Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

27 év múlva szabadulhat a tényleges életfogytos

2015.06.11. 17:05

Bíróságon ritkán hallható mondatokkal folytatódott csütörtök délután a Kúrián a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre (tész) ítélt Magyar László ügyében indult felülvizsgálati eljárás. A Legfőbb Ügyészség kedd délután lényegében teljesen átalakította korábbi indítványát, amit a védelem ügyvédjei botrányosnak és tisztességtelennek minősítettek. A Kúria döntése végül egy köztes álláspontot tükrözött.

Magyar László az első, akit az általa bevallottan elkövetett súlyos bűncselekményekért jogerősen tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, ám mégis megkapta az esélyt, hogy egyszer élve szabadulhasson.

A múlt héten indult eljárás ma kihirdetett döntése szerint a 49 éves Magyar László ítéletét 40 év után kell először felülvizsgálni: ha úgy ítélik, hogy az akkor 76 éves férfi már nem jelent veszélyt a társadalomra, a kegyelmi bizottság esélyt adhat neki, hogy új életet kezdjen. Az elítélt tehát a szabadulás reményét kapta meg, ám egyáltalán nem biztos, hogy valaha is élhet még börtönön kívül. A külföldi statisztikák szerint nagyon ritka, hogy a legsúlyosabb bűnözők kegyelmet kapjanak.

Ez történt korábban

Magyar László 36 éves kora óta ül, mert egy rablóbanda tagjaként 2001-2002 között társaival idős emberek sorát bántalmazta, akik közül többen is belehaltak a sérüléseikbe. Ő volt az egyik első, akit először 2005-ben, jogerősen pedig 2010-ben tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek.

Csakhogy a tész hazai szabályozásáról épp Magyar ügyében mondta ki egy éve Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy az embertelen bánásmódot tiltó Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik, és ezért változtatni kell rajta. Nem arról van szó, hogy magát az életfogytiglani börtönbüntetést minősítették embertelennek. Csak azt, ha valaki nem is álmodhat arról, hogy egyszer visszakaphatja a szabadságát: Strasbourg szerint senkit nem lehet a halálig tartó szabadságvesztés felülvizsgálatának reménye nélkül börtönben tartani.

A korábbi magyar szabályozás nem tartalmazott olyan garanciális elemet, ami a reménynek ezt a szalmaszálát biztosította volna. A strasbourgi döntésre reagálva a parlament tavaly módosított a szabályozáson: 40 év után kétévenként, ha az elítélt hozzájárul, minden esetben kegyelmi bizottság dönt a kérvényekről. Mivel az új szabály szerint az államfő megvétózhatja a döntést, a megoldást a jogvédők nem tartják kielégítőnek, és az ügy ismét Strasbourg elé kerülhet.

Magyar ügyében azonban az új szabályozástól függetlenül egyedi döntést kellett hozni, erről szól a Kúria mostani eljárása. Az ügyészség és a védelem is azt kérte, hogy a bíróság biztosítsa Magyarnak a kegyelmi felülvizsgálat lehetőségét, a vita csak azon volt, hogy erre mikor kerüljön sor. Magyart 2002-ben fogták el, a védelem azt szerette volna elérni, hogy Magyar ítéletét a strasbourgi gyakorlatban meghonosodott 25 év után vizsgálják felül. Az ügyészség az el nem évülő bűncselekményekre (Magyaré ilyen) vonatkozó 30 éves legkorábbi felülvizsgálati időpontot indítványozta.

Az utolsó pillanatban merészet húzott a Legfőbb Ügyészség

A Legfőbb Ügyészség a Kúriához kedden eljuttatott (és a védőkhöz szerda este megérkező) új indítványában azt javasolta, hogy a bíróság tartsa hatályban a korábbi ítéletet (addig a védelemmel együtt annak megváltoztatását kérték). Ez Magyar életfogytiglani szabadságvesztésének majdani felülvizsgálatára nézve azt jelentette volna, hogy az azóta hatályba lépett szabályok vonatkoznának rá is, és leghamarabb 40 év leülése után kerülne sor felülvizsgálatra.

Az ügyészségen belül is sokat vitatkoztunk, hogy megér-e ennyit az ügyészség presztízse, de végül a tiszta jog érvényesülése mellett döntöttünk

– válaszolta a szünetben az ügyész, Sódor István az Indexnek, hogy miért csak az utolsó utáni pillanatban változtattak az indítványukon. Szerinte mostanra született meg a döntés.

Sódor amúgy összesen négyszer, már-már kényszeresnek tűnő módon ismételte el, hogy Strasbourg szerint nem a tész sérti az egyezményt, hanem a hazai szabályozás hiányossága, amit időközben a jogalkotó orvosolt.

A védők teljesen kiakadtak

Az ügyészség az utolsó pillanatban meghozott váratlan döntése felháborította a védőket. Karsai Dániel botránynak, példátlannak minősítette az ügyészség lépését, és kilátásba helyezte, hogy ha a bíróság nem hagyja figyelmen kívül az indítványt, az Alkotmánybírósághoz és ismét Strasbourghoz fordulnak, mert sérülne Magyar joga a tisztességes eljáráshoz.

Társa, Kadlót Erzsébet ezt követen igyekezett részletesebben is kifejteni, hogy miért tartja felháborítónak és justizmordnak  a történteket, és hogy magyar állam ismét nem biztosítaná a tisztességes eljárást Magyarnak (tavaly Strasbourgban a nyolc évig tartó büntetőeljárás hosszúsága volt Magyar egyik panasza). Azt is elmondta, hogy a jelek szerint az ügyészség csak most kezdi felfogni az ügy súlyát.

Kúria: köztes út

Molnár Gábor Miklós, a Kúria tanácsvezetője a határozatot ismertetve elmondta, hogy a védők érvelésével szemben az ügyészség kései beadványa nem ütközött az eljárási szabályokba, mert annak benyújtására a bíróság visszavonulásáig mód volt. A Kúria ugyanakkor a védők óhajával egyezően a felek eredeti indítványainak megfelelően megváltoztatta Magyar korábbi ítéletét, és mellőzte a tényleges életfogytiglanra vonatkozó rendelkezést. A határozat értelmében a férfi leghamarabb 40 év után bocsátható szabadlábra. A Kúria döntése értelmében tehát ugyanakkor kerül Magyar ügye kegyelmi bizottság elé, mintha az azóta bevezetett új szabály vonatkozna rá,  csak épp az ő esetében erről Strasbourg miatt egyedi döntés született.

Ha jól értettük a bíróság döntését, a jogerős ítélet után megszületett, a strasbourgi döntés figyelembe vételével meghozott új szabályok ugyanis nem lennének alkalmazhatók visszamenőlegesen, ahogy azt a Legfőbb Ügyészség javasolta ,és nem is felelnének meg a strasbourgi döntés követelményeinek Magyarra nézve. Az indokolás szerint a Kúria csak annyit változtathatott Magyar eredeti ítéletén, ami a strasbourgi döntésben megállapított egyezménysértés kiküszöböléséhez feltétlenül szükséges. A tanácsvezető bíró utalt rá, hogy az EJEB a közelmúltban egy másik magyar ügyben kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának 40 évben történő meghatározása nem egyezménysértő (tehát a védők szerinte erre nehezen hivatkozhatnak Strasbourgban).

A 40 évnyi börtön után, 2042-ben felülvizsgálandó szabadságvesztésről szóló határozat az eredményét tekintve értelemszerűen a jogalkotó szándékával és az ügyészség legutolsó indítványával van inkább összhangban. A határozat ellen (Magyarországon) jogorvoslatnak nincs helye.

A Fidesz-frakció átaludt egy fél évet?

Szükség van a tényleges életfogytiglanra a többszörösen visszaeső bűnözőkkel szemben – címmel adott ki tegnap közleményt a kormánypárt frakciója, a késsel az élettársára támadó szentesi férfi ügyében született ítéletre reagálva.

A közlemény időzítése feltehetően összefügg a Kúria mai döntésével, a Fidesz-KDNP szerint ugyanis

"a 2010-es kormányváltás után bevezetett szigorú büntetőpolitikai eszköz azonban most veszélyben van, mert a strasbourgi bíróság megkérdőjelezi a szükségességét. A Fidesz-KDNP képviselőcsoportja arra kéri a kormányt, hogy ne engedje a büntetőpolitika fellazítását és védje meg a tényleges életfogytiglant, amely hozzájárult a közbiztonság javulásához és eltörlésével a magyar bíróságok kezében nem maradna kellően hatékony eszköz a veszélyes bűnözők megbüntetésére."

A kormánypárti frakció közleménye azért különös, mert 2014 decemberében épp a most veszélyesnek nevezett strasbourgi döntésre reagálva szavazták meg maguk is, hogy a tész-esek ítéletét leghamarabb 40 év után kötelező legyen felülvizsgálni.