A Szomszédok nem akartak politizálni
További Belföld cikkek
- A kormány „egyházi szereplőkkel” bővítené a nevelőszülői hálózatot, de az egyházakat nem értesítették
- A virológus figyelmeztetett: van nagyobb veszély a Covidnál
- Rászoruló gyermekeknek gyűjt karácsonyi ajándékokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
- Harminchárom éves bűnügy végére tett pontot a rendőrség, elfogták a paloznaki gyilkosság egyik elkövetőjét
- Nagyszabású konferenciát szerveznek a reformátusok a kegyelmi botrány feldolgozásáról
Szombaton tartották a Gazdagréti Szomszédok Ünnepe című rendezvényt Újbudán. Az esemény meghívójában az állt, hogy
- felavatják a szomszédok padját;
- a különleges napra az egykori sorozatszereplőket is meghívták.
Három kivételtől eltekintve: Nemcsák Károly (Vágási Feri), Frajt Edit (Szikszay Júlia) és Trokán Péter (Szelényi János) ellátogatott a rendezvényre.
Hármójuk közül talán csak Frajt Edit meglepetés, ő nem nagyon tűnt még fel pártrendezvényen, míg Trokán ott volt a Fidesz 2010-es választási eredményváró buliján, Nemcsák pedig számtalan fideszes bulin vett már részt.
Nem mintha ne lenne mindenkinek szíve joga olyan párteseményen szerepelni, ahol kedve támad, de azért sokatmondó egy olyan Szomszédok-ünnep, ahol nagyítóval kell keresni a Szomszédokat.
Pedig közelebbről nézve nem is róluk szólt ez a délután, hanem a 2014-es önkormányzati választásról. A dzsembori fővédnöke Hoffmann Tamás, Újbuda fideszes polgármestere volt, aki igyekezett meghúzni magát a háttérben. Egy-egy ajándékcsomagot azért átadott a színpadon.
Mégsem nevezném semlegesnek és pártatlannak a rendezvényt, mert nehéz volt olyan helyre nézni, ahol nincs egy fideszes lufi vagy egy Hoffmann Tamás-os pólóban feszítő ember. Netán egy férfi, aki a halászléfőzéshez használt fideszes köténnyel csapkodta a barátnője seggét.
Pedig önmagában azzal sincsen baj, hogy a pártok választási piknikeket tartanak, ahol Wolf Katival vagy éppen Pa-Dö-Dővel szórakoztatják a népet. Csinálják, az emberek szeretik a kolbászt, a sört, az ingyen tortát, a gyerekek pedig a vattacukrot meg a játékokat.
Az viszont már sokkal problémásabb, amikor a magyar kollektív emlékezet egyik fontos, pártsemleges darabjára rátelepedik a politika, és olcsó kampányfogásnak használja.
Nem ez az első ilyen eset, és nyilván nem is az utolsó, eddig sem volt szép, és ezután sem lesz az. Annak viszont lehet örülni, hogy a Szomszédok többsége nem akar asszisztálni a választási kampányban, és továbbra is csak hipotézis marad, hogy