Utcára vonultak azok, akiknek sokat jelent a gyökérség

Ha egy maroknyi, radikális csoport egyszerű és mindenki számára értelmezhető üzenetet tud megfogalmazni, lehet, hogy maga is meglepődik, amikor tömegek csatlakoznak hozzá. Mert tavasszal és nyár elején sokan valószínűleg nem tudtak mindenben azonosulni a Ligetvédők néhol bizarr, néhol gyermekien dacos, néhol pedig kifejezetten béna megnyilvánulásaival. A szombatra meghirdetett felvonulásuknak viszont nagyon egyszerű üzenete volt: ne vágják ki sorban a fákat Budapesten.

Minden ellenkező híresztelés ellenére Budapesten és Magyarországon nagyon sok olyan ember van, akik nem politikai ideológiák, pártkötődések mentén élik az életüket, hanem szeretnék szép és egészséges környezetben eltölteni a szabadidejüket. Ez a dolog most nem arról szólt, hogy Orbán Viktor mondjon le, vagy fogadjunk-e be menekülteket, hanem nagyon is hétköznapi civil igényekről. A szombati tüntetés üzenete így szíven találta a kisgyerekeket, a fiatalokat, a középkorúakat és a nyugdíjasokat. Ja, és a kutyákat is, mert ők is szép számmal jelen voltak tüntetésen, elvégre ők se nagyon tudnak meglenni fák nélkül.

A tüntetésre ráerősített az a hír, hogy a Bocskai utca lakói szombaton arra ébredtek, hogy az amúgy is forgalmas és poros úton szép sorban kivágták a fákat. Tavasszal a Városligetben kezdtek el öreg fákat kivágni, aztán az Orczy-kertet is elkezdték ritkítani a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak számító Nemzeti Közszolgálati Egyetem fejlesztése miatt, és nem volt jó fának lenni mostanában az Országház előtt, a József nádor téren vagy a Római-parton sem.

"Tanultuk, hogy ha kivágják a fákat, akkor nem fogja meg semmi a port, nem lesz sehol árnyék, és nem tudnak hol lakni a madarak", magyarázta a minden budapesti városlakó számára egyszerűen értelmezhető összefüggést az anyukájának egy 8-9 éves forma kisfiú az Erzsébet téren. A gyülekező még nem volt túl biztató. Néhány tucat ember jött csak össze, majd komoly rendőri biztosítás mellett indult el a Bajcsy-Zsilinszky úton. A menet elején haladó autó recsegő hangszóróiból unalmas mondatokat ismételgettek a Liget lebetonozásáról és a fák védelméről, aminek a zenei aláfestése leginkább a telefonom szundi üzemmódjának csengőhangjára emlékeztetett.

A menet azonban váratlanul megsokszorozódott, amikor megérkeztek az Orczy térről érkező tüntetők, dobosok és kongások felvezetésével. Így már közel 1000 ember vonult igencsak vidám hangulatban a Hősök tere felé. Ez nem a kormány támogatására felülről összehívott, befeszült békemenet volt, hanem egy szó szerint földből gyökerező civil rendezvény, ahol jó kedvű hétköznapi polgárok saját érdekeikért álltak ki. A menet vonulásának idejére így Budapest újra egy kicsit normális város lett integető járókelőkkel és turistákkal, kocsiból dudáló szimpatizánsokkal és normális rendőrökkel, akik azért voltak ott, hogy a budapestiek kifejezhessék az utcán azt, amivel nem értenek egyet.

A Hősök terén már bőven több mint ezer ember ünnepelt. Tüntetéstechnikai szempontból is profi volt a szervezés rövid és hatásos beszédekkel, jó átkötő szövegekkel és a tömeg folyamatos lelkesítésével. Bródy János először elénekelte a tökéletesen ide passzoló, Ne vágj ki minden fát című örökzöldet:

Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod,

Én már nem nézem.

Azt, hogy hallgass énrám ott fenn, a magas létrán,

Én már nem kérem.

Ugyan a rendezvény teljesen politikamentes volt, mégiscsak felszólalt egy egykori fideszes. Sőt, egy Fidesz alapító. Molnár Péter, aki már a párt 1993-as jobboldali és konzervatív fordulatát sem nyelte be, és átigazolt az SZDSZ-be, szellemes slam poetryt adott elő a szabadságról, amibe nemcsak minden másság tisztelete, a beszélgetőpartner meghallgatása tartozik bele. Szót emelt azokért "kinek nincs ki a négy kereke, mert cangával jár", akinek "pozitív tartalmú a gyökérség" és persze a fákért is, amik "nem a jó levegő és az árnyék eszközei, hanem joguk van ott állni, ahol a földbe gyökereztek".

Szegő Judit a Levegő Munkacsoporttól ráerősített a tüntetés elején az anyukájának felvilágosítást tartó kisgyerekre: a fák 10-13 fokkal enyhítik a városban a hőmérsékletet. Mindenki eldöntheti, hogy esőerdőben vagy betondzsungelben szeretne élni, a múzeumoknak pedig találjanak másik helyet. Ehhez csatlakozott Magyarország örökös városvédője, Ráday Mihály, aki azt mondta: igenis az egész város és az ott élők ügye, hogy mi és hol épül Budapesten. Ráday szerint érvekkel próbálnak hatni a Bródy János által megénekelt magas létrán ülőkre. Érthetetlen, mondta, miért akarják beépíteni a Városligetet, a világ első tervezett városi közparkját:

Kinek jutna ma eszébe beépíteni a Hyde parkot, a Bois de Boulogne-t, a Luxemburg-kertet vagy a müncheni Englischer Gartent?

Mindez azért is abszurd Ráday szerint, mert egy csomó üres épület van Budapesten, ahová a kiköltöztetett múzeumokat el lehetne helyezni. A Természettudományi Múzeumhoz közel ott áll üresen az egykori Kilián laktanya, a várbeli Zenetudományi Intézettől pedig egy háztömbnyire van Táncsics egykori börtönének épülete - szintén ürese. De ha külön házat szeretnének a zenének, évek óta ott áll kihasználatlanul a televízió egykori Szabadság téri székháza is két koncertteremmel.

Mindenki tudja azt is, mondta Ráday, hogy a Nemzeti Galériát nem azért költöztetik ki a Várból, mert szép új épülettel szeretnék megajándékozni a képzőművészet fellegvárát, hanem azért, mert....és erre a válasz egy négy betűs szó.

Ráday Mihály szerint ez szó a "csak", de a tüntetők szerint inkább egy másik négybetűs, p-vel kezdődő és énz-zel végződő szó az igazi ok.