Durván gazdagodik a magyar alvilág a menekültbizniszen

A magyar házaspár felosztotta egymás között a feladatokat. Egyikük becsempészte Szerbiából a cigarettát, míg a másik az értékesítésről gondoskodott. Suhant is a biznisz, de a házaspár hamar rájött, hogy sokkal többet kereshetnének azzal, ha nem cigarettát, hanem embert csempésznének. Profilt váltottak és egészen a lebukásukig jó pénzeket kerestek azzal, hogy a cigaretta helyett Szerbia felől érkező menekülteket csempésztek. 

A házaspár példája nem egyedi. Alvilági körökből származó információink szerint a 2-3 hónapja még a cigarettacsempészetben utazó magyarországi bűnözői körök mostanra szinte egytől-egyig átálltak az embercsempészetre. Ennek anyagi okai vannak. Ahogy forrásaink fogalmaztak, "most konjunktúra van". Csak egy példa: nyolc-tíz menekült szállításával akár napi 6-10 ezer eurót is meg lehet keresni, kereslet pedig van a szolgáltatásra.

Óriási tömegben érkeznek. Van pénzük, hajlandóak invesztálni, van akaratuk és nincs vesztenivalójuk

– foglalta össze egy, az embercsempészetet testközelből ismerő forrásunk, hogy minek köszönhető a profilváltás.

Persze a váltás nem okozott gondot a bűnözőknek, mivel valójában mindegy, mit csempésznek. Ahogy a cigarettacsempészettel foglalkozó cikksorozatunkban is írtuk, a csempészés nem termékspecifikus. A csempészek a meglévő, kiépített infrastruktúrájukon (rejtekhelyek, ismert útvonalaik), valamint a kiépített kapcsolataik segítségével (értékesítők, figyelők, lefizetett hatósági emberek) mindig azt csempésznek, amire a legnagyobb a kereslet és amiből a legtöbb pénzt tudják szakítani. Volt, amikor az olaj, volt, amikor a cukor, a menekültek tömeges érkezéséig pedig a cigaretta volt a sláger. A helyzet az utóbbi hetekben drámaian megváltozott:

Emiatt 15-20 százalékkal drágult a csempészcigi ára.

A váltásban forrásaink szerint az is közrejátszott, hogy a magyar-szerb határ mentén felhúzott, határzárnak nevezett drótkerítés az embercsempészek dolgát nem, de a cigarettacsempészetet megnehezítette. Olyannyira, hogy információnk szerint jelentős mennyiségű, eredetileg a magyarországi feketepiacra szánt csempészcigarettát kénytelenek parkoltatni a szerb oldalon. Egyelőre nem tudni, hogy a határ túloldalán ragadt cigaretták sorsa mi lesz, könnyen lehet, hogy végül Románia felől csempészik majd be az országba, de az is előfordulhat, hogy kis tételekben, közutakon juttatják át a határon.

Persze akkor sem esnek a csempészek pánikba, ha a cigaretta netán hosszú ideig a szerb oldalon ragad, az embercsempészetből származó extraprofit mindenért kárpótolja őket. Úgy tudjuk, a menekülteken látványosan meggazdagodó magyar bűnözői körök a nyereség nagy részét egyelőre visszaforgatják (hiszen a csempészetnek költségei is vannak), de csak idő kérdése, hogy az így szerzett hatalmas vagyont megpróbálják tisztára mosni ingatlanfejlesztésekkel és egyéb, legális üzletekkel. Ami ijesztő, hogy az extraprofitot feltehetőleg a többi illegális üzletbe is visszaforgatják majd, mihelyst a menekülthullám lecseng. 

Néhány hónapja az embercsempészetben még csak kis, helyi csoportok voltak érdekeltek, de jelenleg a taxis hiénák mellett olyanok is próbálkoznak ezzel, akik korábban nem bűnöztek. A korábban már embercsempészettel foglalkozó csoportok tagjai közül pedig sokan önállósodtak, egyszerűen azért, mert megtehetik: amíg régebben naponta pár száz migránsból húztak hasznot, addig most a kereslet óriási.

Sejtszerű hálózatok

"Nehéz megmondani, hogy Magyarországon jelenleg hányan foglalkoznak embercsempészettel, de az biztos, hogy több tucatnyi kisebb csoport működik" – mondta az egyik, az alvilágnak ezt a szegletét jól ismerő forrásunk. Mint mondta, ezek a bűnözők nem maffiaszerűen működnek, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy azt a filmekből látjuk. A csempészek – csempésszenek azok bármit is – általában sejtszerűen épülnek fel, atomizáltak. Leginkább a határ mentén működnek, lazán kapcsolódva egymáshoz. Ha kell, együttműködnek, segítik egymást, de ez a pillanatnyi érdekeiktől függ.

Nem véletlenül fontos logisztikailag a Keleti és a környéke, hiszen itt már eleve kiépült egy bűnözői infrastruktúra, ráadásul a pályaudvar környéke az arab alvilág budapesti fészke is: lényegében zavartalanul folyik a feketézés, az illegális pénzváltás, a drogkereskedelem. De ennél is fontosabb, hogy az ott tevékenykedő bűnözők közül sokaknak arab az anyanyelve, és remek rokoni kapcsolataik vannak a Közel-Keleten, például Szíriában, Libanonban, Törökországban, valamint a menekültek célállomásán, Nyugat-Európában, elsősorban Németországban. 

Ennek azért van jelentősége, mert az ismeretségeiken keresztül fontos láncszemei tudnak lenni a csempészetnek. Folyamatos kapcsolatot tudnak fenntartani a menekülteket a Közel-Keleten útba indítókkal, a menekültek Nyugat-Európában élő rokonaikkal éppúgy, mint azokkal a bűnözői szervezetekkel, akik a balkáni út alatt végig ott vannak a menekültek mellett. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy a csempészek végig mellettük haladnak. Ehelyett bizonyos pontokon tudatják a "klienssel", hogy ha eljutnak egy adott helyre, akkor kivel vegyék fel a kapcsolatot vagy hová menjenek, ahol majd ott lesz a "megfelelő ember". Ilyen gyűjtőhely például a volt szabadkai téglagyár romos épülete.

A csempészet szervezettségére csak egy példa: a minap négy év börtönre ítéltek Szegeden egy macedón embercsempészt. A férfi aznap, hogy megérkezett Magyarországra, beült egy olyan kisteherautóba, amit a megbízói már korábban leparkoltattak egy megadott helyen, sőt, az autón osztrák autópálya-matrica is volt, a hátsó üléseket kiszedték. A macedón csempész elment vele Mórahalomra, és ott vett fel tíz szír menekültet, akiknek az átcsempészéséről korábban a macedón férfi társai gondoskodtak. A szírekkel teli autóval aztán elindult az autópálya felé, de röviddel az indulásuk után elfogták őket a rendőrök. Mint kiderült, a menekültekkel még Szerbiában állapodtak meg a csempészek abban, hogy fejenként 2000 dollárért eljuttatják őket Németországba. Azaz csak ezen a "munkán" a csempészek húszezer dollárt kerestek.

De a csempészek nemcsak a menekültek szállításából húznak hasznot, hanem abból is, hogy horroráron adják el nekik mindazt, amire szükségük van az út során: a vizet, az élelmet, az eszközöket (például a mobiltelefont, SIM-kártyákat). Sőt, néha a szállítás nem is igazi szállítás, csak útbaigazítás. Megmutatják nekik, merre menjenek, de arra ügyelnek, hogy a határt már ne lépjék át velük, így ha le is buknak, elmondhatják, hogy nem követtek el törvénysértést.  

A figyelem előbb-utóbb lanyhul

A tragikus ausztriai események a csempészbizniszre is hatással voltak – állítják forrásaink. Addig sétagalopp volt embereket csempészni, de miután a magyarok és az osztrákok is komolyabban elkezdték ellenőrizni a gyanús autókat, a bűnözők dolga is megnehezült. Az alvilágban arra számítanak, hogy az ellenőrzések előbb-utóbb alábbhagynak, mert a hatóságok nem bírják majd energiával és pénzzel. Nem alaptalan ez a számítás: a tragédia után az osztrák rendőrök minden furgont ellenőriztek, most már csak azokat, amelyeket gyanúsnak ítélnek. 

A munka sziszifuszi, a rendőrségi felderítés pedig azért is nehézkes, mert 

És ez azért is baj, mert a rokoni kapcsolatokból szerveződő klánokba szinte lehetetlen beépülnie a rendőröknek vagy titkosszolgáknak. De az is igaz, hogy ha kell, össze tudják kapni magukat a hatóságok. Röviddel azután, hogy a rendőrök rátaláltak a 71 halottra Ausztriában, az Europol adatbázisa alapján azonosítani tudták a feltétételezett elkövetőket. Az Europolnak egyébként sajtóértesülések szerint jelenleg 130 folyamatban lévő nyomozása van, ennek egyharmadát embercsempészek ellen folytatják. Ezekből a nyomozásokból is tudni lehet, hogy a csempészek korábban a drogkereskedelemben, a prostitúcióban és pénzmosásban is érdekeltek voltak. A brit The Guardiannak az Európai Határőrizeti Ügynökség, a Frontex szóvivője azt mondta: jelenleg az embercsempészet sokkal több pénzt hoz, mintha fegyvert vagy drogot csempésznének a bűnözők. 

A bűnözőknek a hatóságoknál könnyebb dolguk van, helyi kapcsolataiknak és terepismeretüknek köszönhetően tudják, melyik rendőr, vámos, határőr fizethető le, kivel kell vigyázni, ki néz félre egy kis kenőpénz fejében. A balkáni útvonal egyébként már régi, a kilencvenes évek előtt ugyanezen a vonalon jöttek be a szocialista Magyarországra a csempészáruk.

Az elmúlt években az Európába irányuló embercsempészet összességében 15–17 milliárd dolláros üzlet volt. Az árak változóak a balkáni útvonalon. A csempészek általában ezer dollárért viszik a török partoktól a görög szigetekig a menekülteket, de van, akiktől kétezer dollárt zsebelnek be. Macedóniában átlagosan 500 dollárral nyúlják le őket, ennyibe kerül a tíznapos út Szerbiába, sokszor az erdőkön át, vezetővel. De ez az átlag, vannak olyan tehetősebb menekültek, akiknek "prémiumutat" szerveznek a bűnözők, fejenként átlagosan 15 ezer dollárért, azt ígérve, hogy háztól házig elszállítják őket, a végállomás pedig ez esetben Nagy-Britannia vagy Franciaország. És vannak járulékos költségek, például ha a csempészek a menekülttel fizettetik ki a szerb határőrnek szánt százeurós kenőpénzt. 

Nem csak a profik nyerészkednek

Egyébként a menekültekből nem csak a profi bűnözők húznak hasznot. Rendszeresen buknak meg amatőr próbálkozók éppúgy, mint azok a taxis hiénák, akik "békeidőben" abból élnek, hogy külföldi turistákat húznak le pénzzel. Mások szimplán csak át akarják vágni a menekülteket, így például azok, akik el akarták velük hitetni, hogy Mátészalkán már Bécsben vannak. 

Mindeközben több, naiv vagy kevésbé naiv budapesti hivatalos taxis is bajba kerül. Az Indexnek egy vezető fővárosi taxitársaság sofőrje azt mesélte, hogy az egyik nívós budapesti hotel hívására ment ki, a szállodában jól öltözött családot vett fel, akik Szombathelyre utaztak volna. Csakhogy útközben, még Budapesten, lekapcsolták a taxit a rendőrök, a taxist pedig előállították. Embercsempészként kezelték, de végül nem indult ellene eljárás. Elmondása szerint több kollégájával történt meg hasonló.  

Tanulatlan, de hihetetlenül okos

Az Afrika felől érkező migránsokból hasznot húzó csempészekkel sem könnyű. Ők azok, akik Olaszország felé küldik a "klienseiket", általában életveszélyes tengeri kalandoknak kitéve őket. Pedig a főkolomposok neveit is ismerik az európai hatóságok, sőt, a telefonjaikat is lehallgatják, elkapni mégsem tudják őket, olyan ügyesen konspirálnak.

Egyikük, az etióp Ermias Ghermay egy negyvenes éveiben járó, a rendőrök jellemzése szerint ugyan tanulatlan, de rendkívül okos, intelligens férfi, nemrég a Newsweek közölt róla terjedelmes portrét, azt állítva róla, hogy a földközi-tengeri embercsempészet agya. A feltételezések szerint Ghermay Líbiában él és onnan szervezi az embercsempészetet, ez is az oka annak, hogy nem tudják elkapni. Az európai és a líbiai hatóságok között ugyanis nincs együttműködés. Pedig Ghermay ellen már 2013-ban nyomoznak az európai hatóságok, azt állítva: a férfi tényleg az egész világot behálózó bandát irányít és csak az elmúlt két évben 22 milliárd forintnyi pénzt keresett ezzel.

Az embercsempészvezérnek saját "tábornokaik" vannak, és ahogy ők, Ghermay is személyesen részt vesz a napi műveletekben. Ha kell ő maga hívja fel a migránsok otthon maradt családtagjait és beszéli rá őket, hogy küldjenek pénzt. Ghermay hálózata a sima csalástól sem riad vissza: afrikai menekülttáborokban keresnek fel családokat, bebeszélik nekik, hogy a gyereket ingyen el tudják vinni Európába, és utána a családot is, miközben ez nyilván hazugság, de a hiszékenyeket át tudják ezzel verni. Majd amikor a gyerek már úton van, pénzt kérnek érte.