Ha tudná, mi megy a Keletiben, többet nem akarna MÁV-val utazni

Vettem már vonatjegyet Indiában is, úgyhogy felelősséggel állíthatom, hogy káosz tekintetében a Keleti pályaudvar nemzetközi jegypénztára a világ élvonalába tartozik. Ha ön szintén azok népes táborába tartozik, akiket a MÁV már leszoktatott a vonatozásról, akkor velünk most könnyed betekintést nyerhet ebbe a hihetetlen világba.

Nyilván vannak olyanok is, akik a nyár egy részét nem azzal töltenék, hogy a Keletiben próbálnak vonatjegyet váltani. Nekik a cikk végén olyan információkat gyűjtöttem össze, amelyekkel a jegyvásárlás Edwin Martonjaiként tündökölhetnek wannabe utastársaik előtt, könnyedén játszva a lehetőségek húrjain.

A Keleti nemzetközi jegypénztárához egyébként mindenkinek érdemes kirándulnia egy szabad délutánon, ha azt hinné, hogy Magyarország legnagyobb gondját tényleg a menekültek jelentik, és nem saját magunk. A program kötelező szociológusok számára: a pályaudvar oldalhajójában ugyanis olyan bizarr keveréket alkotnak a nyugati turisták, a keleti menekültek és a tébolyultan bolyongó őslakosság, amelyhez hasonló egzotikumért kutatók Pápua Új-Guineáig szoktak elzarándokolni.

Figyejjé, nó entransz!

A Keleti nemzetközi jegypénztára a Thököly úti oldalhajóban található. Az ember belép a pályaudvar oldalkapuján, jobbra fordul, és a folyosón megpillant 80 embert, akik a földön fekszenek, alszanak, olvasgatnak, vagy hátizsákjaikon ülve csevegnek. Felettük pilledt alakok támasztják a rohadó falat, miközben egy jelentősebb tömeg kavarog az üvegajtó körül.

Az epicentrumban cingár, idősebb úr áll, láthatósági mellényben, és olyanokat kiabál, hogy „námber”, továbbá „figyejjé, nó entransz!”, adott esetben pedig „azanyád, nem értem mit mondasz”. A japán turistalány erre rémülten rebegteti a szempilláját, majd akaratlanul is megteszi, ami a dolga, azaz jegy nélkül hátrébb takarodik, hogy az úr előtt megint összecsapjanak azok, akik még nem hitték el, hogy ez a rendszer nem azért van kitalálva, hogy az utas utazzon.

Hogy lehet ez? Hiszen a Keletit felszerelték mindennel, ami a jegyvásárláshoz kell. Van:

• sorszámosztó automata
• számkijelző
• kasszák
• információs személyzet
• vonatok

Ennek ellenére láttam, amint egy kisgyerekes cseh lány zokog az ajtóban, hogy nem jut jegyhez, majd láttam, amint rémült rohanás után lekési a 20:05-ös prágai vonatot.

A sorszámkiosztó ugyanis a lerohadt folyosó oldalában egy olyan gép, amin celluxszal rögzített papíron, golyóstollal szerepelnek az opciók. Odabenn kézzel töltik ki a nemzetközi jegyeket, olyan tempóban, mintha kilencszázötöt írnánk, amikor a jegyírásnál meg kellett várni, hogy a tinta megszáradjon.

A kijelzőn eközben érthetetlen sorrendben következnek a számok.

Hatszáznál fordít. Érted már?

 – magyarázta a láthatósági mellényes alkalmazott az amerikai turistafiúnak, aki ahelyett, hogy megértette volna, rémülten forgatta a szemeit. „Sziksz” – ordította az arcába a MÁV információs munkatársa, és kezén hatot mutat. Aztán pörgetni kezdi a karjait, mintha futna. „Fordít. Kettőszáz.” És kettőt mutat az ujjával. Amerikai turista elmenekül.

Ön sem érti? Lefordítom. A kijelzőn a számláló hatszázig megy, majd visszaugrik kétszázra. Tehát ha Önnek 201-es a sorszáma, és a kijelzőn 598-as a szám, akkor hamarosan következik. Hogy miért hatszázig, és miért kétszáztól? Ugyanúgy nem tudni, mint hogy a MÁV miért egy váltóállító szakmunkást alkalmaz a 70 százalékban külföldi vásárlóközönség tájékoztatására. (Valójában amúgy én sem értem, mert a kijelzőn 600 feletti sorszámok is szerepeltek. Valószínűleg az úr összekeverte a 6 és a 7 százat.)

Ember az embertelenségben

A legnagyobb kavarodást az okozta, hogy a folyosóról senkit nem engedtek be a légkondicionált jegyirodába. A tipródást, bénázást, a magyar nyelv kizárólagosságát minden nemzet várakozója elfogadta, de az nem fért sem a francia hipszter, sem az afgán migráns, sem a magyar nyaraló fejébe, hogy miért ne lehetne az erre kialakított, nagy és hűs teremben figyelni a kijelző vánszorgását. A folyosón kellett toporogni, miközben az üres teremben zajlott a jegykiállítás misztikus és lassú művelete. Hogy mennyire lassú?

A rendszer embertelen ugyan, de azt meg kell említeni, hogy a láthatósági mellényes utasirányító próbált ember maradni az embertelenségben. Nem az ő hibája, hogy nem tanult nyelveket.

Az ajtó előtt könnyes szemmel toporgott a cseh lány, a gyerekére mutogatott, és hajtogatta, hogy mindjárt megy a vonatuk.

Idő! Tájm. Klokk?

– kérdezett rá a MÁV-alkalmazott, hogy mikor megy a vonata. Beletelt néhány percbe, míg az újságíró-szakmai alapelveket áthágva beavatkoztam, és lefordítottam, mit akar a lány. Azonnal beengedték, megvehette a jegyet, és nem sokkal később, a kapuból láthattuk, ahogy gyerekkel együtt lekésik a vonatot.

Az utolsó akadály

Szerencsémre felderíthettem azt is, mi a nemzetközi pénztár működésének lényege, köszönhetően annak, hogy a kavalkádban összefutottam Tevan szerkesztővel. Tevan Imrét onnan ismerem, hogy évekig dolgozott az Indexben, esetünkben azonban fontosabb, hogy ő az ország egyik legjelentősebb vonatfanatikusa. Éppen egy vonatozós körútra akart jegyet váltani, és volt bilétája is, úgyhogy vele együtt léphettem oda a láthatóságis úrhoz. Megmutattuk a sorszámot, amire a MÁV-os határozottan közölte: „Nem lehet bemenni.”

„Mi következünk.”

„Nem lehet bemenni.”

Egy átlagos interrailes fiatal vagy Németországba tartó menekült nyilván ezen a ponton adja fel. Mi azonban kitartottunk.

„De kiírták a számunkat.”

„Jó, akkor menjenek be.”

A kasszánál ugyanezzel az elbizonytalanító mechanizmussal találkoztunk: „Oda nem jár vonat.”

„De benne van a menetrendben.”

„Rendben, mikorra kéri a jegyet?”

Jegyet venne, és nem akar várni?

És mit tegyen az, aki nem akar órákig várni? Tevan szerkesztővel döbbenetes felfedezést tettünk. A Keletiben működik még három jegyiroda, ahol nemzetközi jegy váltható, és egyáltalán nem kell sorban állni. Hogy miért nem megy oda senki? Mert ezt csak telefonon árulják el az embernek, már ha van ismerőse a MÁV vezérkaránál.

Íme a tuti jegyvásárló helyek listája.

1. Business lounge: A pályaudvar Kerepesi úti oldalán, a sínek mellett található. A kávéillatú, légkondis helyiségben elvileg csak első osztályú utasok tartózkodhatnak, de a pénztáros hölgy elmondta: ha kevés a munkája, másodosztályú jegyeket is kiállít. Látogatásunkkor teljesen üres volt a terem. Igaz, a printer pont lehalt, így végül is jegyet nem tudtak adni.

Nyitva tartás: 6–21:15

2. Wasteels: Az előbbi helyiség mellett egy viszonteladó, amelyik pont ugyanannyiért árulja a jegyet, mint a pénztár. Viszont senki nem tud róluk, ottjártamkor egyszerre két ablaknál is válthattam volna jegyeket.

Nyitva tartás: 8–20 óra.

3. Másik nemzetközi pénztár: A Thököly úti oldalon, de a bejárattól balra található. Sajátos belsőépítészeti megoldásai miatt is érdemes meglátogatni. A míves termet bárdolatlan gerendákkal támasztották alá, de olyan sűrűn, mintha erdőt akartak volna imitálni a MÁV ügyes szakemberei.

Nyitva tartás: 7–17 óra.

4. Kaotikus jegypénztár: Ezt ismertettük cikkünkben.

Nyitva tartás: 4–24 óra.

5. József Attila utca 16. szám alatti nemzetközi jegypénztár

Figyelem! A honlapon 19 óráig vannak nyitva, de azt tavaly óta elfelejtették frissíteni. Valójában már 18 órakor bezárnak.

6. Bónusz: Olvasóink hívták fel a figyelmet, hogy a Nyugatiban és a Déliben is van nemzetközi pénztár, ahol ugyenezek a jegyek sorbanállás nélkül megvehetők