Judit, Xénia
17 °C
31 °C

A kormánytól védik az érettségit a kutatók

DSZZS20051021008
2015.01.10. 09:42
Az MTA kutatói kiálltak, hogy megvédjék az érettségit a politikától. Ha a kormány csökkentené a gimnáziumi férőhelyszámot, azzal a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől - írják friss tanulmányukban.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói keményen nekimentek annak a kormányzati célnak, mely a gimnáziumok rovására növelné a szakiskolai képzésben részt vevők létszámát. Az Érettségi védelmében című (innen PDF-ben letölthető) tanulmány előzménye az a képzési reform, amelyet a szakmunkát fetisizáló Orbán a legfontosabb, előttünk álló átalakításnak nevezett. Eszerint a szakiskolák az NGM alá kerülnek, leválasztják róluk az érettségit adó intézményeket, és egyenként nézik majd meg, hogy melyik gimnáziumok működhetnek a jövőben is.

A kormány folyamatosan arra hivatkozik, hogy miközben a rendszerváltás óta mindenki gimnáziumba akar menni, Magyarországon súlyos szakemberhiány van, és itt az idő újra megerősíteni a szakképzést. Ehhez képest az MTA hét kutatója számokkal támasztja alá, hogy már az alapdiagnózis is téves: az elmúlt húsz évben a középfokú szakképzés gyakorlatilag végig állandó szinten volt. Nagyjából mindvégig ugyanannyian szereztek szakmai végzettséget, csak éppen a belső arányok változtak meg: nagyobb lett a szakközépiskolai és kisebb a szakiskolai létszám.

A szakközép ráadásul inkább juttat munkához: az ott érettségizők 4,8 százalékos átlagos munkanélküliségével szemben a szakiskolával rendelkezőknél 8 százalék volt az utóbbi időkben az állásnélküliek aránya. És akkor még arról nem volt szó, hogy 25 százalékkal magasabb a szakközépiskolai érettségivel bírók átlagkeresete. A fizetéskülönbség még az azonos szakmákban dolgozóknál is – a mai bérekkel számolva – összesen bő 8 millió a nyugdíjig, vagyis

egy vidéki háznyival kevesebbjük lesz az érettségi nélkülieknek.

A tanulmány külön kiemeli, hogy éppen azokban a szakmákban a legnagyobb a fizetéskülönbség, amelyekben a kormány és az oktatáspolitikára nagy befolyással lévő Iparkamara szerint nincs szükség érettségire. Eszerint legrosszabbul a lakatosok, forgácsolók, hegesztők, ipari és építőipari szerelők járnának.

Úgy gondolja, hogy a szakiskola hiányszakmákra képez, és ha szerény is, de legalább biztos a jövő? Sajnos nem így van. Az adatok szerint a szakiskolában végzettek kétszer akkora eséllyel szorulnak ki a szakmájukból és lesznek betanított és segédmunkások, mint az érettségizettek. Talán azért is, mert

a szakiskola nem ad megfelelő tudást.

Két ugyanúgy tanuló, azonos képességű nyolcadikos gyerek közül a szakiskolába menőnek már két év után mérhetően rosszabbak a matematikai és a szövegértési képességei a szakközépben továbbtanulónál, hosszabb távon pedig teljesen lemarad.

 Ha ugyanis a szakiskolákban megszerezhető szaktudás elavul, se fizetésben, se elhelyezkedési esélyeikben nem tudják tartani a lépést az érettségivel rendelkezőkkel. Ez már a legutolsó, 2010-es adatokból is jól látszik, és azóta az alapkészségek fejlesztésére még kevesebb időt fordítanak a szakiskolákban: most már csak heti egy-egy órában tanítják a nem szakmai tárgyakat, ennyi matematika, irodalom, nyelv még a szinten tartásra sem nagyon lehet elég, nemhogy a tervekben hangoztatott majdani továbbtanulásra való felkészítésről.

Miközben a kormány környékén a német és az észak-európai országokban honos, már korán gyakorlati tapasztalatokat is adó duális szakképzés sikerét szokás példaként felhozni, valójában a közismereti képzés háttérbe szorítása frontálisan szembemegy az európai trendekkel. A német szakmunkástanulóknak annyival több közismereti órájuk van a magyar tanulóknál, mintha 2-3 tanévvel tovább járnának általános iskolába, vagy a szakképzés után még elvégeznének egy gimnáziumi, plusz egy vagy két főiskolai tanévet. Ez alapján a kutatók nem finomkodnak:

A tervezett magyarországi reformok a célként megjelölt duális képzés természetének teljes félreértéséről tanúskodnak

– írják.

Hamis az a gyakran hangoztatott szólam is, hogy Magyarországon diplomás-túlképzés van, hiszen még a legfiatalabb korosztályban is az EU-s országok alsó harmadában vagyunk a felsőfokú végzettségek arányait tekintve. A kutatók ehhez azt is hozzáteszik, hogy az érettségit adó képzések visszaszorítása és a korai szelekció tovább rontanak az egyetemek, főiskolák hallgatói színvonalán is:

Egy-egy korosztály feléről a 10, 12 vagy 14 éves kori teljesítmény (valamint a protekció, a pénz és a szerencse) alapján fog eldőlni, szerezhet-e teljes értékű diplomát. Előre látható, hogy ilyen szelekciós mechanizmus esetén számos, oda nem való diák fog bekerülni a felsőoktatásba, és számos arra érdemes gyerek fog kimaradni.

A kevesebb érettségi minden továbbtanulásban gondolkodó családot nehezebb helyzetbe hozna, de legrosszabbul a szegényebbek jönnének ki a változásokból. Hogy pontosan mennyire rosszul, arra a most nyilvánosságra hozott vizsgálatban többféle szimulációs számítást is elvégeztek, és mindegyikből az látszik, hogy a lépés továbbnövelné az egyenlőtlenségeket a magyar társadalomban.

Ezek az eredmények egyébként elég evidensnek számítanak, hiszen a magyarhoz hasonló gazdaságokban a munkaerőkereslet mindenhol a nem rutinjellegű szellemi tevékenységek felé tolódik el. A kutatók maguk is azt írják, hogy a megállapításaik „semmilyen meglepetést nem okoznának egy, a fejlett piacgazdaságokból összegyűlt közönségnek, legfeljebb nem értenék, hogy miért osztunk meg velük közhelyesnek számító megfigyeléseket”. Hogy mégis le kellett írniuk, nem őket minősíti.

A kritika mellett az MTA tanulmánya arra is ad tippeket, hogy milyen lépésekre lenne szükség. Ők a lengyel utat javasolják: ott éppenhogy meghosszabbították az alapképzést, miközben növelték a tanári béreket és módszertanilag is újítottak a pedagógiában; az eredmény a PISA-eredmények ugrásszerű javulása. A tervezett magyar reformok ezzel szemben

a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől

– szól az összegzés.