történt, és beszámolt az újabb fejleményekről is."

Kiröhögték a rendőrök

Ezután Emesét lekísérték a fogdára, ahol már nem volt ilyen kedves a fogadtatás. Egy komor őr és egy marcona arcú nő várta, aki megmotozta a 18 éves lányt. „Alaposan végigtapogatott mindenhol a ruhán keresztül, ki kellett bontani a hajamat is. Nagyon megalázó volt az egész. Úgy viselkedtek, mintha nekem tudnom kéne, hogy ilyenkor mit kell csinálni." Emesének rosszul esett az is, hogy a karkötője közben elszakadt és szétgurultak róla a gyöngyök, ami miatt kiröhögték. Egy rendőr megkérdezte Emese kísérőjétől, hogy vigyen-e be ágyneműt a cellába, mire a kísérő a lányhoz fordult és azt kérdezte: "Szeretnél itt aludni?", majd ezen is összenevettek a rendőrök.

Bekísérték a fogdába és rázárták az ajtót. Egy nagy belmagasságú szobában találta magát. Az ablak magasan volt, nem lehetett rajta kilátni, de legalább nem rács volt rajta, csak drótháló. A hűvös cellában két fa fekvőhely állt, a csap és egy piszoár. Látszott, hogy takarítottak, de mégis az egészen mintha évtizedes mocsok lett volna, mesélte Emese.

Valahol a távolban női üvöltést hallott. Olyan volt, mintha egy diliházba került volna. Emese ekkorra már teljesen elveszítette az időérzékét. A telefonját már az elején le kellett adnia, órát pedig sehol nem látott a rendőrségen, így fogalma sem volt arról, mennyi lehet az idő. Egy kicsit lefeküdt az ágyra pihenni. „Egy ilyen hely nagyon alkalmas arra, hogy az ember kicsit átgondolja az életét". Később három másik lány is érkezett, akiket vele együtt állítottak elő a Parlamentnél, így sokat beszélgettek és hülyéskedtek a cellában.

Ötvenezres bírság

Látogatók is érkeztek. Az ombudsmani hivataltól jöttek hárman és azt kérdezték tőlük, nem tapasztaltak-e jogsértést az intézkedés közben. Délután öt lehetett, amikor két rendőrnő felkísérte Emesét egy szobába a meghallgatásra. Ekkor kapott enni: sprotni konzervet és három szelet kenyeret. „Leültem az asztalhoz és megkérdeztem, nem zavarja-e őket, ha halszagú lesz a szoba, de azt mondták, egyek nyugodtak. Az egyik rendőrnő viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő nyitja ki nekem a konzervet, nehogy felvágjam az ereimet. Ez eszembe se jutott, de nagyon finom volt a halkonzerv."

A meghallgatáson felolvasták neki a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség definícióját és jegyzőkönyvet vettek fel. Emese a meghallgatáson a legtöbb kérdésre azt válaszolta, hogy „nem nyilatkozom", és a szabálysértés elkövetését sem ismerte el. Innen már nem kellett visszamennie a cellába, hanem egy félemeletre kísérték, ahol több ismerőssel is találkozott. Nem ő volt az egyedüli, akinél ekkor jött ki a feszültség és sírni kezdett, de a rendőrök itt is nagyrészt kedvesek voltak vele és próbálták vigasztalni. Ekkorra már visszakapta a telefonját, és fel tudta hívni a szüleit is. Aztán egyenként megkapták a határozatot az 50 ezer forintos bírságról.

Amikor Emese kilépett a rendőrség kapuján, sok embert várta, megéljenezték és olyanok is megölelték, akiket sohasem látott. „Akkor vettem észre, hogy egy tollat véletlenül kihoztam a rendőrségről. Visszamentem a két őrhöz, hogy ez véletlen nálam maradt, de azt mondták, tartsam meg emlékbe".

Emese és a többiek is fellebbezni fognak a határozat ellen, ha pedig mégis megkapják a büntetést, azt mindannyian közmunkában szeretnék majd ledolgozni. Emese egyáltalán nem bánta meg, hogy a hétfői napja egészen máshogy alakult, mint ahogy elképzelte: „Muszáj volt ezt tenni, ez volt az egyetlen eszköz, ami maradt, hogy kiálljunk oda és azt mondjuk, ezzel nem értünk egyet."

A cikkben szereplő nevet megváltoztattuk.