Jogerős lett az arcot nyert fantom fegyházbüntetése

Nem sok nyoma látszott Wenzl Csaba gondosan felépített, tisztes állampolgári életének, amit 19 bűnhődés nélküli év alatt kialakított, amikor kedd reggel bilincsben bevezették a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalójába. Senki, egyetlen hozzátartozója, ismerőse sem jött el, hogy vele együtt meghallgassa, mi lesz a jogerős ítélet a zuglói kettős gyilkosság ügyében. A felesége beadta a válópert, a gyerekét több mint egy éve nem látta, mondta, mikor a bíró megkérdezte tőle, van-e valami változás a családi állapotában.

A terem egyik padsorát az áldozatok, az idős Szalai házaspár feketébe öltözött családtagjai töltötték meg. Ők voltak azok, akik sosem adták fel a reményt arra, hogy egyszer meglesz az az ember, aki 1995. májusában brutális módon, ütlegeléssel és 30-40 késszúrással meggyilkolta a 79 éves Szalai Istvánt és 74 éves feleségét. Wenzl Csaba, a házba bejáratos erdélyi fiatalember a kezdet kezdetétől gyanús volt, de bizonyíték nem volt ellene sok-sok éven keresztül, egészen 2014-ig, amikor az egyik, döglött aktákkal foglalkozó nyomozónak eszébe jutott valami.

A DNS-technológia fejlődését kihasználva meg akarta vizsgáltatni a helyszínről egykor begyűjtött cigarettacsikkeket,  Wenzl Csabát beidézte tanúként, és a férfi ekkor, 19 évvel a gyilkosság után beismerő vallomást tett. Hiába próbálta később visszavonni a vallomását, a Fővárosi Törvényszék tavaly nyáron első fokon bűnösnek találta, és 19 év fegyházzal sújtotta. Felmentésért fellebbezett, így került az ügy kedden másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla elé.

A Szalai család, amely meg volt győződve arról, hogy Wenzl Csaba a gyilkos, szorongva várta a jogerős ítéletet. Bennük volt a félelem, hogy felmentik a férfit, vagy enyhítenek a büntetésén. Nem így történt.

A Fővárosi Ítélőtábla a leglényegesebb pontokon helybenhagyta az elsőfokú ítélet: Wenzl Csabát a különös kegyetlenséggel elkövetett kettős gyilkosságért és áldozatai kifosztásáért 19 év fegyházbüntetésre ítélték. Neki kell megfizetnie az 5,46 millió forintra rúgó bűnügyi költséget is. A bíró, Lassó Gábor méltatta az elsőfokú bíróság munkáját, mondván maradéktalanul megtartotta az eljárási szabályokat, és rendkívül alapos bizonyítási eljárást folytatott le.

Egy fontosabb dolgon kellett csak változtatni az elsőfokú ítélethez képest: W.-re az új, és nem a régi Btk. szabályait kell alkalmazni, aminek annyi jelentősége van, hogy elvben akár korábban is feltételes szabadlábra kerülhet, a büntetése 2/3-ának a letöltése után, nem kell mindenképpen megvárni a büntetés 4/5-ének leteltét. Ez a gyakorlatban azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ténylegesen előbb szabadulhat majd, csak a lehetőségről van szó.

Lassó az ítélet indoklásakor pontról pontra, módszeresen bontotta le a védelem érveit, amelyeket Wenzl ügyvédje délelőtt bő egy órán keresztül sorolt. A védelem azt bizonygatta, hogy a beismerő vallomásokat törvénytelenül szerezték be a hatóságok, így azokat nem lehet felhasználni. A bíró azonban kijelentette: a kihallgatások törvényesek voltak, „fel sem merülhet” az ellenkezője, és az sem igaz, hogy a beismerés (amiből egyébként négy is volt) erőszak, kényszer vagy fenyegetés hatására született.

Szerinte „teljes életszerűtlenség” a vádlott védekezése, miszerint a gyilkosság után járt csak a helyszínen, és ijedtében elmenekült. Wenzl ügyvédje azzal is hiába próbált érvelni, hogy a gyilkosság helyszínen voltak olyan tenyérnyomok, amelyek nem a védencétől származtak. A bíró szerint az, hogy voltak azonosítatlan nyomok, nem jelenti azt, hogy a gyilkosságot nem a vádlott követte el.

Azt mondta: „az enyhítésre semmiféle törvényi indok nincsen”, a 19 évről szóló ítélet „arányos és igazságos”, és mások számára is intő példa, hogy húsz évvel az elkövetett tett után is elítélik a bűnöst.

Szalai Dóra, az áldozatok unokája, aki annak idején rátalált a holttestükre, az ítélethirdetés után azt mondta: nagyon örülnek, hogy a gyilkos megkapta az adott helyzetben kiszabható maximális büntetést. Amikor vége lett a tárgyalásnak, gondolkozott azon, hogy szól pár mondatot Wenzlhez, elmondja neki, hogy érez, de végül az önuralma erősebbnek bizonyult.

A család azt tervezi, hogy kártérítésért be fogja perelni a gyilkost. Az ügyvédjük, Poprádi Péter azt mondta: megteszik a szükséges jogi lépéseket hamarosan, amint kézbe kapják az ítéletet.

(Az áldozatok unokájával az ítélethirdetés előtti napon beszélgettünk arról, hogyan élte meg a család a gyilkosság utáni, felelősségre vonás nélküli éveket, és milyen volt először szembesülni a gyilkossal. A cikket itt olvashatja.)