"Kiadják ukázba, hogy erkölcsi válság van"

Szeptembertől elsőben és ötödikben minden gyerek tanul majd az általános iskolában erkölcstant vagy hittant, miközben úgy tűnik, még a pedagógusok nagy része sem tudja pontosan, mi is fog történni ezeken az órákon. Mit mondana a jövendő elsősök szüleinek, mire számítsanak az erkölcstannal kapcsolatban?

Kamarás István

Fotó: Bődey János / Index

Ez az erkölcstan nem arról szól, hogy mikor tekinthetünk jónak vagy rossznak egy kislányt vagy kisfiút. Az 1-4. évfolyamon olyan korú gyerekeknek tanítjuk, akik a fejlődéslélektan szerint tulajdonképpen erkölcsileg még felelősségre sem vonhatók, hiszen az erkölcsi tudat csak kiskamasz kor körül fejlődik ki. Azokkal az erkölcsi bizonyosságokkal foglalkozunk, amelyekről széles körű közmegegyezés van. Itt nem valamelyik specifikus világképen alapuló erkölcstant tanítjuk. Ez a tárgy legalább annyira arról szól, hogy ki az ember, mi az ember, hogyan működik az ember, mint arról, hogy mikor tekinthetünk jónak, erkölcsösnek egy cselekedetet. Beszélgetünk, érvelünk, szerepjátékokba vonjuk be tanítványainkat, és segítünk nekik, hogy ők döntsenek, hogy mit követnek, a lelkiismeretük alapján. Ez minden gyerek számára jó megalapozó tárgy lehet, ezért a vallásos gyerekek számára is ajánlanám.

Kik fogják tanítani a tárgyat?

E téren még sok a kapkodás, bizonytalanság, átgondolatlanság. Most dömpingszerűen zajlanak az országban a tantárgyat szeptembertől oktató pedagógusok számára a hatvan órás képzések. Én nagyon kritikusan látom ezt, ugyanis senki nem gondolhatja, hogy hosszú távon egy gyorstalpaló tanfolyammal a háta mögött tanítson egy tantárgyat. Világosan kell látni, hogy ez csak átmeneti megoldás lehet, de senki nem tudja pontosan, hogy meddig lesznek megfelelőek az így szerzett oklevelek. Úgy tűnik, nem is mérték fel a rendelkezésre álló szakemberkínálatot. Több százan vannak ugyanis állás nélkül az elmúlt években végzett diplomás ember- és erkölcstan tanárok. Ők igazán alkalmasak lennének, azonban sok helyen nem engedik őket tanítani, ez teljesen érthetetlen.

Hogy zajlik a tantárgy bevezetése?

Az alsós tantárgypedagógia máig nincs rendesen kidolgozva. Középiskolákban rosszabbodott a helyzet, ugyanis ott nem emelkedett az óraszám (mindössze tizenegyedikben egy óra), kiesett a társadalomismeret és a filozófia, és ezekkel összevonva lehetett volna érettségi tárgy az etika. Az általános iskolában igen jelentős mértékben (pontosan nyolcszorosára) nőtt az óraszám, mégis felemás módon alakul a tárgy helyzete.

Már az elnevezése is szerencsétlen, hiszen a tárgy tartalma nem pusztán erkölcstani, van benne emberismeret, önismeret, társadalomismeret és vallásismeret is. A hittannal való kötelező választhatóság még egyházi berkekben is eléggé vitatott. Keresztény értelmiségiek és püspökök közül is sokan jobbnak tartanák, ha az erkölcs- és emberismeret alapozná meg a fakultatív hitoktatást is. Az iskolai hitoktatás nem működött olyan jó hatásfokkal eddig sem, és akár riválisa is lehet a gyülekezeti hitéletbe ágyazott hittannak.

Mennyire lesz ideologikus a tantárgy?

Bizony, eléggé megtévesztő az erkölcstan elnevezés. A vallásos szülők úgy gondolják, hogy ez valami világi huncutság, a nem vallásosok pedig azt hiszik, hogy ez egy Hoffman Rózsa-féle ideologikus, katolikus jellegű tantárgy. A pedagógusok nagy része, de még a Klebersberg Intézményfenntartó Központ munkatársai is csak elég homályos elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy mi is lesz ez az egész. Többnyire pusztán erkölcsi nevelésnek gondolták.

Fotó: Bődey János

Ezzel szemben szerencsére sikerült a szakmai érdekeket érvényesíteni. Lányi András az utolsó percekben harcolta ki, hogy minket, a tantárgy eredeti megalkotóit is bevonjanak a kerettanterv kialakításába. A tantárgy tartalmában a korábban kidolgozott, erősen multidiszciplináris tartalom továbbra is megjelenik. Egyaránt van benne etika, embertan, lélektan, ökológia, társadalomismeret és vallásismeret. Név és tartalom tehát nincsenek összhangban egymással, ez nem csak vegytiszta erkölcstan.

Miért, mi az a „vegytiszta erkölcstan” és mi vele a baj?

Önmagában az erkölcstan nagyon könnyen átcsaphat moralizálásba. Ha csak erkölcsről beszélünk, abból könnyen lehet erkölcsprédikáció, ha csak önismeretet tanítunk, abból pszichologizálás, ahol nem esik arról szó, hogy mikor cselekszik az ember jól vagy rosszul. Ezeket a csapdákat úgy lehet kikerülni, hogy egy komplex tantárgyat csinálunk. Ezért az általunk kifejlesztett tantárgy, aminek az eredeti neve embertan volt, a leíró embertudományokat és a normatív, moráltudományi szemléletet integrálja. Megjegyzem, ez egy igazi hungarikum, pontos mása sehol sincs a világon.

Milyen erkölcsi elvekre tanítanak az erkölcstan órán? Számon kérheti az adott pedagógus a saját meggyőződését?

Ha ez egy tisztán világi erkölcstan lenne, ott valóban nagyobb szerepet játszana az adott tanár személyes erkölcsi felfogása, világképe, akár még politikai nézetei is. Ehelyett mi mindig olyan beszélgetésekből indulunk ki, amelyek arról szólnak, hogy hogyan működik az ember, a társadalom, ezek alapján jöhetnek létre erkölcsi reflexiók. Maguk a tanulók tudnak viszonylag hamar erkölcsi megállapításokat tenni, akár az ember egyediségének értékével, méltóságával kapcsolatban.

Nagyon fontos, hogy a mi erkölcstanunkban olyan konszenzusetika szerepel, amely különböző világnézetű emberek, szülők, pedagógusok számára, ha nem is pont egyformán megjelenítve, de egyaránt elfogadható.

Mit mondhat a tanár konszenzusetikai alapon olyan megosztó kérdésekről, mint az abortusz vagy az eutanázia?

Az abortuszról még az egyházakon belül sincs teljesen letisztult vélemény, hogy az mennyiben és milyen értelemben bűn. Ilyen kérdéseknél annyit tehet a pedagógus, hogy megismerteti tanítványait a különféle felfogásokkal, ezeket átbeszélgetik, megvitatják, dramatizálják,és ezzel fejlesztik a tanulók mérlegelési és döntési képességeit. Ez főleg a felsőbb évfolyamokon mehet ilyen irányba, alsó tagozaton inkább a bizonyosságokról kell, hogy szó essék.

Fotó: Bődey János

Vannak fix pontok, mint az élet tisztelete vagy az emberi méltóság kérdése. De ilyen lehet a kanti etika alapelve, hogy ne használd a másik embert eszközül, vagy a szókratészi „inkább szenvedd el a rosszat, minthogy másoknak okozd” javaslata is. A legfontosabb értékek elég sok kultúrában megjelennek, ha különböző megfogalmazásokban is. A világvallások alaptörvényei, például a keresztény tízparancsolat, de a világi tízparancsolatok, mint az Emberi Jogok Nyilatkozata is, meglehetősen hasonló dolgokat mondanak.

Hogyan lehet értékelni a gyerekeket erkölcstanból?

Ugyanúgy, mint a többi tárgyból. Magyar irodalomból talán még problematikusabb is az értékelés, hiszen egy vers értelmezése még inkább szubjektív kérdés. Sajátos, hogy az erkölcstanban több tudásterület együtt van jelen, de hát ez igaz például a földrajzra is.

Kifejezetten gyakorlati jellegű feladatokat érdemes adni: „gondolkodj el rajta”, „vitasd meg”, „játszd el”, „kutasd ki” típusú kreatív és elemző feladatokat. Ebbe belefér akár a csoportos jellegű „indíts el egy kampányt" és a „készíts interjút a nagymamáddal” is. Frontális oktatás helyett itt a vita, szerepjáték, a kutatás vagy éppen egy happening létrehozása is lehetséges.

Mit gondol, hányan fogják választani az erkölcstant a hittannal szemben? A szülőknek május 15-ig kell nyilatkozniuk erről, de sok helyen a tankönyvrendelések szűk határideje miatt erre már sor is került.

Egyelőre nem ismerjük a számokat. Magyarországon az emberek úgy 16-18%-a lehet egyházi keretek közt rendszeresen vallásgyakorló hívő, nem valószínű, hogy ennél sokkal többen választanák a hittant. Kisebb településeken, attól is függően, hogy mennyire erős a helyi jobboldali vezetés, illetve az egyházak kiállása az iskolai hittan mellett, ez az arány jelentősen módosulhat. Nyomásgyakorlás könnyen elképzelhető, de hogy ez hány szülőt érinthet, lehetetlen megbecsülni. A hittannal való kötelező választhatóság mögött is az áll, hogy adjunk nagyobb helyet az egyházaknak az iskolákban.

Miért most vezetik be kötelező jelleggel az erkölcstant az általános iskolákban?

Miközben ez az elvárás nem nagyon fogalmazódott meg egyházi részről, ez egy állami kezdeményezés volt. Például Erdő Péter bíboros egy éve úgy nyilatkozott, hogy „mi nem kértük, hogy változzon meg a hitoktatás jogi helyzete az iskolában, alapvetően az igényeknek megfelelő oktatási lehetőség megvolt”. És itt a főpásztor egyértelműen a fakultatív hittanra utalt.

Azzal együtt, hogy régóta szorgalmazom az etika és emberismeret érdemi iskolai bevezetését, úgy látom, hogy most ez jól kihallható ideológiai felhangokkal történik, afféle, idézőjeles „keresztény értékrend” nevében. Néhány politikus szereti kiadni ukázba, hogy „erkölcsi válság van”, de ez egy gerjesztett valami. Az kétségtelen, hogy az értékrendet kutatók készítenek olyan diagnózisokat, amelyeket lehet úgy értelmezni, hogy nem alakul jól a helyzet. De ez a túlhevült, átpolitizált riogatás nem szerencsés. Az ember akár régen is, most is sokféle segítségre szorul, egyike lehet ezeknek egy tanulóbarát, élményszerű, kreatív ember- és erkölcstan.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!