Angéla, Petronella
14 °C
27 °C

Fotózzon ezentúl, aki mer

2014.03.14. 10:42
Hiába érvelt, vitatkozott a szakma, március 15-én azzal a szöveggel lép hatályba az új Polgári törvénykönyv, amelyiktől nem számíthatnak sok jóra a tisztességesen dolgozó, jóhiszemű fotósok sem. A képek elkészítését is beleegyezéshez kötő törvényt a készítői azzal védték, hogy nem hoz újdonságot, csak az eddigi, bevett bírói gyakorlatot szentesíti. A tiltakozók nem is ezt vitatták, csak épp eleve rossznak tartották a gyakorlatot. A szabály viszont most már teljesen egyértelmű: az újságok készülhetnek a vesztes perekre.

Március 15-én hatályba lép az új Polgári törvénykönyv, ami most már feketén-fehéren kimondja: jogsértés engedély nélkül lefotózni valakit, és akkor is csúnya pereskedés lehet belőle, ha a fotó utána örökre elsüllyed egy fiók mélyén, és soha senki nem nézi meg. Szombattól már meglepődni sem lesz érdemes:

százezrekbe kerülhet egy meggondolatlanul ellőtt fotó Magyarországon.

A törvényszövegben látványos a változás: eddig az volt a szabály, hogy a képmás nyilvánosságra hozatalához kell az érintett hozzájárulása, az új szabály pedig március 15-től az lesz, hogy nemcsak a fotó felhasználásához, hanem az elkészítéséhez is kell a hozzájárulás. Az új Ptk. egészen pontosan így fogalmaz:

2:43. § A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. (...) 2:48. § (1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. (2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

A fényképkészítést is engedélyhez kötő szabályozás ellen a kezdetektől tiltakoztak a fotósok és jogvédő szervezetek is. Most, egy héttel az új Ptk. hatályba lépése előtt úgy látszik: teljesen hiába.

A jogalkotó mindig ugyanazzal az érvvel söpörte le az asztalról az aggodalmakat: nem is lesz változás, minden marad a régiben, a bírói gyakorlat eddig is, jó 30-40 éve az volt, hogy már magához a fotózáshoz is engedély kell, a Ptk. most csak egyértelműsíti ezt.

Ez volt a válasz 2012. március 31. után, miután lezárult az akkor még csak tervezetként létező új Ptk. kötelező társadalmi egyeztetése. Ekkoriban gyakorlatilag az összes vezető újság (HVG, Magyar Nemzet, MTI, Népszabadság, Origo, Index, Heti Válasz, Magyar Narancs, Népszava, Magyar Hírlap, Europress) képszerkesztője, fotórovat-vezetője küldött észrevételeket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak.

„Nem a változás szándékával”

A társadalmi egyeztésről készült összefoglaló szerint "többen is leírták, hogy túl szigorúnak tartható" az a szabályozás, miszerint már a fotó elkészítéséhez is szükséges lenne az érintett hozzájárulása. A törvénykönyvet azonban – benne a képkészítést is engedélyhez kötő szabállyal – tavaly februárban megszavazta a parlament. A fotósok még ezután sem adták fel, nyáron például a Főszerkesztők Fóruma kerekasztal-beszélgetést szervezett a Magyar Fotográfusok Házában.

Virágvölgyi István, az MTI Fotószerkesztőségének vezetője, az esemény moderátora, Székely László, az új polgári törvénykönyv megalkotásáért felelős miniszteri biztos, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Pataki Árpád, a Kúria Polgári Kollégiumának bírája, Bánkuti András, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztályának elnöke, a Figyelő képszerkesztője és Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke (b-j) a fórum által szervezett, Közérdekű magánügy? című kerekasztal-beszélgetésen a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban 2013. június 10-én.

Ezen Székely László, az új polgári törvénykönyv megalkotásáért felelős miniszteri biztos újra elmondta, hogy „nem a változtatás szándékával" szerkesztették meg az új törvényt, csak a meglévő bírói gyakorlatot akarták egyértelműsíteni. Eddig sem volt másképp, erősítette meg Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is, aki az adatkezelés felől közelítve arra hivatkozott: „Az 1992-es adatvédelmi törvényben is benne van, hogy a személyes adatok kezelése csak az érintett engedélyével történhet. A képkészítés ennek minősül”. A Kúria Polgári Kollégiumának bírája, Pataki Árpád igyekezett megnyugtatni mindenkit, mondván a sajtósok munkájában nem lesz változás, és a bíróság ezentúl sem fog írásos hozzájárulást követelni, elég lesz a ráutaló magatartás is.

Öncenzúrához vezet

A legfontosabb aggodalmakat azonban nem sikerült eloszlatni. A tiltakozók szerint a bírói gyakorlat már eddig is rossz volt, mert ez a szigor öncenzúrához, megélhetési perek dömpingjéhez, végeredményben a sajtófotózás ellehetlenüléséhez vezethet. Bánkuti András, a MÚOSZ fotóriporter szakosztályának elnöke ezen a kerekasztal-beszélgetésen ennek ellenére nem volt borúlátó. Azt mondta: sajnálja, „hogy nem a törvény elfogadása előtt volt ilyen találkozó, ahol a szakma elmondhatta volna érveit”, és abban bízik, hogy az észrevételeket talán később beépítik a törvénybe. Elsőként is kiveszik belőle a felvétel készítéséhez szükséges engedélyre vonatkozó kitételt.

Nem lett igaza. „Sajnos nem” – válaszolta Bánkuti, mikor múlt hétfőn arra kérdeztük, történt-e az ügyben bármi a tudomása szerint az elmúlt bő fél évben. Hozzátette viszont, hogy még mindig nem mondtak le a változás reményéről, most abban bíznak, hogy ha majd életbe lép az új Ptk., utána, illetve leginkább a választások után meg lehet futtatni a témát, és bevihető lesz egy módosítás.

Bízom abban, hogy a józan ész felülkerekedik.

Most mindenesetre szerinte arra kell készülni március 15. után, hogy erre szakosodott ügyvédek fogják hívogatni a sajtófotókon megjelenő embereket, és győzködik majd őket arról, hogy pereljenek.

Megéri perelni: biztos pénz

A törvény szerint ez most biztos pénz, mert nem kell sérelemnek sem lennie, mondta a MÚOSZ fotóriport szakosztályának elnöke. Arra utalt ezzel, hogy ha az új Ptk. hatálya alatt megállapítja a bíróság a képmáshoz való jog megsértését, a fotóalany sérelemdíjat követelhet. A sérelemdíj az új Ptk. egyik legfontosabb újdonsága. Ahhoz, hogy valaki ilyet követeljen, „a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges”. Vagyis nem kell bizonyítania, hogy kára keletkezett, mondjuk tönkrement a házassága, mert akkor kapta le a fotós, amikor a szeretőjével volt az utcán, és így lebukott a férje előtt. Csak annyi kell, hogy készüljön róla – a hozzájárulása nélkül – egy fotó.

Ha én épp a Nemzeti Múzeumot fényképezem, és ön besétál a képbe, beperelhet érte, és kérhet pénzt

– mondott példát Bánkuti.

Önmagában a fotó elkészítéséért azért nem lesz egyszerű perelni, mert a fotós nem köteles kiadni a képet, sőt, akár le is tagadhatja, hogy készült fotó. A digitális gépek nagy része nem ad hangot, a fotózás tényét pedig annak kellene bizonyítania a bíróság előtt, aki azt állítja, hogy lefotózták.

Bánkuti szerint egyelőre sok a bizonytalanság abban, mit is fog jelenteni a fotósok számára az új Ptk., nagyon sok fog múlni majd a bírói gyakorlaton (például abban, hogy hány embertől számít tömegnek a tömeg – tömegfelvételnél, tehát például egy tüntetésen ugyanis a törvény szerint nem kell hozzájárulás), de azt biztosnak tartja, hogy a fotósoknak óvatosabbaknak kell majd lenniük, és nehezedni fog a helyzetük.

Egyelőre kevés konkrétumot tartalmaz az új Ptk-hoz készült magyarázó kommentár is. A képmáshoz való jogot tartalmazó kötetet Wellman György szerkesztette, aki a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője, a személyiségi jogokról szóló fejezetet pedig Petrik Ferenc nyugalmazott kollégiumvezető írta, aki a kodifikációs szerkesztőbizottság tagja volt, és egyben a kommentársorozat főszerkesztője. "A Ptk. a felvétel elkészítését is az érintett hozzájárulásához köti, a jogsértést tehát nem csak a felvétellel való visszaélés valósítja meg” - áll ebben a fejezetben, megerősítve azt az értelmezést, hogy a jogsértés akkor is megtörténik, ha a kép egy fiók mélyén landol, és soha sehol nem is jelenik meg.

Belenézett a kamerába, na és?

A kommentárnak ebben a fejezetében az sincs megnyugtatóan elmagyarázva, mit is lehet fotózáskor ráutaló, vagyis a képkészítésbe beleegyező magatartásnak értelmezni. Az eddigi bírósági gyakorlat alapján ebben az ügyben sem lehetnek nyugodtak a fotósok. Bánkuti szerint eddig is vesztettek pereket úgy fotográfusok, hogy szerintük egyértelműen megvolt a ráutaló magatartás, például az alany egyenesen belenézett a kamerába.

Az anonim bírósági határozatok tárában mi is találtunk olyan konkrét ügyet, amelyben a felelősségre vont médium hiába védekezett azzal, hogy az őket beperelő riportalany többször is belenézett a kamerába. A Miskolci Törvényszék ebben az ügyben 2012 februárjában 800 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg annak a vasutasnak, aki utólag, miután adásba került, megbánta, hogy beszélgetett a riporterrel egy sztrájk alatt. A vasutas azt állította: nem tudta, hogy felveszik, amit mond, a tévé nem tudta bizonyítani az ellenkezőjét.

De nem túl biztató a sajtófotósokra nézve az az ítélet sem, amely egy bulvárlap és egy tanár perében született. A tanárhoz beállított az iskolába egy újságíró, mert kapott egy olyan információt, hogy a tanár szadomazo oldalon szerepelt. A tanárt az iskolában lefotózták, és a képe – kitakarva – megjelent az újságban. A perben a tanár maga is elismerte, hogy szóban nem tiltakozott a fényképek készülése ellen, és abban még közre is működött, amikor felmutatott egy papírt. A bíróság mégis úgy ítélte meg:

nem lehetett ráutaló magatartásként elfogadni, hogy a tanár nem tiltakozott szóban.

Az indoklás szerint az, hogy eltűrte a fényképezést, engedelmeskedett az újságíró kérésének, hogy fotó készüljön, nem egyenlő a ráutaló magatartással. A bíróság megértő volt vele, mondván nem közszereplő, váratlan helyzetbe hozták, így nem lehet rajta számon kérni, hogy nem tiltakozott erélyesebben.