NATO-repülőként jön a tankönyv-államosítás

• Sürgősséggel tárgyalja a parlament a tankönyvpiacot átalakító törvényt.
• Hónapok óta ment a huzavona, hogy vegyen-e az állam 10 milliárdért kiadókat.
• Orbán Viktor szerdán odacsapott: most nem vesznek semmit, hanem házon belül oldják meg a tankönyvgyártást.
• Az átalakítás miatt rengeteg magyar kiadó és nyomda tönkre fog menni.
• 5000 tankönyv helyett 500 lesz csak.

Tankönyvek évtizedek óta vannak, a tanév minden szeptemberben elkezdődik, ebben semmi rendkívüli nincs, valami miatt most mégis sürgősséggel tárgyalja a parlament a tankönyvpiac államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ahogy egy forrásunk fogalmazott: ebben a tempóban a természeti katasztrófák elhárítását vagy a NATO-gépek átrepülését szokás tárgyalni, nem a tankönyvpiac átalakítását.

A sietség már csak azért furcsa, mert a szektor államosítását lassan két éve szorgalmazza a miniszterelnök, a kormányüléseken pedig október óta újabb és újabb határozattervezetek sorjáznak különböző A és B típusú megoldási javaslatokkal.

A és B verzió

A hosszas előkészítés ellenére a tankönyvek terjesztésének államosítása sem debütált fényesen. Ezután került napirendre a tankönyvkiadás államosításának ötlete. Egy szeptember utolsó napjaiban született kormányhatározat azt a feladatot adta Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek, hogy dolgozza ki „a központi irányítású tankönyvfejlesztés és tankönyv-előállítás rendszerét”. Balog Zoltán minisztériuma két alternatívát vázolt fel a kormánynak. Az egyik szerint az állam vegyen meg egy vagy két kiadót, amivel megkönnyíthető az átmenetet. A másik verzió szerint nem kell megvennie az államnak kiadót, de olyan feltételeket kell teremteni, amelyekkel drasztikusan csökkentheti a tankönyvek számát: évfolyamonként és tantárgyanként elég lesz kétféle tankönyv. 

Hosszú ideig az első verzió tűnt a befutónak. A határidőt is kitűzték: úgy volt, hogy november 1-jéig vesznek kiadó(ka)t, ám ez nem történt meg. Az egyik legnagyobb kiadóban, a Nemzedékek Tudásában (volt Nemzeti Tankönyvkiadó) a Sanoma ugyan eladta tulajdonrészét a menedzsmentnek és magyar magánszemélyek érdekeltségébe tartozó vállalkozásoknak, de ezt az állam máig nem vásárolta meg.

Fotó: Máthé Zoltán

Információnk szerint a múlt szerdai kormányülésen dőlt el, hogy az állam (egyelőre?) nem vesz kiadót, de így is lépésről lépésre felszámolja a piaci viszonyokat a tankönyvkiadásban. Forrásaink szerint a végső szót most is Orbán Viktor mondta ki: olyan javaslat készüljön, amely kiadók állami megvásárlása nélkül valósítja meg a terveket. Amellett a verzió mellett tették le tehát a voksukat, amelyet a kormánynak korábban készített előkészítő anyag a biztos tankönyvellátás szempontjából jóval kockázatosabbnak írt le, mint a kiadók megvásárlásával járó változatot. Forrásaink szerint a sietség oka az, hogy a döntés hónapokat csúszott, az új tankönyvek engedélyezését, megrendelését és kinyomtatását viszont már februárban el kell indítani. Már most is nagyon kevés az idő, és félő, hogy jövő szeptemberben az iskolák egy része megint hiába várja a könyvcsomagokat.

Sokféle gyerek, kétféle tankönyv

A vasárnap benyújtott törvényjavaslat szövegének értelmezésével még a tapasztalt tankönyves vállalkozások is bajban vannak. Nagyon leegyszerűsítve a tankönyvpiac eddig a következőképpen működött: a szerzők vagy a kiadók benyújtották tankönyveiket akkreditálásra. Ha a könyv megfelelt a Nemzeti alaptantervnek és a kerettanterveknek, jó minőségű volt, és a kiadó vállalta a miniszter által meghatározott maximált árat, akkor a tankönyvjegyzékre került. Innentől az iskolák megrendelhették a könyvet – főleg, ha a kiadó meg tudta erről győzni a tanárokat.

A tankönyvjegyzéken ma 5067 tankönyv szerepel, amelyek közül 4053 a közismereti tankönyv. A kínálat sokszínű. Vannak olyan évfolyamok és tantárgyak, ahol 5-10 tankönyvcsalád közül is választhatnak a tanárok. A gyakorlat persze azt mutatja, hogy a többség a már jól bevált és ismert tankönyvhöz ragaszkodik. A többféle tankönyvre azonban szükség lehet: egyáltalán nem ugyanaz a matematikakönyv kell ugyanis egy hátrányos helyzetűeket oktató osztálynak, egy átlagos osztálynak vagy egy tehetséggondozó osztálynak. Erre utalt Pokorni Zoltán, az Emmi és Hoffmann Rózsa örökös fideszes ellenzéke is. Az oktatási bizottság fideszes elnöke az Indexnek azt mondta: rossz a javaslat, mert sokféle gyerek van, sokféle tanulási út, ehhez pedig kevés a kétféle tankönyv, sokkal inkább személyre szabott fejlesztésre van szükség.

Odacsapnak a piacnak

A most letett javaslat teljesen átrajzolja a korábbi rendszert. Hatalmas piacról van szó: minden évben garantáltan 15 millió könyv fogy el, a forgalom 15 milliárdos. A törvényjavaslat azzal indokolja az átalakítást, hogy a diákok egységesen magas színvonalú könyveket kapjanak, a „piaci mechanizmusok és a tankönyvkiadók egymással történő versengése helyett” az állam feladata a tankönyvek kifejlesztése és kiadása. Piaci viszonyok ide vagy oda, a szigorú akkreditáció miatt azonban a tankönyvek minőségével az utóbbi időben egyáltalán nem voltak problémák. A könyvek időre el is készültek, az áruk jóval a nyugat-európai színvonal alatt volt, a rendszer jól működött. Arról ugyanakkor már korábban is beszéltek forrásaink, hogy a kormányzat köreiben régóta nem nézik jó szemmel, hogy a tankönyvekkel mint kötelezően megvásárolandó termékkel kiadók szerezzenek maguknak „extraprofitot”. Az árat ugyanis egyre inkább az állam fizeti, hiszen a szülőknek fokozatosan ingyenes lesz a tankönyv 1–8. osztályig.

Egyelőre még nincs állami tankönyvkiadó, jövőre mégis odacsapnak a piacnak. Tavasztól már várhatóan központilag határozzák meg, milyen tankönyvek készülhetnek, és melyek kerülhetnek egyáltalán forgalomba, azaz a tankönyvjegyzékre. A törvényjavaslatban említett „állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv” információink szerint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) lesz. A könyvek minőségi kontrollját egy új testület látja el, amelyet egy korábbi kormányzati anyag Nemzeti Tankönyv és Taneszköz Tanács néven emleget. Ennek tagjai tankönyvírásban jártas szakemberek, pedagógusok, és a még létre sem jött Nemzeti Pedagógus Kar tagjai lesznek. Az állami iskolák önállóságát korlátozó újabb megkötés lesz, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ engedélyezi számukra, melyik könyvet rendelhetik meg.

Fotó: Oláh Tibor

Megtizedelik a tankönyvjegyzéket

Az átállást úgy valósítják meg, hogy az emberi erőforrás miniszter tavasszal pályázatokat ír ki a kerettanterveknek megfelelő új tankönyvek kifejlesztésére. Ezt a munkát már csak az OFI vagy az OFI-nak dolgozó szerzők végezhetik. Az OFI adott esetben megvásárolná a magánkiadóktól a könyvek szerzői jogait, és ezeket szabná át az új kerettanterveknek megfelelően. Egy-egy évfolyamon 16-20 új könyvre lesz szükség. Első lépésben az 1-2., a 5-6. és a 9-10. osztályokban kell új könyv, itt vezetik be ugyanis az új kerettanterveket. Ez korábbi kalkulációk szerint már tavasszal is 200 könyv módosítását, kifejlesztését és akkreditálását igényli. Mindennek időben el kell készülnie, a könyveket ugyanis ki kell nyomtatni és a nyár végéig eljuttatni az iskoláknak. Ha valahol hiba csúszik a számításba, borítékolható egy újabb tanévkezdési botrány.

Egyelőre nem kell minden könyvet újraírni. Az új kerettantervekkel még nem érintett évfolyamokon átmenetileg megmaradhatnak a magánkiadók eddig használt kiadványai is. A tankönyvcsaládok egymásra épülnek, ezért meg kell várni, amíg felmenő rendszerben kifutnak. A kormányzati elképzelések szerint tehát az államosított rendszer több év alatt válik teljessé. Addigra megtizedelik a tankönyvjegyzéket: azon a mostani 5000 helyett már csak 500 kiadvány szerepel majd.

Az új könyvek fejlesztését és kiadását tehát már nem a magánkiadók, hanem az OFI végzi. Mivel ezt a hatalmas feladatot várhatóan nem fogja bírni egyedül, a törvényjavaslat egyelőre nyitva hagyja a lehetőségét annak, hogy a tankönyvfejlesztésbe még átmenetileg bevonják a magánkiadókat.

Ezután az OFI feladata lenne a könyvek kinyomtatása is. Ehhez nyomdát kell keresnie, ráadásul olyat, amely képes évfolyamonként több százezer könyvet határidőre és jó minőségben elkészíteni. Egy kormányzati anyag ezzel kapcsolatban azt mondja: egy ilyen méretű beszerzéshez az OFI-nál egyelőre sem szakmai háttér, sem pénzügyi forrás nincs. A nyomdára viszont sürgősen szükség lesz, hogy tavasszal elkészüljenek az új könyvek.

Veszélyben a kis kiadók és nyomdák

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a törvényjavaslat ha nem is azonnal, de hosszabb távon több kiadó ellehetetlenüléséhez vezet. Ma körülbelül 100 kiadó ad ki valamilyen tankönyvet. Nagy részük csak egy-két kiadvánnyal van jelen a piacon, fő profilja nem is a tankönyvkiadás. A Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének 55 tagvállalata van. Közülük évek óta a piaci forgalom 90 százalékát 10 kiadó viszi el.

Fotó: Oláh Tibor

A nagyobb cégek között van, amelyik a külföldi piacon is jelentős eredményeket ér el, de van jó néhány szereplő, akik majd lehúzhatják a rolót, mondta az Indexnek Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke. A tankönyvesek egyelőre tanulmányozzák a javaslatot, és még a lehetséges módosításokról sem tudnak, így egyelőre nem akartak bővebben nyilatkozni. Egyelőre nem világos számukra, hogy azokon az évfolyamokon még használhatók lesznek-e a régi könyvek, amelyeken nem vezetik be az új kerettanterveket. Azt sem tudni, mi lesz a munkafüzetek, atlaszok, gyűjtemények sorsa, amelyek nem tankönyvek, de tankönyvnek nyilváníthatók. Egy másik forrásunk arra utalt: az új törvény nyomdákat is bajba sodorhat. Sok kis kiadó a kisebb példányszámú tankönyvével évről évre munkát adott a kisebb nyomdáknak. Ha ez megszűnik, az a nyomdákat is hátrányosan érinti majd.

Komoly költségek

A törvényjavaslat azt is tartalmazza, hogy a folyamatban lévő tankönyv-akkreditációs eljárásokat le kell állítani és az eljárási és szakértői díjakat vissza kell fizetni. Most 183 ilyen eljárás zajlik, ezeknél a visszafizetendő összeg 97 millió forint. Az új tankönyveknél azonban nem az elbírálás költsége a jelentős, hanem a fejlesztésé. Vannak kiadók, amelyek éveken át dolgoznak egy új tankönyvön, amelynek költsége 10-100 millió forint lehet. Ez még az 5 évre kapott akkreditációs időszak alatt is nehezen térül meg. Ha az állam most keresztülhúzza a számításaikat, nagy eséllyel perelhetnek majd kártérítésért.

A tankönyvpiac radikális átalakításától a kormány azt várja, hogy a nagyobb példányszámok miatt a könyvek olcsóbbá válnak. Az átalakítás azonban komoly költségekkel jár. Korábbi kalkulációk szerint erre a célra legalább 50 milliárd forintot kell elkülöníteni. Ha kiadót akarnak venni az 3,5-5 milliárd forintba kerülhet. A 2014-ben szükséges 200 új tankönyv kifejlesztésének költségét 1,5 milliárd forintra taksálják, a nyomdai költséget 7 milliárd forintra, a terjesztését 4 milliárd forintra.

Bár egyelőre nincs nyoma annak, hogy az állam saját kiadót hozott volna létre, erre később minden bizonnyal szükség lesz. Az Átlátszó.hu által közzétett december 10-i előterjesztés emleget is egy Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.-t. Azt egyelőre nem tudni, hogy ez miből jönne létre. De ha a Sanomát a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadóból kivásárló üzletemberek egyszer mégis megállapodnak az állammal, minden bizonnyal jó üzletet csinálnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!