A fantom arcot kapott

A ballagási fotóit szerette volna megmutatni a nagyszüleinek 1995. május 21-én Szalai Dóra, amikor édesapjával együtt megjelent az idős Szalai-házaspár zuglói házánál, az Emília utcában az édesapjával együtt.

„Nem tudtunk bemenni a kapun. Ekkor én udvariasan bemásztam, mert ne az 50 éves apu másszon be.

Felmentem a lépcsőn, benyitottam, és ott feküdt a papa

- idézte fel azt a napot Szalai Dóra. A családot képviselő ügyvéd irodájában beszélgettünk vele hétfőn, több mint 21 évvel a történtek után és egy nappal azelőtt, hogy – a család reményei szerint – jogerős ítéletet mondanak a tettesre.

Nem akarta, nem tudta felfogni, mit lát. Kijött, kimászott, és szólt az édesapjának, hogy induljanak haza. Ő viszont már látta, hogy baj van, így bement maga is. Megtalálta a holttesteket. A 79 éves Szalai Istvánt és 74 éves feleségét különös kegyetlenséggel gyilkolták meg, bottal ütlegelték őket, mindkettőjüket több tucat késszúrás érte. A házból eltűnt némi pénz, néhány tárgy.

Nagyon szerette őt a mama

A gyanú hamar egy 19 éves, román állampolgárságú fiatalemberre, W. Csabára terelődött, akinek a nagybátyja a közelben lakott, és aki bejáratos volt a házaspárhoz, kisebb munkákat végzett nekik a ház körül. „Segítették őt, merthogy erdélyi volt, és a nagymamám is onnan települt át. Nagyon szerette őt a mama” - mondta Szalai Dóra. A tanúkihallgatásokon több szomszéd is szóba hozta a fiút, így került a rendőrség látókörébe. Bizonyíték azonban nem volt ellene, hazautazhatott hát nyugodtan Sepsiszentgyörgyre, csak tanúként hallgatták meg. A rendőrség 1997. május 9-én megszüntette az eljárást.

19 évet kellett várni az áttörésre. "19 éven át végig apu a rendőrség nyakára járt. Én már jobban belenyugodtam az utóbbi években, hogy hát akkor ennek ennyi, de apu nem adta fel, ő mint egyedüli gyermek továbbra is hajszolta az igazságot" - mondta Szalai Dóra. A döglött ügyek osztályán a nyomozók cserélődtek, ahogy teltek az évek. Az édesapja "mindig és egyfolytában mindenkivel" beszélt erről az ügyről. Végül Szamosi Csaba rendőrnyomozó lett az, akire rászignálták az ügyet, és akinek támadt egy ötlete.

A csikkekkel kezdődött az áttörés

Eszébe jutottak a cigarettacsikkek, amelyeket annak idején a sparhelt hamugyűjtő rekeszében találtak. A nyomozó arra gondolt, hogy közel 20 év alatt annyit fejlődött már a DNS-technológia, hogy ezekből a megőrzött csikkekből kinyerhetnek DNS-t. Kellett még neki egy DNS-minta az összehasonlításhoz, és amikor megtudta, hogy W. Csaba magyar állampolgárként, Magyarországon él, beidézte őt tanúként. Ekkor 2014. áprilisa volt.

Ahogy az áldozatok családtagjait képviselő ügyvéd, Poprádi Péter elmondta, ez a bizonyos tanúmeghallgatás elég hosszúra sikerült, a férfi "teljes körű, mindenre kiterjedő beismerő vallomást tett",  tanúként kezdték, terheltként folytatták, "miután mindent el akart mondani és el is mondott", és később a poligráfos vizsgálat is megerősítette, hogy igazat beszél.

A DNS-mintákban is kimutatták az egyezést: valóban az ő biológiai nyomai voltak a sparheltben talált csikkeken. Ez még csak azt bizonyítaná, hogy a helyszínen járt, amiből - hiszen bejáratos volt a házba - önmagában nem lenne levonható egyenes következtetés a bűnösségére, az ügyvéd szerint ugyanakkor a tanúvallomásában olyan részletességgel számolt be a gyilkosságról, amilyenre csak az lehet képes, aki elkövette.

W. Csaba ellen vádat emeltek. A vádban is megfogalmazottak szerint a következő történt:

1995. május 20-án megjelent az idős házaspárnál, akiknek tartozott valamennyi pénzzel, a saját bevallása szerint 3000 forinttal. Nem tudta visszaadni a kölcsönt, haladékot akart kérni. Veszekedés kezdődött, a bottal járó idős ember felé legyintett a botjával, mire a gyilkos kivette a kezéből a botot, és ütlegelni kezdte. Az asszony próbált a férje védelmére kelni, tőle a sodrófát vette el, és azzal támadt rá. Végül előszedett egy kést a konyhaszekrényből, és azzal végzett áldozataival. Utána feltúrta a házat.

Röhejes dolgokat vitt el, amiket simán odaadok neki, hogy ha kéri: egy kazettás magnó, egy villanyborotva, egy pecsétgyűrű

- mondta Szalai Dóra. Szerintük azért vihette el ezeket, hogy rablótámadásra terelje a gyanút. Szalaiék szerint ugyanakkor minden arra utalt, hogy a gyilkosnak személyes kapcsolata volt az áldozatokkal. Szalai Dóra nagypapáját egy kabáttal takarta le a tettes, úgy gondolják, azért, mert nem bírta nézni, mit tett azokkal az emberekkel, akik gondoskodtak róla, munkát adtak neki.

„A papa volt központi helyen, őt kerülgette, őt kellet átlépnie, ezért dobta a fejére a kabátot. A mamával, akit a kisszobában intézett el, nem foglalkozott” - mondta az unoka. Érzelmi töltetre utal szerinte a támadás brutalitása is, hogy – amint a tárgyalásokon megtudta, és nagyon szíven ütötte - mindössze 3-4 perc leforgása alatt 30-40 késszúrás érte az áldozatokat. Szerinte „ehhez valami iszonyatos düh kellett, olyan megszállott düh, ami egyszerűen elképzelhetetlen”.

Visszavonta a beismerő vallomást

Az elsőfokú per a Fővárosi Törvényszéken négy tárgyalási nap alatt lezajlott. A Szalai-család tagjai itt, a bíróságon néztek szembe először vele W. Csabával. Az áldozatok unokája nem ismerte őt,  azelőtt, amíg a nagyszüleinek dolgozott, sohasem találkozott vele. A bíróságon véget ért a bizonytalanság.

Úgy szoktam mondani, hogy a fantom arcot kapott

- fogalmazott. A szembenézés furcsa, szörnyű volt, W. nem sütötte le a szemét, nem mutatott megbánást. Ott állt tőle egy méterre, kar-és lábbilincsben, és nézte. Szalai Dóra és az édesapja megtették a vallomásukat tanúként, csak ezután tudták meg, hogy amíg ők nem voltak bent a teremben, W. visszavonta a rendőröknek tett beismerő vallomását. "Az a düh: szavakba sem lehet önteni. És utána négy tárgyaláson keresztül a hazugságait kellett hallgatni" - emlékezett az unoka.

W. új, a bíróságon előadott verziója szerint ő már csak azután érkezett a helyszínre, hogy a gyilkosság megtörtént, megijedt, kétségbeesett és elhagyta a helyszínt.

Az elsőfokú bíróság azonban nem hitt neki. Miután az elmeszakértő is beszámíthatónak mondta ki,

Az ügyben az 1995-ben hatályban lévő Btk. számít, így a kiszabható legsúlyosabb büntetés 20 év lett volna. Az elévülést is éppen csak fél évvel sikerült elkerülni. Azóta változott a törvény: ma egy ilyen gyilkosság már soha nem évülhet el.

A szomszéd kerületben éldegélt

Abban a 19 évben, amely a gyilkosságtól a gyanúsításig eltelt, W.-nek nem volt dolga a rendőrséggel, tiszta volt az erkölcsi bizonyítványa. Szalai Dóra mostanra sokat tud már az életéről: visszajött Magyarországra dolgozni, letette estin az érettségit, megkapta a magyar állampolgárságot, megházasodott, elvett egy szintén erdély nőt, gyerekük született, aki most hat év körül van. Ételfutárként dolgozott, a munkája részeként iskolákba, óvodákba is vitt ételt. "Példamutató magyar állampolgárként élte az életét" - mondta keserűen.

Az különösen felháborítja, hogy - mint kiderült - W. egészen közel élt hozzájuk.

A XIV. kerületben gyilkolt, a XV. kerületben éldegélt, és mi a XVI.-ban lakunk. Tehát közénk költözött

- állapította meg. Az ügyvéd elmondta: az elmeszakértői vizsgálat arra jutott, hogy W. az a típus, aki húzott egy falat maga előtt, elszigetelte magát a régi énjétől, így próbálta meg a történteket feldolgozni, és visszailleszkedni a társadalomba.

Elmondani a gyerekeknek

Eközben a Szalai-család élete letért a pályájáról. Az akkor 20 éves lány a munkába menekült, az érettségi után rögtön dolgozni kezdett, komoly kapcsolata lett, gyerekei születtek, de közben érezte, hogy nem stimmelnek a dolgok, egyre jobban elhatárolódott az emberektől, végül pánikbeteggé vált, évekig gyógyszereket szedett, pszichoterápiára járt. "Nem igazán voltam fiatal, és most veszem észre, hogy mennyi minden kimaradt. Mintha felébredtem volna 20 év után, csak ez az idő eltelt közben" - mondta Szalai Dóra.

Az édesapja nem vett igénybe orvosi segítséget, ő "úgy gyógyította magát, hogy állandóan erről beszélt", nem telt el úgy először nap, aztán hét, hogy a tragédia szóba ne került volna. Egy idő után a gyerekeknek is el kellett mondani, mert ahogy nőttek, észrevették, hogy a felnőttek mindig sutyorognak valamiről. "Ez sem volt egy kellemes élmény" - jegyezte meg az anyjuk, aki - miután a gyerekek a beszélgetés után azt mondták, hogy félnek - azzal próbálta nyugtatni őket, hogy egy családban nem ismétlődhet meg ilyen többször.

Kedden vége lehet

A Szalai-család azt tervezi, hogy ha jogerősen bűnösnek mondják ki W.-t, az ítélet felhasználásával polgári pert indítanak kártérítésért. Konkrét összegről még nem határoztak, de az ügyvéd szerint több tízmillió forintról van szó.

A Fővárosi Ítélőtáblán kedd reggel kilenc órakor kezdődik az ügy másodfokú tárgyalása. W. Csaba ügyvédje elsősorban felmentésért harcol, vagy ha az nem sikerül, legalább enyhébb büntetést szeretne. A Szalai-család reménykedik benne, hogy jogerős ítélet születik, és helybenhagyják a 19 év fegyházat. Nem tűnik túl valószínűnek, de bennük van a félelem, hogy felmentik W.-t. Azt meg, hogy enyhítenek a büntetésén, mondjuk 15 évre, még könnyebben el tudják képzelni. "Mindannyian nagyon feszültek vagyunk, mert bármi lehet" - mondta Szalai Dóra. Ő egyébként úgy érzi: valódi lezárást számára csak a halálbüntetés adna.