Vona lemásolja Orbánt, hogy felépítse az új Jobbikot

Távolról úgy tűnhet, hogy a Jobbikban épp zűrzavar van. Hogy csak az elmúlt hetek, napok nyilvánosságra került eseményeit említsük: a pártelnök megvétózza néhány társa alelnöki jelöltségét, jobbikos erős emberek a Facebookon tiltakoznak, kiszivárog Novák Előd kritikus levele, a pártelnök lemond a frakcióvezetői posztról.

Ne higgyünk a látszatnak, ezek nem a káosz jelei, inkább egy Vona Gábor által jól végiggondolt folyamat tanúi vagyunk. A pártelnök eldöntötte, hogy alapvetően megváltoztatja a pártot, hogy legyen esélye győzni 2018-ban.

Az, hogy változásra van szükség, az nekem nem kérdés. A kérdés az, hogy hogyan

- mondta Vona a tisztújításon. Majd a változtatások mélységét egy találó képpel érzékeltette: "egy cseresznyemag és egy cseresznyefa se hasonlít egymásra".

Ehhez a változáshoz azonban kemény, sok áldozattal járó lépéseket kellett és kell is még tennie. Mivel vasárnap a következő két évre, tehát a 2018-as választásokra szóló tisztújítást tartották, értelemszerűen a személyi kérdések kerültek ezúttal előtérbe.

Vona Gábor vasárnap 79 százalékos támogatottsággal választották meg újra a Jobbik elnökévé. 479-en szavaztak igennel és 116-an nemmel. Ez ahhoz képest számára nem hízelgő arány, hogy nem volt ellenjelölt, és legutóbb még 95 százalék szavazott rá. Vona úgy magyarázta az eredményt, hogy még meg kell győznie jó pár embert a pártban is a változás szükségességéről és helyességéről.

Jól jelzi ez az arány, hogy még sok konfliktus és belső csata vár a Jobbik elnökére, ha valóban cseresznyefát akar csinálni a jobbikos cseresznyemagból. Az első lépéseket azonban sikeresen megtette a pártelnök, hiszen az alelnöki posztokra éppen azt a hat embert választották meg, akiket szeretett volna. Vagyis a pártvezetésben mostantól csak hozzá lojális emberek ülnek.

Orbánt figyelte, most alkalmazza

Már írtunk arról, hogy az alelnökök megvétózása korábban nem tisztán egy radikálisok elleni, népárttosodásért vívott csata, a tisztújításon még jobban látszott, hogy Vona nem ideológiai, hanem hatalomtechnikai csatát vív. Ezeket mindjárt részletezzük is.

A legérdekesebb, hogy mindez nem ismeretlen a magyar politikában, és Vona lépései kísértetiesen emlékeztetnek arra, amikor Orbán Viktor 2002 után megújította a Fideszt. Vona korábban az Indexnek beszélt arról, hogy erősen tanulmányozza a miniszterelnök-pártelnök korábbi és mostani húzásait: "a magyar politikában egyedül Orbántól lehet tanulni. Nem démonizálom, mint a baloldal, hanem figyelem, mit tudok beépíteni a saját politikámba abból, amit Orbán csinál". 

Vona ezt tavaly októberben jelentette ki, a mostani tisztújításon pedig jól is látszott, hogy a Jobbik elnöke el is kezdte beépíteni a politikájába Orbán sikeres hatalomtechnikai manővereit. Öt ilyen fontos technikát is találtunk, ezek érthetőbbé teszik, mi és miért történik most a Jobbikban.

1. Átvenni teljesen a pártot

Orbán Viktor elnöki pozíciója a Fideszben nem volt mindig annyira megkérdőjelezhetetlen, mint az utóbbi években. Nemcsak a kilencvenes évek Orbán-Fodor csatájára kell gondolni, hanem a 2006-os vereség utáni nyilatkozatokra. Orbán ezután szisztematikusan félreállította, partvonalra szorította, kiiktatta a belső alternatíváit (például Áder János), a hozzá lojális embereket felemelte (Schmitt Páltól Pelczné Gáll Ildikóig). Majd olyannyira átvette a Fideszt, hogy ma már el se tudjuk képzelni, hogy más is vezetheti a pártot.

Vona Gábor hasonló személyzeti politikát folytat. A belső kritikusait szép lassan ledarálta: Szávay István és Apáti István korán félreállt, Hegedűs Lorántné egy nappal a tisztújítás előtt lépett vissza furcsa indokkal az alelnökségtől, a legkitartóbbnak bizonyuló Novák Előd pedig a tisztújítás napján hátrált meg. Helyettük az országos politikában nem épp jártas polgármestereket kért fel alelnöknek, akiknek közös jellemzője, hogy jelenleg biztosan eszük ágában sincs Vona Gábor posztjára törni.

A következő hat embert választották meg alelnöknek vasárnap:

• Volner János - 494 szavazat
• Z. Kárpát Dániel - 465 szavazat
• Toroczkai László - 443 szavazat
• Sneider Tamás - 419 szavazat
• Fülöp Erik - 310 szavazat
• Janiczak Dávid - 222 szavazat

Figyelemre méltó, hogy Volner több szavazatot kapott alelnökként, mint Vona Gábor.

2. Kiszorítani a kétkedőket

Vona Gábor a tisztújításon kemény üzenetet is küldött azoknak, akik nem értenek vele egyet, és nem állnak be a sorba. Szerint az elkövetkező két év munkájában a legfontosabb: a csapategységet betartani és betartatni. Egy hadsereg ereje márpedig a fegyelmezettségben rejlik, de "bokros lovakkal, hetvenkedő katonákkal, sértődékeny parancsnokkal mást nem lehet elérni". Vona neveket nem említett, de egészen biztosan az olyan megnyilvánulásokra célzott, mint amilyeneket Novák Előd tett korábban.

Ha valaki nem tartja a sort, akkor mehet!

- üzente keményen Vona azoknak, akik nem értenek vele egyet. Világossá tette azt is, hogy a Jobbik nem "wellness szálló", senki nem azért van ott, hogy jól érezze magát.

Ezt nem nehéz lefordítani: ha valaki ellentmond, és nem tartja be a pártvezetés által eldöntött dolgokat, nem a Jobbik-elnök üzeneteit ismételgeti, azt kizárják a pártból. Ugye ismerős a dolog a Fideszből? Orbán Viktor nem egyszer statuált példát: ha valaki nem követi őt és a politikáját, mindenképp távoznia kell az élvonalból (Navracsics Tibortól Pokorni Zoltánon át Illés Zoltánig szebb és csúnyább távozásokat, partvonalra szorulásokat is láttunk a Fideszben).

3. Központosítani a szervezetet

Orbán Viktor 2002 után jött rá, hogy a párt sikeresebb működéséhez alapvetően meg kell változtatni a struktúrát és a személyzeti politikát is. Emlékezhetünk, Orbán ezek után alakította ki a választókerületi elnöki, illetve a regionális vezetői rendszert, maga mellé emelte Kubatov Gábort.

Vona persze nem közvetlenül egy vesztes választás után jár, de győzni akar a következő választáson. Most hasonló szervezeti átalakításra célzott, amikor azt mondta, hogy a szervezési feladatok jelentős részét Szabó Gábor pártigazgatónak és a regionális vezetőknek adja át. Ez persze azt is jelenti, hogy rajtuk kéri számon a változtatások végrehajtását. Elég világos hierarchia és felelősségi rendszer lesz a Jobbikban is a tervei szerint.

Minderre azért van szükség, hogy 2018-ban olajozottan működjön a rendszer: amit a pártvezetés eldönt, azt a legtávolabbi faluban is számon lehet kérni, és világos mindenkinek, kit lehet számon kérni. Ez a munka kevésbé látványos, ámde annál fontosabb. Gondoljunk csak arra, hogy micsoda problémákat okoz egy kampányban, ha egy alapszervezet vagy regionális szervezet más állásponton van, mint az országos vezetés (az MSZP az utóbbi időben remek példákat mutatott be, például Bokros Lajos főpolgármesterségének támogatása, de gondolhatunk a 2014-es parlamenti kampányra, ahol nem minden pártszervezet kampányolt hasonló elánnal az összefogás-jelölteknek).

4. Bevonni külső erőket

Vona Gábor arról beszélt a tisztújításon, hogy szeretné, ha lenne a pártban "egy választást előkészítő bizottság, egy képzési osztály, egy értéktár, egy innovációs központ, egy erősebb külhoni nemzetpolitikai képviselet". Az elnök ugyanis szeretné

megerősíteni és becsatornázni a pártba akár be sem lépő, de a tudását rendelkezésre bocsájtó szakembereket.

Bármennyire is úgy hangzik, ezek nem üres lózungok. A Jobbik elnöke szembesült azzal, hogy ha komolyan kormányozni akar, akkor több ezer olyan szakértőre is szüksége van, aki komoly programot tud írni, majd adott esetben egy minisztériumban alacsonyabb szinten is dolgozni tud. És őket nem lehet párttagságra rávenni - ehhez egy párthoz kötődő lazább szervezeti háló kell.

Az ilyen párton kívüli szakértők erénye Vona szempontjából, hogy nem veszélyeztetik a pártelnök belső pozícióját, sőt, többségük a pártelnökhöz lojális. Hasonló dolgokat csinált Orbán 2002 után a polgári körök létrehozásától kezdve a tagozatosdin át a nemzeti konzultációs testületig. A lényeg: a pártelnök a belső hatalmát külső erőkkel tudja stabilizálni.

5. Kivonulni a parlamentből

Vona egyik nagy bejelentését hagytuk a végére, amelynek igazi értelme az előbbiek alapján jobban látható. Vona bejelentette, hogy lemond a frakcióvezetői posztról, és átadja azt Volner János alelnöknek. Volnerről azt kell tudni, hogy nagyon népszerű a pártban, a legnépszerűbb alelnök, mint láttuk, és az elmúlt években pedig beletanult a parlamenti munkába. Pártelnöki ambíciót eddig nem mutatott (bár most is kapott jelölést), és nyilvánosan Vonával sem ment szembe eddig semmilyen fontos ügyben.

Vonának tehát nem szükséges kiszorítania, sőt érdemes bíznia benne, és szinte kockázat nélkül átadhatja Volnernak a parlamenti munkát, illetve az ezzel járó felelősséget. És foglalkozhat a pártépítéssel, a külső erők bevonásával, az előbb említett dolgokkal. Vona a beszédében ezt úgy fogalmazta meg: a munka eddig frakcióközpontú volt, de "most új pillérekre is szükség van".

Vona ezzel sokat nyer: megszabadul egy csomó számára fölösleges időtöltéstől (például a házbizottsági egyeztetések), és megosztja a parlamenti munka felelősségét egy erős, belül népszerű párttársával. Ráadásul ha nem kell Vonának minden héten napirend előtt szerepelnie, hangsúlyosabbá teheti a saját megszólalásait - például csak akkor szólal fel, amikor Orbán Viktort faggatja az azonnali kérdések órájában.

A kivonulás a parlamentből nem ismeretlen pártvezetői fogás. Éppen Orbán Viktor alkalmazta ezt 2002 után, amikor először Áder Jánosra, majd 2006 után Navracsics Tiborra bízta a frakcióvezetői munkát. Ezzel párhuzamosan alig vett részt a parlamenti üléseken (ezzel szinte megőrjítette a baloldali ellenzéket), és a megszólalásai, bejelentései a házon kívül ezzel sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak. A jelek szerint valami ilyesmit szeretne megvalósítani Vona Gábor is.