Elfelejthetik az idősek az ingyen segítséget

Újabb hullámban készülnek szigorítani a házi segítségnyújtás nevű szociális ellátás feltételeit. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kedden nyújtotta be a parlamentnek azt a salátatörvény-tervezetet, amelyben erről is szó van.

A házi segítségnyújtás azoknak a rászoruló, többnyire idős embereknek fontos, akik már nem boldogulnak teljesen egyedül az olyan mindennapi dolgokban, mint például a gyógyszerek pontos szedése, a takarítás, a csekkfeladás, mosakodás vagy főzés, de ha kapnak naponta néhány órányi segítséget az otthonukban, nem kell, hogy beköltözzenek egy intézménybe. A KSH adatai szerint 2013-ban összesen 131 791 ember részesült Magyarországon házi segítségnyújtásban.

A dolog úgy működik, hogy a házi segítségnyújtást a helyi önkormányzat köteles biztosítani annak, aki kéri ezt, és az állapota alapján rászorulónak minősül. Az állam ad erre normatívát, amit az önkormányzat kipótol, ha szükséges, és az pedig helyenként változik, hogy a rászorulótól kérnek-e pénzt vagy sem, ha igen, mennyit.

A rendszeren januárban keményen szigorítottak már, amikor durván megemelték a rászorultsági küszöböt. Akkor a lehetséges igénybevevők körét szűkítették le azzal, hogy a pontrendszer megváltoztatásával a korábbinál rosszabb fizikai-mentális állapotban lévő emberek számára tették csak lehetővé a házi segítségnyújtás igénylését.

A most tervezett újabb megszorítás a pénz felől közelít. Míg eddig az önkormányzatoknak nagyjából szabad keze volt abban, mennyi saját hozzájárulást kérnek a rászorulóktól, most

• bevezetnének egy minimális térítési díjat, ami óránként az öregségi nyugdíjminimum 1 százaléka, azaz 285 forint lenne
• többé ingyen nem lenne adható ez a szolgáltatás, csak és kizárólag akkor, ha az érintettnek egyáltalán nincsen semmi jövedelme
• díjcsökkentésben pedig csak azok reménykedhetnének, akiknek egy bizonyos szint alatti a jövedelme (57 ezer vagy - egyedül élőknél - 71250 forint alatt van)

A hatályos szabályok szerint a házi segítségnyújtásért térítési díjat kell fizetni. E szabály ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok az indokolatlan ingyenes szolgáltatásnyújtás. Ennek kiküszöbölése érdekében kerül meghatározásra a  gondozási óradíj  legkisebb összege, valamint az ingyenes szolgáltatásnyújtás és a csökkentett térítési díj fizetésének esetei

- áll a parlament elé kerülő törvénytervezet indoklásában.

A házi segítségnyújtás ideje napi 1, 2, 3 vagy 4 óra lehet.

A tervezetben szereplő díjminimummal, csak munkanapokra számolva

a 4 órás segítség pedig 25 080 forint költséget jelentene. A szigorítás ilyen nagyságrendű pluszköltséget okozhat azoknál, akikhez most még ingyen jár a házhoz a segítség, és a jövedelmük nem annyira alacsony, hogy megpróbálhassanak díjcsökkentést kérni.

Elég változatos, hogy hol mennyi személyi térítési díjat kérnek, de bőven találni olyan - jellemzően kisebb - településeket, ahol jelenleg egyáltalán nem kérnek pénzt a házi segítségnyújtásért. Ilyen például Bököny, Buják, Iváncsa, Szabadegyháza, Harta, Kékcse, Tiszarád, Beszterec. 

A nyúlketrec tehet róla

Az Emmi szerint az igazán rászorulók érdekében, azért van szükség a szigorításra, mert az elmúlt évek tapasztalatai szerint "számos esetben" rossz helyre ment a pénz. Télen Czibere Károly államtitkár kedvenc példája a nyúlketrec-takarítás és a szalmabála-pakolás volt arra, milyen dolgokra folyt el közpénz házi segítségnyújtás címén. Az indoklás most is arra hivatkozik, hogy több esetben tárt fel hatósági ellenőrzés "megkérdőjelezhető tartalmú szolgáltatásnyújtást", amikor az elvégzett tevékenységek "nem a szociális gondozó kompetenciájába tartoznak, hanem sokkal inkább komfortérzet javító vagy egyéb lakossági szolgáltatások".

Nem a drágítás az egyetlen változás a házi segítségnyújtásnál, amit a kormány tervbe vett. Két csoportra osztanák a házi segítségnyújtás címén végzett munkákat. Szociális segítésnek neveznék a szakképzettség nélkül is ellátható dolgokat, például a "lakókörnyezeti higiénia megtartásában", illetve "a háztartási tevénységben való közreműködést". Személyi gondozásnak hívnák azt, amikor az előbbiek mellett gondozási, ápolási feladatokról is szó van. A szociális segítést ezentúl szakképzetlen emberek, egyszerű önkéntesek is végezhetnék, míg a személyi gondozáshoz már megkövetelnék a szociális vagy egészségügyi szakképesítést.