Csak a csattanásra emlékszem

Máig nem került elő az a hosszúkás, tompa, kemény tárgy, amely halálos fejsérülést okozott 2014. január 8-án a Pest megyei Tápiószelén a kétéves Kirának. A kislány halála másfél évvel ezelőtt megrázta a hatezres kisvárost, sérülései az orvosokat is megdöbbentették. A Budapest Környéki Törvényszéken csütörtökön kezdődött el annak a férfinak, B. Bélának a büntetőpere, aki az ügyészség szerint meggyilkolta a kislányt.

A családból, a szomszédságból senki sem jött el megnézni, hogyan áll a bíróság előtt a halkan beszélő, magas, szemüveges férfi. B. Béla azt szerette volna, ha egyáltalán nincs is nyilvános tárgyalás, de a bíróság elutasította a kirendelt védő erről szóló indítványát. Csak a kamerákat és fényképezőgépeket kellett a vádirat ismertetése után leállítani.

Elfojtott indulatokról beszél a vádirat

A vádirat felolvasásán az ügyész néhány perc alatt túlesett. Beszűkült, rugalmatlan, merev, érzelmeit, indulatait elfojtja, a mélyben lappang a feszültség, hadarta el a jellemzést, amelyeket az igazságügyi szakértői vélemény alapján állíthatott össze az ügyészség a vádlottról.

A most 40 éves férfi 2013 januárjában ismerte meg Kira édesanyját, akinek ekkor négy gyereke volt. Közülük a két kisebbiket ő is nevelte, Kirát és óvodáskorú nővérét. A Székelyföldről származó, román állampolgárságú, fűtésszerelőként dolgozó férfinak is volt már két gyereke, akik Romániában éltek. A pár néhány hét után összeköltözött, az asszony hamar teherbe esett. 2013 novemberében megszületett közös gyerekük, egy Patrik nevű kisfiú.

A tragédia napján a nagyobbik kislány óvodában volt, az asszony elment hazulról, a férfi egyedül volt otthon a két hónapos Patrikkal és Kirával. A mentőket ő hívta ki. Azt nem mondta meg nekik, hogyan sérült meg a kislány. A vádirat sem foglalkozik részletesen a mikénttel azon túl, hogy a sérülést a soha meg nem talált tompa tárgy okozta. Kira koponyája betört, agyzúzódást szenvedett, a légzése leállt, mire a mentők kiértek, már nem volt eszméleténél. Két nappal később, a kórházban halt meg.

A kulacsáért kapaszkodott?

A férfit aznap, 2014. január 10-én hallgatta ki először a rendőrség, akkor még tanúként. Három nappal később már gyanúsított volt. Vallomást ma, a bíróságon nem akart tenni, de azt mondta, a korábbiakat fenntartja. A tárgyalás jórészt azzal telt, hogy a bíró felolvasta ezeket.

A legelső, már gyanúsítottként felvett változat egyszerre szól egy borzalmas balesetről és van benne egy öntudatlanul elkövetett gyilkosság lehetősége. A vádlott 2014. január 13-án azt vallotta, hogy Kira a konyhában játszott a szőnyegen egy babával és egy játék mobiltelefonnal, amikor egy kis időre magára hagyta, hogy lefektesse a szobában a csecsemőt.

Csattanásra emlékszem, kimentem a konyhába, és ott találtam Kirust

- mondta a rendőröknek. A kislány nehezen lélegzett, nem sírt, nem vérzett, de a feje hátulján kitapintható volt egy dudor. A vallomásnak ez a része nagyon hasonlít ahhoz, amit legelőször, még tanúként mondott el B. Béla, abban még arról is szó volt (és ez a részlet még később is felbukkant újra), hogy Kira kis kulacsa az asztal sarkán volt, talán azért próbált meg felmászni, míg egyedül maradt, és leesett.

A rendőrök újra és újra rákérdeztek, hogyan sérült meg a kislány, ő bántotta-e, mire a jegyzőkönyv szerint az volt a válasz: "nem tudom, nem emlékszem rá, hogy bántalmaztam volna",

ha bántalmazásból származik a sérülése, az csak én lehetek, de nem emlékszem rá.

Ez a sajátos, nyomasztó fordulat felbukkant a következő napi, 2014. január 14-i kihallgatási jegyzőkönyvben is:

Ha meg lett verve a gyerek, Patrik nem lehetett, csak én.

B. Béla azonban ma már tagadja, hogy ilyesmit mondott volna valaha a rendőröknek. A felolvasás végén észrevételként röviden azt mondta: ezeket a jegyzőkönyvekben felbukkanó mondatokat ő nem mondta. Szerinte egy félreérthető, nem is a vallomástétel közben tett megjegyzését írták bele így a vallomásába.

Az új változat: jöttek a románok

A vádlott nyolc hónappal a tragédia után, már előzetesben ülve, 2014 szeptemberében teljesen új történettel állt elő. Eszerint a tragédiában három román férfinak volt kulcsszerepe, akik közül kettőt, bizonyos Florán és Bogdán régi ismerőse, 2009-re nyúlik vissza a konfliktusuk. Ezek az emberek állítása szerint már a tragédia előtti nap estéjén, január 7-én felbukkantak a tápiószelei háznál, és a régi fűtéstechnikai cégével kapcsolatban követeltek tőle valamit, amit ő nem tudott teljesíteni.

Az új vallomás úgy folytatódott, hogy másnap, január 9-án újra megjelentek újra a háznál, amikor ő egyedül volt a gyerekekkel, benyomultak a szobába, dulakodás alakult ki, miközben ők lökdösődtek bent, Kira sikított egyet kint a konyhában, Floran megindult a konyha felé, puffanás hallatszott, és mikor meglátta, a kislány már a földön a feküdt. A román támadók a vádlott szerint egy sötétszürke dzsippel menekültek el. A rendőrök kérdéseire a külsejüket is leírta, egyikük állítólag sebhelyes, a másik meg úgy néz ki, „mint az X Faktorban a negyedik mentor”. A rendőrök kérdezgették, miért csak most jutott eszébe mesélni róluk, amire a válasz az volt, hogy megfenyegették: bántani fogják a Romániában élő gyerekét, ha beszélni mer.

Tömegével találtak kék-zöld zúzódásokat

A vádiratban, a jegyzőkönyvekben megőrzött rendőri kérdésekben nyoma van annak is, hogy a nyomozók nem előzmény nélküli, elszigetelt tragédiának sejtették, ami Kirával történt, hanem sokkal inkább egy tipikus családon belüli erőszak esetet láttak meg a háttérben. A vádiratban szerepel, hogy a kislányok vér szerinti apja kék-zöld foltokat fedezett fel korábban Kirán, még le is fényképezte azokat, de amikor az anyát számon kérte, azt a választ kapta, hogy kisebb baleset történt csupán. Az orvosszakértők a halálos sérülésen kívül maguk is sok apróbb zúzódást fedeztek fel a kislány testének különböző pontjain, de a vádirat itt óvatosan fogalmaz, miszerint ezek „akár direkt, akár indirekt” erőbehatásra keletkezhettek. A vádlott a kihallgatásokon minden kérdére tagadta, hogy valaha is megverte volna a kislányt akár ő, akár az anya.

A nyomozók gyanakvása a családon belüli erőszakra kiolvasható azokból a kérdésekből is, amelyekkel a rendőrök a két felnőtt párkapcsolatát firtatták. Kiderült, hogy a tragédia napján az asszony épp a volt élettársával találkozott. A rendőrök visszatérően kérdezgették a vádlottat, mit szólt ehhez, de ő azt állította, nem bánta. Az egyik kihallgatáson szóba került az is, hogy a nő ismerősöknek panaszkodott arra, hogy a férfi nem szívesen engedi el ide-oda, volt olyan is, hogy nem engedte ki a lakásból. Ezt B. Béla el is ismerte, állítása szerint azért nem akarta kiengedni akkor az asszonyt, mert neki dolgozni kellett mennie, ezért a nőnek szerinte otthon kellett volna maradnia. A férfi szóhasználatát is megőrizte a jegyzőkönyv: azt mondta a nőre, „van benne egy ilyen akaratosság”.

A rendőröknek feltűnt egy párhuzam: a tragédia napján a férfinak szintén el kellett volna mennie otthonról egy munkát elvégezni, miközben az anya odavolt. Az asszonyt szerette volna meghallgatni a bíróság, de az idézéshez tartozó tértivevény a tárgyalás reggeléig még nem érkezett vissza. A csütörtöki tárgyalás így nem tartott sokáig.

B. Béla ügyvédje szeretné elérni, hogy a férfi elhagyhassa a börtönt, és előzetes letartóztatás helyett házi őrizetben várhassa ki az ítéletet. Arra hivatkozik, hogy védencének rossz az egészsége, és elhozott egy nyilatkozatot a férfi unokatestvérétől, aki vállalná, hogy befogadja erre az időre. A bíróság csütörtökön még nem hozott döntést az előzetesről, először begyűjtik az orvosi papírokat. A következő tárgyalási nap július elsején lesz.