Nagyon szeretném már lerohanni a Parlamentet

Hogy hívjak azt a ferdefejűt? Habony Árpád! A múltkor mentem a metróban, egy kedves fiú Lokált akart a kezembe adni. Mondtam neki, nem veszem el, mert nincs rajtam kesztyű, nem szeretném bemocskolni a kezemet. Azt válaszolta a srác, hogy megérti 

- mesélte Dobre Ilona a Népszabadság beszántása miatt tartott Kossuth téri tüntetésen, hogy érzékeltesse, milyen viszonyok uralkodnak manapság szerinte a hazai médiapiacon. A mellette álló Szabó Piroska pedig arról beszélt, hogy Horn Gyula nem akarta beszántani az akkoriban vergődő Magyar Nemzetet, hanem próbálta megmenteni, mondván "kell ellenzéki újság az országnak". 

Katatón állapotban őrjöngeni 

A két idézett hölgy mellett több ezer dühös magyar ember tüntetett szombat este a Parlamentnél. Civilek, újságírók, fiatalok, idősek, egészen vegyes társaság, több olyan arccal, akik nem tüntettek még az Orbán-rezsim ellen, de most telt be náluk a pohár.

Ilyen friss emberek például Máté és Márk a budapesti Trefort gimnáziumból. 18 évesek, rendszeresen olvasták a Nol.hu-t, nevetségesnek tartják, hogy egyik napról a másikra bezárták a Népszabadságot, ezért úgy érezték, hogy ott a helyük a tüntetésen. Jellemző a közhangulatra, hogy vezetéknevüket nem akarták elárulni, mert félnek, hogy érettségi előtt balhé lehet abból, ha a kormány ellen demonstrálnak. 

Ez a tüntetés ugyanis csak részben szólt a Népszabadság melletti szolidaritásról, a szónokok mellett a résztvevők egymás között is inkább Orbán megbuktatásáról beszélgettek. 

Ha nem lennék egyedül, szívesen lerohannám a Parlamentet, mert ami itt van, az nagyon durva. Ennél nincs lejjebb

- mondta mosolyogva Kertész Réka, aki szerint a mosolya valójában "sokkos állapotú őrjöngést takar". Nem ő volt az egyetlen, aki látszólag vidáman mesélt arról, hogy mennyire elege van Orbánékból, több tüntető úgy van a helyzettel, hogy ami ma Magyarországon történik, azon legfeljebb hisztérikusan lehet röhögni. 

Persze, ami a Népszabadsággal történt, az kicsit sem vicces. A Zsófival tüntető Kertész Zsuzsa szerint

Kemény szavak ezek, de a helyzet is elég kemény. Találkoztunk például olyan újságíróval, akinek kormánymédiáknál, állami szervezeteknél sajtósként dolgozó ismerősei kijöttek a tüntetésre, mert ők is nagyon felháborodtak. "Nem mertek odaállni a Parlamenthez, picit távolabb a Földművelésügyi Minisztériumnál ácsorogtak, mert tudják, ha felbukkannak egy fotón, akkor hétfőn már nem kell bemenniük dolgozni" - mondta az újságíró, aki névtelenséget kért. 

Külön téboly, hogy miért nem akarta vállalni a nevét: "Facebookon rákeresnének az ismerőseim között, hogy kik lehettek a kormányoldalon dolgozó tüntetők, sajnos ez így működik" - mondta. 

Voltak azért olyan kollégák, akik névvel is kommentálták a Népszabadság megfojtását. "Fontos bástyát veszített el a magyar sajtó, ennek hihetetlenül rossz hatásai lesznek a nyilvánosságra. Kurva sok dolgot nem fogunk megtudni a következő hónapokban" - értékelt Pálinkás-Szűts Róbert. A Hír TV-nél dolgozó Tárkányi Zsolt pedig arról beszélt, hogy "ha egy újságírót el akarnak hallgattatni, akkor mindenkinek meg kell szólalnia, ugyanis ma ők, holnap már mi". 

Orbán nem kér mások véleményéből

A békés mederben csordogáló tüntetésen kevés katarktikus pillanat volt, de ha felcsendült az Orbán-takarodj, akkor mindig akadt pár száz ember, aki lelkesen ordibálta néhány másodpercig.

- kérdeztem többektől, Rácz Attila (aki nem az Index azonos nevű korrektora) pedig egy 2002-es Orbán-idézettel vágott vissza. Szerinte a nagy karriert befutott "a haza nem lehet ellenzékben" című orbáni gondolat valójában arról szól, hogy "nem lehet Magyarországon ellenzék, meg ellenzéki kritikus sajtó, csak az jelenhet meg szélesebb felületeken, ami az ő véleménye a világról". 

Rácz azt is hozzátette, hogy 

ma Magyarországon pontosan olyan gazdasági bűnözés zajlik, mint az 1929 és 1933 közötti gazdasági válság utáni náci Németországban történt. Fasizmusban élünk. 

Rácz egyébként a Szőke Szabolcs nevű, nyugdíjas zenész barátjával jött tüntetni. "Boldog vagyok, épp most emelték fel 33 ezer forintra a művész nyugdíjamat" - jegyezte meg ironikusan Szőke. 

Akárcsak a többi, egyszer ez a kormány is meg fog bukni, mert ilyen az élet

A Média 2.0 blog által szervezett tüntetésen nem volt színpad, se hivatalos program, spontánnak tűnő módon beszéltek néhányan egy megafonba, ennek egy részét (TGM beszédét például) egyáltalán nem lehetett hallani húsz méterre a filozófustól. "Kár, mert érdekelne, mit mond" - jegyezte meg a tömegben egy épp mellettem álló nő. 

Szerencsére volt olyan speaker, akinek lehetett érteni a mondanivalóját, ami annyira éles és húsbavágó volt, hogy pár percre több ezer ember síri csendben hallgatta, pedig valószínűleg a tüntetők 99,9 százaléka (beleértve engem is) nem tudta, hogy ki beszél. 

30 éve mindenki azt hitte, hogy a Kádár-rendszerben fogunk meghalni. Aztán egy pillanat alatt vége lett. Ez sem tarthat örökké

- hangzott el a tüntetés egyetlen igazi üdvrivalgást kiváltó gondolata, amivel a természet és politika törvényszerűségeinek fényében senki, még talán Orbán Viktor sem merne vitatkozni. Az Orbán-rezsim bukásának vízióján túl azért az is széles körű elismerést váltott ki a közönségből, amikor arról volt szó, hogy ennek maffiakormánynak börtönben a helye. 

Mintha nem változna semmi, pedig de

2014. novemberében volt egy pár ezres tüntetés Budapesten, amiről azt írtam, hogy formálódóban van egy új fajta, alulról építkező, pártoktól független ellenzékiség Magyarországon, ami veszélyes lehet Orbánék hatalmára. Mi lett ebből mára? Látszólag semmi, és a dolgok mélyén sincs olyan szerveződés, ami demokratikus úton, holnap el tudná söpörni a kormányt. 

Két év telt el azóta, és mintha pontosan ugyanott tartanánk, mint akkor. Egy, a nemzetközi médián is futótűzként végigsöprő sztori miatt pár ezren, viszonylag nagy csendben tüntetnek a Parlamentnél, a szónokok pedig arról beszélnek, hogy szerveződni-szerveződni kell, és nem szabad félni!

Pedig közben annyi nagyobb a kormányhoz és a Fideszhez köthető botrány volt az MSZP népszavazási kísérletének elgáncsolásától a jegybanki közpénz haverokhoz való kijátszásán át tanárok sztrájkjáig, hogy Rogán Antal helikopteres luxushétvégéje szinte babapiskóta. 

Némi változás azért mégis érzékelhető a 2014 végi állapotokhoz képest. Ami korábban csak nagy ritkán merült fel egy-egy tüntetésen, arról most a speakerek és az egymás közt beszélgető emberek is többször szót ejtettek. Ez nem más, mint a rendszer erőszakkal történő megdöntése. Hiába veszítettek el Orbánék egy csomó fontos időközi választást az elmúlt években, az emberekben egyre erősebb az érzés, hogy ezt a kabinetet nem lehet demokratikusan leváltani, mert bármire képesek a hatalom megtartása érdekében. 

Szervezni kell a balhékat, fel kell nőni a feladathoz, tudni kell, hogy mikor mi a helyes válasz. (...) Nem mondhatom most, hogy törjünk be a Parlamentbe, mert felbujtás miatt elvinne a rendőrség, de mindenki átgondolhatja, hogy egész télen tüntetésekre akar járni, vagy egy csapással megpróbálja megoldani a problémát

- hangzott el a tüntetésen, de ezen a békés szombat estén nem volt vevő erre a gondolatra a pár ezer, laza (sors)közösségben álló értelmiségi. 

A tüntetésre menet egyébként azon gondolkodtam, hogy lesz-e olyan kántálás, mint a 2012-es Klubrádió melletti demonstráción volt a Parlamentnél. Akkor egy fagyos estén hosszú perceken át nagyon hangosan ordibálták az emberek, hogy KLUBRÁDIÓ, KLUBRÁDIÓ, ez pedig a rendszer egészen mélybe nyúló fojtogatásának szimbólumaként kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe. 

A mai tüntetésen méltó kihívót kapott a klubrádiózás az Orbán-kabinet elleni tüntetések legjobb rigmusának címéért folytatott küzdelemben.

Ha valami, akkor ez is változás a korábbi évekhez képest, mert ilyet még soha senki sem kántált Magyarországon. Hogy van-e ennek bármi jelentősége, azt majd az idő eldönti.