Elmarasztalta Czeizel Endrét az orvosi kamara

A Bors információi szerint figyelmeztetésben részesítette a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága Czeizel Endrét, amiért a genetikus a Hetek című lapnak 2013 júniusában azt nyilatkozta, hogy

egy természetes fogantatásnál egy férfinek 300 millió ondósejtje használódik fel – míg a nő 2 millió petesejttel indul neki az életnek – azért, hogy mindig a legjobb ondósejt és a legjobb petesejt találjon egymásra. Na most egy ilyen mesterséges beavatkozás után az orvos azt a petesejtet és ondósejtet használja, ami éppen akkor adódik. Ezért 50 százalékkal több a fejlődési rendellenesség, bár ezt sem tanácsos dramatizálni, hiszen ha 4 százalékos általános fejlődési rendellenességgel számolunk, akkor a lombikbébiknél az arány 6 százalék.

Czeizel az interjúban kijelentette azt is, hogy szerinte Magyarországon a lombikbébi-központokban nem tartják be a nemzetközi szabályokat.

A nyugati országokban már az a gyakorlat, hogy mielőtt beültetik a kis magzatkezdeményt, megvizsgálják azt. Mondjuk 32-64 sejtes stádium­ban mindegyik megtermékenyített petesejtet meg lehet genetikailag vizsgálni: mivel ezek őssejtek, mindegyik­ből­ ki lehet venni egy-egy sejtet, és döbbenet, hogy 10 magzatkezdemény közül 8 eleve rossz, nem életképes, tehát azt nem kellene beültetni. Ha ugyanis csak a jókat ültetnék be, akkor nem 20-25 százalékos lenne a lom­bik­­kezelés sikere.

De Czeizel azt is hozzátette, hogy erről nem csak a lombikbébi-központok tehetnek, hanem a páciensek is, akik mire odáig elérnek, már azonnali eredményt, tehát gyereket szeretnének.

A professzort egy lombikbébiprogramot kínáló intézet panaszolta be az orvosi kamaránál, akik úgy vélték, hogy Czeizel megállapításai alkalmasak voltak arra, hogy az orvostársak megbecsülését és az orvosi tevékenység iránti bizalmat megingassák, az orvosok szakmai hírnevét megcsorbítsák.

A panaszt tevő ugyanakkor azt is szerette volna elérni, hogy Czeizelt ítéljék el etikai vétség miatt is, mivel mint állította, a genetikus maga is egy meddőségi intézet munkatársa, így a célja azt lehetett, hogy a páciensek az őt foglalkoztató intézethez forduljanak. Az orvosi kamara ugyanakkor ezt a véleményt nem osztotta.