Csak annyit mond a kormány: Kell!

Az új Mercedes-buszok próbajáratán füleltük le, ahogy Tarlós István Orbán Viktornak az Andrássy úton járva azt mondja, hogy ő szívesen visszaszerezné a kilencvenes évek óta üresen álló – korábban a Balettintézetnek helyt adó – Dechsler-palotát, mire a miniszterelnök rávágta: „kezdeményezzétek, hogy legyen ilyen törvény, én pedig csinálok olyat”. Azóta többször is felmerült, hogy készül a „Lex Balettintézet”, ami megkönnyítené a Főváros tulajdonszerzését. Az ügyben a Fidesz részéről nyilatkozó Hassay Zsófia a világörökségi területen pusztuló műemléki ingatlanok megmentését jelölte meg a tervezet céljaként.

Ehhez képest meglepetés erejével hatott, hogy május 31-én a mellékállásban Budapest alpolgármestereként is dolgozó György István benyújtott egy törvényjavaslatot, melyben fideszes képviselő a közérdekű kisajátítás törvényben lefektetett feltételeinek módosítását javasolta.

A kisajátításokról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosítását tartalmazó tervezetet (pdf) egy nap alatt végignyomták két szakbizottságon is, és kedd estére már az általános vitát is lezárták. Ez azért is különös – bár az elmúlt három évben távolról sem szokatlan – gyakorlat, mert a tervezet leghangsúlyosabb pontja, hogy a kisajátítások a jövőben „az országgyűlési képviselők, valamint a Magyarország Alaptörvényében meghatározott, az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezése” érdekében is történhetnek.

A törvény kedvezményezettjei az „Országgyűlés által választott közjogi képviselők”, ami a miniszterelnököt, a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, az Állami Számvevőszék elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, az NMHH elnökét, valamint az MNB monetáris tanácsának külső tagjait jelentik.

A több száz fős lista érdekében lehetővé tett kisajátításokat a beterjesztő azzal indokolta, hogy az ő elhelyezésük „kiemelt cél, mely esetében eleve fennállónak kell tekinteni azt”, hogy a kisajátítás közösségi haszna meghaladja az esetleges kárt. A reakciók – így például a Transparency International blogja – azt emelik ki, hogy a tervezet joglapot ad majd a „zabrálásra”, azaz az egyszerű emberek lakásának nyomós indok nélkül - ámde jegyezzük meg: kompenzáció ellenében - történő állami elbitorlására.

De a tervezet mögött meghúzódó érdekeket valószínűleg nem abban kell látnunk, hogy mondjuk a – lakhatási támogatással amúgy is szépen kitömött – fehérgyarmati Tilki Attila szeretne magának egy Parlamenthez közeli lakást az Arany János utcában, és ehhez egy kisnyugdíjast kell néhány milliós kompenzációval kiebrudalni a nagypolgári lakásból. A tervezet igazán sokatmondó passzusa ugyanis inkább az, ami a közérdekű célok közt jelölti meg „különösen az Országgyűlés Hivatalának, valamint a Köztársasági Elnöki Hivatal” elhelyezését. Ez arra utalhat, hogy a fenti intézményeknek szeretnének gyorsan és huzavona nélkül befogadó épületet találni.

Na de hol és kitől? Hétfőn személyesen is megkerestük György Istvánt, hátha a jogszabály beterjesztőként el tudja nekünk árulni, a kormány milyen kisajátításokat akar eszközölni, ám ő nem volt hajlandó nyilatkozni. A Fidesz-frakció ellenben kiadott egy közleményt, melyben azt írja: a javaslattal csak a fontos beruházások során a zavaros tulajdonosi háttér miatt előforduló csúszásokat – és az ebből adódó állami károkat - akarják kiküszöbölni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!