Elvileg nincs két egyforma szülés

• Annának mindenki mondta, hogy a szülés fáj, és a terhességben a legrosszabb rész az utolsó pár hét, mert sok nő akkor hízik a legtöbbet, a lábujjak akkor változnak a felgyülemlett víztől túlfőzött baromfivirslikké, és ott a légszomj is, meg a reflux, a vajúdásról meg nem is beszélve. Ő ezt mind nem szerette volna, úgyhogy az orvosával egyeztetve, a várt időpont előtt két héttel, előre meghatározott időpontban, császármetszéssel szülte meg Danit.
• Vanda alig várta, hogy szüljön, direkt olyan orvost és kórházat választott, ahol köztudottan a természetes szülés hívei, de 14 óra küzdelmes vajúdás után komplikációk merültek fel, és császármetszést hajtottak végre rajta.
• Kinga 39 évesen szülte első kislányát, a szeme pedig közel 13 dioptriás, az orvosa szerint túl kockázatos lett volna neki a hüvelyi szülés, így császármetszéssel hozta világra a babáját.

Néhány példa a széles spektrumon mozgó okok közül, hogy valakin miért végeznek császármetszést.

Ez a leggyakoribb műtéti beavatkozások egyike, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint rendkívül fontos, gyakran életmentő beavatkozás. A hazai gyakorlat szerint elvégzését kérheti (és gyakran kéri is) az anya, a végső döntés pedig az orvosé. Nagyon eltérő okai lehetne annak, hogy anyaként vagy orvosként miért választja valaki ezt a módszert.

A császármetszési gyakorlatnál ketté kell választani az abszolút és relatív okokat, vagyis azokat az eseteket, amikor a felelős orvos nem dönthet másként, mert valamilyen ok miatt a hüvelyi szülés nem lehetséges vagy rendkívül kockázatos. És el kell különíteni azokat, amikor lenne más választás, de valamiért az orvos vagy az anya a császármetszés mellett dönt.

Ha iker, ha koraszülött, ha beteg, ha komplikált

A legtöbb császármetszést a Honvédkórházban, a Semmelweis Egyetem klinikáin és a Péterfyben végzik, mert itt vannak a legkomplikáltabb esetek. Mindhárom intézményben a szülések több mint fele császármetszés, és mindhárom az úgynevezett progresszív betegellátás csúcsán elhelyezkedő intézmény, amelyek már nem küldhetik tovább a problémás eseteket.

A Honvédban a hozzájuk tartozó tíz kórház és 1,7 millió lakos súlyos szülészettel kapcsolatos szövődményeit látják el. A Semmelweis Egyetemen pedig nagyon sok a koraszülés, ott koraszülött intenzív központ (NIC) működik, ahol a koraszülöttség miatt végzett császármetszések jelentősen növelik az ilyen beavatkozások előfordulását. „A lombikterhességek emelik az iker-, illetve többes ikerterhességek számát, és ezeket az eseteket is csak NIC háttérrel lehet gondozni. Így akkor is császármetszést hajtanak végre az orvosok, ha a gondozásnak köszönhetően az újszülöttek nem tekinthetőek koraszülöttnek" – fogalmazott az egyetem sajtóosztálya.

A magas kockázatú esetek mellett viszont sok egyéb szempont is növelheti egy kórházban a császármetszések gyakoriságát, és nagyon sokat számít, hogy alapvetően a kórház illetékes szakemberei miként gondolkoznak a szülésről.

A Péterfy kórházban szintén a szülések több mint fele császármetszés. Dr. Magyar Zoltán szülész főorvos ezt a babák magas születési súlyával, az anyák életkorával, alacsony fájdalomtűrő képességével magyarázta, illetve azzal, hogy gyakran végeznek császármetszést az anya kérésére. Ebben a kórházban a weboldalon is feltüntetik, hogy egy speciális császármetszési technikát használnak, amivel csak 15-20 perc a műtét.

„A mai felfogás túlhaladta az »Isten adta, Isten elvette« magyarázatot a magzat elvesztésére. A várandós nők manapság egy-három terhességet terveznek, gondolkodásukba még egy korai vetélés pszichés feldolgozása sem fér bele. A terhesgondozás során szedett vitaminok megnövelik a magzatok születési súlyát is.

Egy normál szülés kb. tíz óra hosszat tartó vajúdása még a legkorszerűbb szülési fájdalomcsillapítás ellenére sem elfogadható a számukra, elfáradnak és akkor még nem beszéltünk a patológiás esetekről” – fogalmaz dr. Magyar, és hozzáteszi, hogy a koraszülések mellett a terhesség indukálta cukorbetegség, a magas vérnyomás, a görccsel szövődött terhességek nagy száma is növelik a császármetszések számát.

Az anya tudja, mit szeretne

Habár a legtöbb kórház hasonló szolgáltatásokat kínál (apás szülés lehetősége, ún. rooming in rendszer, amikor az újszülött folyton az anyjával lehet, az anya vágyainak megfelelő szülésterv kialakítása, szülésfelkészítő tanfolyamok), mégis úgy tűnik, hogy a szakmai indokok mellett komoly eltérés van a kórházak szüléssel kapcsolatos szemléletében. A szülő anyák rövid tájékozódás után pontosan tudják, hogy melyik az a kórház, ahol – ha nagyon ragaszkodnak egyik vagy másik módszerhez – olyan módon szülhetnek, ahogyan szeretnének.

Azokban a kórházakban, ahol a legalacsonyabb a császármetszések aránya, így például a dombóvári kórházban, a fővárosi Szent István kórházban vagy a kazincbarcikai kórházban nem végeznek kora- vagy komplikált szüléseket, és állítják, kimondottan a természetes szülés hívei. „Abból indulunk ki, hogy a szülés természetes, élettani folyamat, amelybe orvosilag beavatkozni csak alapos indok alapján szabad” – fogalmaz például Dr. Kerekes László, a dombóvári Szent Lukács kórház főigazgatója. A Szent István kórház orvosigazgatója, dr. Müller Péter pedig azt emelte ki, hogy vállalják a medencevégű fekvés esetén a babák megfordítását, és gyakori a császármetszés után a kockázatmentes spontán hüvelyi szülés is. Ugyanakkor náluk sincs (a legtöbbször császármetszésben végződő) koraszülés: akinél a 35. hét előtt beindul a szülés, máshová irányítják.

Arra viszont nem igazán van reális magyarázat, hogy a nem magas kockázatú esetekre szakosodott, döntően egészséges pácienseket fogadó városi kórházakban miért van akár 15 százaléknyi eltérés a császármetszéseket tekintve (itt láthatja az összes kórházra vonatkozó adatsort). Egy példa: Esztergom és Kazincbarcika nagyjából azonos méretű városok, hasonló születésszámokkal és többségében egészséges szülő nő páciensekkel. Az OEP adatai szerint a 2014 novemberétől 2015 októberéig tartó egy évben így alakultak ezekben a városokban a szülések:

Dr. Kanász Gábor, az esztergomi kórház főigazgató főorvosa az Indexnek három okkal magyarázta az országos átlagnál magasabb császárarányt az intézményében. Egyrészt „az édesanya elvárja, hogy gyermekét császármetszéssel szülje meg. Ezt sokszor nem sokkal a fogantatása után közli is a szülész orvosával. Másrészt kevés szülész vállalja a farfekvéses szülések spontán levezetését, vagy a harántfekvéses babák megfordítását. Hasonlóan sokan óvakodnak a megelőző császármetszés utáni spontán szülés levezetéstől.” Harmadikként az ellenséges jogi környezetet emelte ki, véleménye szerint „sokkal kevesebb kártérítési ügy van az elvégzett császármetszésekből, mint a nem elvégzettekből.”

Nincs általánosan elfogadott protokoll

Magyarországon a kórházakra van bízva, hogy meghatároznak-e saját szakmai irányelveket, illetve hogy milyen szempontokat mérlegelnek a szülések levezetésekor. A WHO korábban ugyan azt javasolta, hogy 10-15 százaléknál ne legyen nagyobb a császármetszések aránya adott populáción belül, de aztán finomítottak az ajánláson, és 2015-ben azt írták, hogy inkább nem állapítanak meg elvárt arányt.

„A WHO eredményei szerint ahol a császármetszések aránya az országokban megközelíti a tíz százalékot, az anya- és csecsemőhalandóság csökken. Ugyanakkor a 10 százaléknál magasabb császármetszési arányszámok nem hozhatóak összefüggésbe az anya- és csecsemőhalandóság csökkenésével” – fogalmaznak. Az Egészségügyi Világszervezet a császármetszést egy olyan fontos beavatkozásnak tartja, ami életeket ment, de úgy vélik, a fennálló komoly komplikációs lehetőségek miatt mindenképpen a páciens egyéni esetét mérlegelve érdemes elvégezni. „Jelentősen magasabb költségei miatt a szükségtelenül elvégzett császármetszések magas aránya forrásokat vonhat el a túlterhelt és gyenge egészségügyi rendszerekben” – fogalmaznak állásfoglalásukban.

Nem készült arra vonatkozóan kimutatás, hogy ez nálunk így van-e. Magyarországon a császármetszés után 183 ezer forintot fizet az OEP, a sima hüvelyi szülés után pedig 89 ezret. Nem vizsgálja a finanszírozással foglalkozó állami szervezet, hogy a kiemelkedően magas császármetszési aránnyal bíró kórházakban előfordulhat-e anyagi okok miatti visszaélés, az OEP-nél azt mondták, „nincs ok feltételezni, hogy az eltéréseknek finanszírozási okai lennének, több mint valószínű, hogy a háttérben más, magyarázható szakmai okok állnak”.

Fotó: Bob Owen/san Antonio Express-new

A magyar kormány által elfogadott általános irányelv a hazai császármetszésekre vonatkozóan jelenleg nincs, mondta az Indexnek az Emberi Erőforrások Minisztériuma, de azt is hozzátették, hogy éppen fejlesztenek egyet, csak nem lehet tudni, mikor lesz kész. (A legutóbbit még a Gyurcsány-kormány idején adta ki az Egészségügyi Minisztérium.) Tehát se az egészségüggyel foglalkozó államtitkárság, se az OEP nem vizsgálja, hogy a nagy aránybeli eltérésnek mik az okai. Az OEP úgy fogalmaz, hogy „a szülést levezető orvos kompetens meghozni a döntést, hogy adott esetben a szülés levezetésének milyen módját tartja szakmailag indokoltnak.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!