Katalin
3 °C
9 °C

Szemét lett a stadion-beléptetőkapukból

2014.02.12. 08:19
Az elmúlt 12 év legjobban sikerült kótyavetyéje megtisztelő címet minden bizonnyal a 2002-es stadionbeléptetőkapu-beszerzés érdemelheti ki. A négymilliárd forintért megvásárolt rendszer értékesíthető részén 51 millió forintért sikerült túladni, a maradék pedig a szeméttelepre került, elektronikai hulladékként.

Február elején számoltunk be arról, hogy a 2001–2002-ben, az állami stadionrekonstrukciós programban 4 milliárd forintért megvásárolt stadion-beléptetőkapuk egyszerűen köddé váltak. Senki nem tudott/akart tudni róluk, senki nem emlékezett rá, mi lett velük. Olvasóink segítségével a cikk után több nyomon indulhattunk tovább. Végül a szeméttelepnél lyukadtunk ki.

A beléptetőkapuk tündöklése és bukása

A beléptetőkapu-rendszerre 2001-ben írtak ki tendert. A közbeszerzési pályázatot 4,8 milliárd forint értékben a T-Systems Dataware Kft. nyerte (a második helyezett Siemens ajánlata 1,8 milliárd forinttal olcsóbb volt). A végső döntést az akkori sportminiszter, Deutsch Tamás hozta. A cég leszállította a 400 jegynyomtatót, 500 számítógépet és monitort, 100 kamerát, 500 beléptetőkaput, a szervereket tartalmazó rendszert, ami végül összesen 4 milliárd forintba került az adófizetőknek. A 2002-es kormányváltás után a stadionrekonstrukciós program leállt.

Mi legyen a befuccsolt kapukkal?

Kapcsolatba léptünk egy cégvezetővel, akinek a vállalata 2002-ben megbízást kapott, hogy egy kaput és a hozzá tartozó jegynyomtató rendszert bemutató jelleggel rakjon össze. Többnapi munka után összeállítottak egy tesztkörnyezetet, amit bemutattak az akkori illetékes sportminisztérium munkatársainak. Az igazgató szerint a beszerzett eszközök (maguk a kapuk és a speciális perifériák) magas műszaki színvonalat képviseltek.

Én magam láttam és teszteltem is. A számítógépek és szerverek természetesen kuka. De azok cserélhetőek.

– jelentette ki a cég vezetője.

A kapukat minden Ausztriába síelni járó láthatja a gyakorlatban is, ugyanis ezek három forgóvillás Skidata kapuk. Egy baj van velük: a tervezett mennyiségben nem alkalmasak stadionbeléptetésre (Az áteresztési sebességük miatt csak nagyobb számban lehetne használni őket.)

Vándorévek: Az újpesti régi bőrgyár

Az első két-három évben a volt újpesti bőrgyárban volt minden, de legalábbis rengeteg dolog, magam láttam

– írta egy másik, a témában utazó szakember. Nemcsak kapuk voltak ott, hanem gyakorlatilag minden, amit a rendszerbe beterveztek: A kapukon kívül PC-k, nyomtatók, kártyanyomtatók, de még a szükséges kábelek is ott álltak hatalmas tekercsekben.

Az akkori cégem foglalkozott beléptető rendszerekkel is, és elkért egyet kölcsön, hogy megnézzük, tudjuk-e használni. Jó fél évig állt az asztalom mellett egy kapu, de nem jutottunk vele sokra. Gyártói támogatás nélkül nem nagyon lehetett hasznosítani más rendszerekben, a gyár meg nem foglalkozott velünk, hiába próbálkoztunk.

View Larger Map

2006: Újbuda, Rákospalota

2005–2006 környékén kormányzati megbízásból vizsgálatot indítottak, mit lehet kezdeni a porosodó rendszerrel. A teljes megvásárolt eszközállományt fel kellett mérni, és a lehetőségekhez mérten meg kellett állapítani az eszközök értékét. Egy informátorunk részt vett a felmérésben.

Az eszközök már a beszerzés idején sem számítottak csúcstechnológiának. Az informatikai rendszer különösen nem. Egyedül a beléptető rendszer mechanikus elemei tűntek még hasznosíthatónak. Azonban garancia természetesen már egyik eszközre sem állt, valamint a legtöbb berendezésnek a többéves állás sem tett jót.

A szoftverlicencek szintén használhatatlanok voltak. A központi szerverrendszer egyedisége és kora alapján hulladék volt csupán. A felmérés eredménye az volt, hogy az eszközök értéke a legnagyobb jóindulattal is csak a százmilliós kategóriába esett.

A Prielle Kornélia utcában volt a központi szerverterem, pontosabban egy ott üzemelő, szerverhostinggal foglalkozó cég egyik termében hoztak létre egy vasrácsokkal lekerített sarkot, ahol a központi szerverrendszer üzemelt volna. A szoftverek, licencek a Sportfolió Kht. különböző telephelyein voltak szétszórva, a rendszer fizikailag legnagyobb részét kitevő elemek (számítógépek, monitorok, a beléptető rendszer elemei) pedig egy rákospalotai raktárépületben porosodtak.


View Larger Map

2007–2011: A végelszámolás kezdete

2007-ben végelszámolásról döntöttek a beléptetőkapu-rendszert kezelő Sportfolió Kht.-nál. A folyamat elég lassan haladt 2011-ig, amikor felgyorsultak a dolgok. Az MLSZ ugyanis ekkor írta ki az új stadionbiztonsági tendert, és remény volt arra, hogy erre valahogy hasznosítani tudják az akkor már már tíz éve parkolópályán álló rendszer egyes elemeit.

A tenderdokumentáció része volt egy megvalósíthatósági tanulmány, amit az előző (2001-es) tender győztesének valamelyik utódcége készített. A melléklet tartalmazta a raktáron levő eszközök teljes listáját. Lapunk megszerezte ezt a listát, ide kattintva letölthető.

Megkérdeztünk szakembereket, hogy a felsorolt eszközállomány mennyit érhet, de azt mondták, hogy a lista mintha direkt túl általánosan lenne írva, gyártók alig vannak feltüntetve, és bár a darabszám valószínűleg pontos, így az értékét nem lehet megállapítani. Erről a listáról végül nem került be semmi az új stadionbiztonsági rendszerbe.

2011-től máig: A végelszámolás vége

Sikerült megtalálnunk a Sportfolió Kht. végelszámolóját is. Maharigné Macák Gabriella 2011-től dolgozik az ügy lezárásán. Mint mondta, 2011-ben az értékét tekintve az eredeti beszerzési ár harmadának megfelelő értékű készlet volt raktáron.

A tárolás alatt folyamatosan próbálkoztak az értékesítéssel. A beléptető eszközök egy részét biztonságtechnikával, számítástechnikával, informatikával, logisztikával, telekommunikációval foglalkozó társaságok, stadionok és sportklubok vásárolták meg, nettó 51 millió forintot meghaladó értékben.

A Sportfolió Kht. kétszer írt ki pályázatot, de ezek kevés sikerrel jártak. Az eszközök felhasználásának lehetséges módja lett volna, ha bekerülnek az MLSZ Stadionbiztonsági Projektjébe, de az MLSZ elnökségének döntése alapján ez nem valósult meg.

Maharigné közölte, hogy az értékesítést nagymértékben megnehezítette, hogy a beszerzett eszközök egy beléptetésre, jegyeladásra és szurkolói nyilvántartásra alkalmas rendszert képeztek, amihez csatlakozott egy önálló egységet alkotó térfigyelő rendszer. Ez a komplex felépítés hátrányt jelentett a darabonkénti értékesítésben, mert az egységek megbontásával sok részegység eladhatatlanná vált. 

Teljesen csak a jegynyomtatókat sikerült eladni. Az eszközök a szakszerű tárolás alatt hiába maradtak újszerűek, az idő múlásával műszakilag elavultak, és – különösen a számítástechnikai eszközök – rövid idő alatt piacképtelenné váltak.

A számítástechnikai eszközöket nem sikerült eladni, és adományként sem kellettek senkinek, mondta a végelszámoló. Maharigné szerint ugyanis a hardver- és szoftvereszközök nem feleltek meg a mai legszerényebb követelményeknek sem, korszerű operációs rendszerek használatára alkalmatlanok voltak. Mivel más lehetőséget nem találtak, ezeket az eszközöket 2013 novemberéig a tulajdonos jóváhagyásával, elektronikai hulladékként értékesítették. Ezek voltak a tárolt beléptetőrendszer utolsó elemei. (Arra a kérdésünkre, hogy melyik telepen van a selejt, és mennyit fizetett érte a kereskedő, még nem kaptunk választ.)

Hová került a néhány használható darab?

Olvasóink számos helyen találkoztak vagy véltek találkozni a beléptetőkapukkal. Volt aki sípályán látta őket, mások a Dunaferr bejáratánál, valaki a hódmezővásárhelyi uszodában akadt fenn rajta, sőt akadt, aki a Nyugati pályaudvaron találkozott velük. (A MÁV és a hódmezővásárhelyi uszoda cáfolta, hogy használtak volna ilyen kapukat.)

A jegynyomtatók a Szerencsejáték Zrt.-nél kötöttek ki, és a lottózókban használták őket. Mint informátorunk elmondta, a dolog lényege az volt (lett volna), hogy a lottózókban kulturális programkínálatból lehetett csemegézni, melyekre egyben jegyet is válthattak az érdeklődők.

Érdekesség, hogy mire a sporteseményeket, köztük az NB I-es meccseket is felvezették volna az étlap  kínálatába – pedig nem titkoltan ez lett volna az elsődleges cél –, bebukott az egész.

– közölte informátorunk. A tervezési és fejlesztési időszakban kaptunk néhány nyomtatót tesztelésre, de ezeket visszajuttattuk a Sportfolió Kht.-nak, írta kérdésünkre az ügyben a Szerencsejáték Zrt.

Egy olvasónk szerint a kapukból kettő darab és a hozzájuk tartozó egy számítógép a beléptető szoftverrel a Hold utca 1.-ben (Emberi Erőforrások Minisztériuma) „működött” évekig. A rendszerhez tartozó számítógépeket évekig használták az Akadémia utca 3. alatti minisztériumi épületben, de azokat is elszállították 2007-ben. Főleg elavultságuk miatt. (A minisztérium még nem válaszolt megkeresésünkre.)

Néhány kapu stadionban is volt

Pár kaput az újpesti stadionban állítottak fel, de később lebontották. Kapott néhányat a diósgyőri stadion is, de nem szerelték fel, raktárban porosodnak a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft.-nél. A tatai edzőtábor is kapott két kaput, azok is csak a helyet foglalják a raktárban.

A legvégére tettük a székesfehérvári stadiont, mint az egyetlen pozitív példát: ők még mindig használják a kapukat, de azóta már megvették és bővítették is.

A cikk megírásában Veres Enikő működött közre.