Két óra alatt kétmilliónyi cuccot pörgetett ki

• A cigicsempészetről szóló cikksorozatunkban a csempészésre rálátó szakemberekkel és alvilági figurákkal beszélgettünk, hogy megtudjuk, hogyan is működik belülről ez az üzlet. 
• Az első részben azt mutattuk be, hogyan csempészik a cigit Magyarországra, kik ennek a piacnak a határ menti szereplői, mik a szabályai, mennyit lehet keresni rajta, és hogyan megy tovább az áru a fővárosba.
• Most arról írunk, hogy a kereskedők hogyan terítik a csempészcigit Budapesten, hogyan konspirálnak, kik a segítőik, miért nehéz őket lebuktatni, és mennyi pénzt kaszálnak mindezzel. 
• Az biztos, hogy a trafiktörvény egyik nagy nyertesei a feketézők.

Zseniális szervezéssel, némi konspirációval, alacsony rizikóval sok pénzt kereshet az, aki csempészcigivel kereskedik. A trafiktörvény hatására nem lett kevesebb dohányos, viszont könnyebb hozzájutni az olcsó csempészcigihez, mint korábban. Nem a díler lett több, hanem a vevő, és ezáltal az árusítóhelyek, valamint a feketén kereskedők haszna. 

A cigarettacsempészet virágzását jelzi az is, ami nemrég a kárpátaljai Munkácson történt. A csempészpiac felosztásán veszhettek össze szélsőséges fegyveresek egy kárpátaljai helyi befolyásos emberrel, a vita durva lövöldözésig fajult, több ember meghalt, megsebesült. 

Ez azért nekünk is sok volt. Azt megszoktuk, hogy néha balhé van, elcsattan egy-egy pofon, megvernek valakit, de az, hogy emberek halnak meg, ez azért korábban nem volt

– mondta egy, a csempészetben érintett magyar alvilági figura az esettel kapcsolatban az Indexnek. A munkácsi eseményeknek Magyarországon is lett következményük: Záhonynál nemrég tizennyolc olyan vámost vett őrizetbe a Terrorelhárítási Központ, akik a gyanú szerint segítették a csempészeket.

Persze azt, hogy jó pénzt hoz ez iparág, már a hülye is látja. 

Vidéken vannak olyan települések, ahol az egész falu csempészcigit szív, de a fővárosban sem rózsás a helyzet, különösen a lakótelepeken. Az olcsó csempészcigire főleg a szegényebbek és a fiatalok kaptak rá, utóbbiak azért is, mert a trafikossal ellentétben az utcai dílert nem érdekli, hogy a vevője nagykorú-e vagy sem. Ahogy az sem igazán, hogy az eladott termék gyári cigi vagy ócska hamisítvány, ami még a gyárinál is egészségtelenebb. 

Ahogy az előző részben írtuk, ha a csempészárut Magyarországra szánják, akkor a végállomás rendszerint Budapest, az árut itt terítik. Budapest bizonyos pontjain, például a Boráros téren, a Keleti pályaudvar környékén, a Nagyvárad téren aktív utcai dílerhálózat van, de őket is a nagyobb csoportok szolgálják ki árukkal, nemcsak cigivel, hanem amire éppen igény van. Ugyanakkor jól érzékelhető például , hogy a trafiktörvény után az addig csokiban, paprikában utazó dílerek hirtelen átváltottak cigire, és a kereslet azóta sem csökkent a dohány iránt. 

A fővárosba rendszerint autóval érkezik a határ menti illegális lerakatokból az áru. Egy autóba többládányi cigi is elfér, egy ládányi áru feketepiaci ára legalább félmillió forint. Az idefuvarnál a szállítóknak úgynevezett előfutárok is segédkeznek.  Az előfutárok – a szállítmány méretétől függően – egy vagy több autóval mennek előre, figyelik, van-e bármilyen ellenőrzés, és ha igen, figyelmeztetik a csempészcigit szállító autó sofőrjét. Sőt, a nagyobb értékű szállítmányokat ezenfelül kísérik is, nehogy egy ellenséges banda elrabolja vagy ellopja, ilyenre is van ugyanis példa, és ezek nem azok az esetek, amik után a sértettek feljelentést szoktak tenni.  

Amikor már a fővárosban van az áru, raktárakban helyezik el. Persze nem a hagyományos értelemben vett raktárakban.  Előszeretettel pakolják a cigit lakótelepi lakásokba, vagy olyan lakótelepi közös helyiségekbe, ahol a tulajdonjog nem teljesen tiszta. Egy díler el is magyarázta nekünk, mi ebben a ráció:

Ha a vámosok rátalálnak a cuccra, nehezen bizonyítható, ki tette oda, mivel több lakástulajdonosnak is lehet kulcsa az adott helyiséghez, például egy lakótelepi pincéhez. 

Az is gyakori, hogy a kereskedők a lakótelepeken élő idős asszonyokat kérik meg arra pár ezer forintért cserébe, hogy hadd rakják le nálunk azt a néhány karton cigit.  A lakótelepek, főleg a tízemeletesek, azért is ideálisak a bűnözőknek, mert nagy a jövés-menés, cserélődnek a házak előtt parkoló autók, a lakások bérlői, a panelrengetegben, lépcsőházakban, átjáróházakban pedig könnyen el lehet tűnni, ha éppen menekülni kell. 

Sok jó cigi kis helyen is elfér

A bűnözők figyelnek arra, hogy az árut sok, általában 7-15 ilyen helyen raktározzák. Két okból is ésszerű ez. Egyrészt, ha az egyik raktárra rátalálnak a hatóságok, akkor nem minden áru megy kárba. Másrészt, ha több a raktár, akkor az utcai árusítóhelyeket is több irányból el lehet látni vele. Ráadásul, ha egy raktárban nincs túl sok cigi lerakva, akkor az a büntetési tételt is csökkenti egy esetleges lebukás esetén, feltéve, ha a többi raktár rejtve marad – és általában rejtve marad. A kárba veszett (értsd: a hatóság által lefoglalt) cigi értéke is kevesebb, így az a pénz is, amit a kereskedők bebuknak az eljárás során.

Persze nem csak kis tételben érkezik csempészcigi vidékről a fővárosba. A nagyobb, több tízmilliós szállítmányokat az M3-as, M5-ös autópályák mentén, a Budapesthez közeli alvó városokban rakják le, és onnan hordják el az értékesítő helyre vagy a kisebb fővárosi raktárakba. Ezekben a városrészekben reggel és este általában nagy a forgalom, sok a céges furgon, így nem tűnnek fel a cigiket utaztató kisbuszok, nagyobb autók sem. 

Sokszereplős játék

A kisebb, lakótelepi vagy egyéb fővárosi raktárakból nem közvetlenül kerül az utcára az áru. Még beiktatnak a kereskedők egy ideiglenes tárolót, hogy még jobban csökkentsék az esetleges rizikót. Ez a tároló lehet egy cigivel megpakolt, parkoló autó vagy például egy szemeteskuka. 

Magát az utcai üzletet a közvetítő bonyolítja le. Ő az, aki leszólítja az utcán az embereket, vagy már a meglévő klienseivel tárgyal. A közvetítővel állapodik meg a vevő arról, hogy milyen cigit, mennyit és mennyiért vásárolna. A mennyiség nem mindegy. Minél többet vesz ugyanis valaki, annál olcsóbban juthat a csempészáruhoz, ez az oka annak, hogy a híradásokban és a szóbeszédekben is gyakran más és más összegeket hallani arról, mennyibe is kerül feketén a dohány.

Általában 500 és 700 forint között van egy olyan doboz cigi, amit legálisan ezer forintért kapnánk meg, de nagyobb mennyiségnél már 400 forintért is hozzá lehet jutni olyanhoz, amit a boltban több mint ezer forintért árulnak, ráadásul nem hamisítvány. (Az is egy általános szabály, hogy minél messzebb van a határtól az áru, annál drágább. Ez az oka annak, hogy Londonban ugyanazt a csempészcigit, amilyet Budapesten is árulnak, már sokkal drágábban adják, de még így is olcsóbban, mintha ottani boltban vennénk.)

Amikor a közvetítő és a vevő üzletet köt, akkor azt messzebbről látja az az ember, aki az egész folyamatot figyeli. A közvetítő jelez neki (például a kezével), így adva le a pontos rendelést. Ezután az üzletet a távolból figyelő ember elmegy az ideiglenes tárolóhoz, onnan előveszi a szükséges mennyiséget, odaviszi a vevőnek, majd eltűnik. Van, hogy a közvetítőnél egy doboz cigaretta sincsen, ahogy a „tárolós” embernél is csak az eladásra szánt mennyiség. Ez is azért van így, hogy lebukás esetén ne bűncselekmény, hanem csak szabálysértés legyen az, amit elkövettek – ha sikerül egyáltalán bizonyítani, hogy mi történt, mert ennyi cuccot vészhelyzet esetén pillanatok alatt eldobhatnak.

Sokszor a díler nem is ér hozzá a cigihez, a dolga csak annyi, hogy koordinálja az üzletet

– mondta egy, a feketekereskedelemre rálátó szakember.

Az ügyletet úgynevezett figyelők segítik. Ezek az emberek nézik, hogy jön-e rendőr, vámos vagy bárki, aki gyanús, és időben jeleznek, ha baj van. A figyelők lehetnek idősek, gyerekek, nők, férfiak, bárki, ki se lehet szúrni őket, főleg nem a forgalmas csomópontokon.

A forgalmas csomópontok (Boráros tér, Kőbánya, Keleti pályaudvar) azért is kedvelt árusítóhelyek, mert a nagy átmenőforgalom miatt a vevőkör széles, pánik esetén pedig könnyen el lehet tűnni a tömegben vagy valamelyik tömegközlekedési eszközön. A piacok környéke is népszerű helye a dílereknek, mert kevésbé feltűnő, ha ott árulnak ezt-azt. 

Ha megbízható az ügyfél, akkor a közvetítő akár meg is mondhatja, hogy milyen címre, hová menjen az áruért, de az nagyon ritka, hogy a díler ennyire megbízna a kliensben. Bejáratott és nagyobb tételt rendelő vevőnél viszont gyakran alkalmazott módszer, hogy elkérik a kocsikulcsát, elviszik az autóját, és megmondják, hogy melyik parkolóban találja majd meg az autóját egy óra múlva, és hol lesz a kocsikulcs. Amikor a vevő a kocsijához megy, akkor annak a csomagtartójában már ott lesz az áru, természetesen ha előtte már rendezte a számlát. 

Az ügylet tehát sokszereplős, jól konspirált, emiatt nagyon nehéz lefülelni a dílereket. Van, hogy a lánc egyes szereplői nem is ismerik egymást, így egy-egy lebukáskor akkor sem jutnak a hatóságok a lánc végére, ha valamelyik szereplőnek esetleg meg is ered a nyelve. 

És hogy mennyit lehet ezzel keresni? Sokat.

Egy budapesti lakótelepi dílercsoport állandó vevőkörrel egy óra alatt kétmillió forintnyi árut is el tud passzolni a tapasztalatok és az elmondások alapján. Sokszor szinte teljesen nyíltan bonyolítják az ügyletet.

Beállt a srác a kisbusszal a lakótelepre reggel 8 órára, már ott álltak cekkerrel a kezükben a vevők. Két óra alatt kétmilliónyi cuccot pörgetett ki. Hencegett is azzal, hogy ő két óránál többet egy nap nem hajlandó dolgozni

- mesélt egy, a cigarettacsempészekre szakosodott szakember egy mindennapos esetet.

Persze a két óra alatt bezsebelt kétmillió forint még a profit nélküli bevétel, de mivel elég nagy a haszonkulcs, ezért ez sem kis summa. A dílerek költségei pedig elenyészőek a haszonhoz képest: a figyelőknek pár ezer forintot kell fizetni, a raktárak fenntartása is 5-6 ezer forintból megvan, tehát nagyjából 50 ezer forint költség mellett milliós hasznuk van.

Összehasonlításképpen: Ukrajnában a cigi 1 euró alatt van, ugyanez Magyarországon már 3 euró, így majdnem akkora a haszon a csempészcigin, mintha kokaint csempésznének, miközben a rizikó sokkal alacsonyabb a várható büntetési tétel miatt.  

(Az utolsó részben arról írunk, hogyan hagyja el Magyarországot a csempészáru és merre tart. Az első részt itt olvashatják.)